Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-14

316 Az országgyűlés képviselőházának tam azt, hogy a legmagasabb árra vonatkozó rendelkezés ebbe a törvényjavaslatba szintén vetessék be. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) T. Képviselőház! Ma a kereskedelem köztudomásúlag zsidókézben van. Ez ráüti, rásüti a maga bélyegét az egész kereskedelemre. Én tehát a részletre vásárlókat akartam megvédeni akkor, amikor azt a módosító javaslatot terjesztettem elő, hogy mondja ki a t. Képviselőház, hogy résziletügyletet kizárólag csak engedély alapján lehet kötni, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) részletügyletek kötésével kizárólag csak az arra jogosító iparigazolvány alapján lehet foglalkozni. (Helyeslés a szélsőjobboldalon.) Akkor az iparhatóságnak vagy az iparügyi miniszter úrnak feltétlenül módjában áll megvizsgálni annak az iparigazolványt kérő kereskedőnek az üzleti gesztióit, megbízhatóságát, tisztességét és akkor módjában áll megtagadni vagy megadni a részletügyletekre vonatkozó iparengedély kiadását. Viszont, ha már engedélyhez kötöm az ipart, akkor feltétlenül szükséges az, hogy iparszerűség esetén csak bejegyzett kereskedőnek engedjem ezt meg, vagy ha nem bejegyzett kereskedőről van szó, kötelezzem a kereskedőt arra, hogy fűzött; lapszámmal ellátott, esetleg az iparhatóság által láttamozott olyan részletfizetési könyvet vezessen, amelynek egyik része állandóan a könyvben marad, a másik perforált részét pedig átadja a vevőnek s mindkét iratot aláírja mind az eladó, mind a vevő. Ezzel elérjük egyrészt azt, hogy megmarad HZ l.i bizonyítási lehetőség, hogy a kereskedő nem lépte-e túl a törvénynek azt a rendelkezését, hogy magasabb árat, raíiit a tisztességes kereskedni hasznot biztosító árat, részletfizetés emellett sem számíthat fel, másrészt pedig a vevő számára nagy megnyugvást adunk, mert mindig a kezében van az írás, amelyből látja, hogy mikor és menynyit kell fizetnie. T. Ház! Erre azt mondhatná valaki, hogy igen ám, de ez az írás illetékkel jár. Éppen ezért javasoltam azt, hogy az ilyen írások kiállítása díj- és illetékmentes legyen. A kincstár ezeknek az illetékeknek az elengedésével nem fog veszíteni, mert nagyon jól tudjuk, hogy a kereskedők kötlevelei feltételesen illetékmentes okiratok és igen csekély ezrelékük az, amely finánc kezébe kerül, amely perben vagy hatóság előtt felhasználtatik. Azért a csekély Veszteségért, amelyet az illetékmentességgel szenved a kincstár, feltétlenül kárpótol bennünket az, hosry védelmünkbe vettük a gazdaságilag gyengébbeket. T. Ház! Ugyanilyen védelem célját szolgálja az is, hogy az illetékesség kérdésében azt a módosító indítványt terjesztettem elő, hogy senki se vonattathassék el a lakhelye szerinti bíróság illetékessége alól, tehát hogy kizárólag a vevő lakhelye szerint illetékes bírósáp; legyen illetékes az ilyen ügyekben. A polgári perrendtartásban van egy-két erre vonatkozó paragrafus, a 29., a 35. és a 41. §. Ezek hatályon kívül helyezendők, egyrészt azért, mert ezek, ha jól emlékszem, 300 vagy 500 pengő értékhatárral mondják ki az illetékességi okok alól való mentességet, másrészt pedig azért, mert még a mai polgári perrendtartás mellett is megvan a lehetőség arra, hogy még az ilyen részletügyletek is ne a lakó1U. ülése 1939 július 28-án, pénteken. hely szerint illetékes bírósághoz, hanem egy messzebbfekvő idegen bírósághoz kerüljenek. Tekintettel arra, hogy a részletfizetés mellett vásárlónak talán még annyi pénze sincs, hogy a bíróság székhelyére utazzék, méltányos, hogy az illetékesség ilyképp en szabályoztassék. T. Ház! Még egy módosító indítványom volt. Nevezetesen bűntetté kívántam minősíteni azt, ha valaki az általam javasolt ár tekintetében megszegi a 9 törvény rendelkezéseit, mint ahogy az árdrágítói visszaélésekről szóló törvény is ezt bűntettnek minősítette és sok súlyos mellékbüntetés kiszabását is megengedte. Éppen a vásárló közönség nagy tömege érdekében szükséges, hogy bűntettnek minősítsük azt, ha a kereskedő, aki az iparhatóság vagy az iparügyi miniszter úr bizalma folytán engedélyt kapott arra, hogy részletfizetési üzleteket köthessen, megszesi a törvénynek főleg az árra vonatkozó rendelkezéseit, s kell liogv akkor ez börtönnel büntettessék. T. Ház! Ezek az indítványok nézetem szerint megfontolást igényelnek. Méltóztassanak arra gondolni, hogy nemcsak varrónők, kifutó fiúk és földbirtokosok vannak, hanem vannak iparosok, házasulni akaró emberek és^ fiatal házasok is, vannak ügyvédek, orvosok és mérnökök is. akiknek nincs pénzük arra, hog> készpénzért vásároljanak. Az orszáe; népe meg érdemli tőlünk azt, hogy ha már 20 vagy 50 évi késéssel jött a Ház elé ez a törvényjavaslat, ne részlet-törvényt csináljunk, ne ragadjunk ki három gépet, ne bízzuk a minisztériumra azt, hogy mikor, milyen árukra akarja kiterjeszteni ennek a törvénynek hatályát, hanem vegyük magunknak azt a fáradtságot, hogy akár újból tárgyaljuk le a törvényt és csináljunk generális, az egész kérdést átfogó törvényt, mert ezt varia tőlünk az ország népe. amely minket ideküldött. Ezt a törvényjavaslatot kizárólag csak az általam aíánlott módosításokkal tudom elfogadni. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik*? Kovách Gyula jegyző: Keck Antal! Elnök: Keck Antal képviselő urat illeti a szó. (Taps a szélsőbaloldalon.) Keck Antal: T. Ház! Valahogy az idők előjelét látom abban, hogy a mélyen t. túloldal egyáltalán nem tartotta érdemesnek ezt a tör vényjavaslatot megvédeni és ennek a törvényjavaslatnak vitájában felszólalni. (Egy hang a középen: Hát Bocsáryf) Tisztára a nyilaskeresztes képviselők szóltak a törvényjavaslat ellen, míg a t. túloldal valamiképpen talán azt mutatva, azt deklarálva magatartásával, hogy maga is teljesen szükségtelennek, teljesen lényegtelennek és egyáltalán nem fontos javaslatnak tekinti ezt a törvényjavaslatot (Ellenmondások a jobboldalon és a középenJ, nem szólt hozzá ehhez a törvényjavaslathoz, hanem a nyilaskeresztes képviselőket hagyta kibeszélni, tudván azt. hogy fejünk felett lebeg a házszabályrevízió Damokles kardja, amellyel úgyis egyszersmindenkorra be fogják fogni a nyilaskeresztes képviselők száját. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Majd elválik!) T. Ház! Ennek előrebocsátása után, — minthogy a nyilaskeresztespárt előttem szólott tagjai kereskedelmi, szociális és^ jogi szempontból teljesen kimerítően tárgyalták ezt a törvényjavaslatot — én tisztelettel inkább arra szeret nék rámutatni, mi tette szükségessé azt, hogy egyáltalán ilyen törvényjavaslattal kellett a