Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-14

312 Az országgyűlés képviselőházának hatálya alól és amikor a vevőt sem a törvény, sem a joggyakorlat nem védi bizonyos áruuzsorázás és az eladónak bizonyos jogai ellen, akkor napról-napra megismétlőidhetik, hogy kisexisztenciák mennek tönkre éppen ebből kifolyólag. Nem szabatos a törvény 1. §-ának az a része, amelyben olyan ügyletről beszél, amelyet kereskedő nem. kereskedővel köt, ugyanis ha egy vidéki fűszeres mezőgazdasággal is foglalkozik vagy pedig az a kis fűszeres, aki sót, paprikát, petróleumot árul, a fiának akar kerékpárt venni, akkor ezt a kereskedőt éppúgy megilleti ennek a törvénynek a védelme, mint bármely más egyént, mert hiszen nem az üzletkörébe tartozik ez az áru, nem viszontelárusításra veszi, vagy pedig abból a célból, hogy feldolgozza, tehát igenis, ebben az esetben a kereskedőt is megilleti a törvényes védelem, mert ez a törvény nemesupán a könynyelmüeknek és nemesupán a tapasztalatlanoknak a törvénye lesz, hanem általában azoknak a törvénye» akik kényszerültek árut részletre vásárolni. Ennek a törvényjavaslatnak 2. §-a abban az irányban lenne módosítandó, amelyet a joggyakorlatunk már elfogadott. Nevezetesen bizonyos irányban a joggyakorlatunk is kimondja, hogy szükséges az árurészletügylet írásbafoglalása, mert kúriai jogegységi döntvény van arra vonatkozólag, hogy ha száz (holdon aluli kisgazda nagyobb mezőgazdasági gépet vásárol, elállhat ettől az ügylettől abban az esetben, ha nem a községi elöljáróság közbenjöttével kötötte meg az erre vonatkozó írásbeli adás-vételi szerződést. Ha tehát már a joggyakorlatunk bizonyos irányban «kiköti az árurészletügylet írásbafoglalását, sőt a községi elöljáróság közbenjöttével való írásbafoglalását, akkor kétségtelen, hogy törvényileg kellene kimondani, hogy árurészletügylet nem jöhet létre másként, mint csakis írásos adásvételi szerződéssel és ennek a szerződésnek tartalmaznia kell minden olyan kikötést, amelyet a törvény megenged, sőt semmi akadálya sincs annak, hogy mindegyik blankettaszerü szerződésnek a hátlapján szórói-szóra fel legyen tüntetve magának a törvénynek szövege, hogy a vevő később nyugodtan átolvashassa. Ugyanis az a blanketta, az a szerződésminta jogászi munka, mélyen t. Ház. Ez a jogászi munka annyit jelent, hogy minden szónak értelme van, minden szónak súlya van. Már most, ha odamegy az a közvetítő ügynök, annak a vevőnek nincs is fizikai ideje és nincs kellő ítélőképessége, hogy pillanatnyilag, percek alatt elbírálja annak a szónak a súlyát, amelyet a jogászok órákig rágtak meg, hogy hogyan foglalják bele abba a blankettába. A 3. §-nak nagyon szép célja van, azonban az ügynöki kereskedelmi rendszer ennek iclőhyét félre fogja tolni. Nevezetesen ez a szakasz azt mondja, hogy a vevő az áru átvétele előtt 8 nap alatt visszaléphet. Efe mit eredményez? Azt eredményezi, hogyha az ügynökök magukkal viszik az árut teherautón, amikor megkötötték a,szerződést, abban a pillanatban már át is adjákí az árut, tehát a vevő már nem tud visszalépni, mert átvette az árut és pillanatnyi fellángolásában, a pillanatnyi rábeszélés hatása alatt igenis át fogja venni az árut. Ez a rendelkezés tehát úgy módosítandó, hogy a szerződés létrejöttétől számított nyolc nap alatt visszaléphessen a vevő, tekintettel arra, hogy átvette-e az árut vagy nem vette át. Az ügynök oda fogja hozni a könyvet, oda fogja 1U. ülése 19Û9 július 28-án, pénteken. hozni az írógépet, a rádiót s abban a pillanatban át is fogja adni, vagy ha a kereskedőhöz megyek vásárolni, az áru hamarabb lesz a lakásomon, mint én odahaza, ha jó a bonitásom. A 3. §-nak az a rendelkezése, amely szerint ajánlott levélben 8 nap alatt kell a visszalépésről szóló értesítést postára adni, a vidéki földmíves emberekre nézve nehézkes és oda volna módosítandó, hogy egyszerű levélben, két e,lőttemező tanúval aiáírott egyszerű levélben legyen nyolc nap alatt értesítve az eladó. A jelenlegi rendelkezés annál is inkább nehézkes, mert ma a feladónak magának kell a postán kiállítani a feladóvevényt, amire a falun sokan képtelenek. A váltó vételi és forgatási tilalomra vonatkozó 4, §-nak van egy nagyon antiszociális része, amely azt mondja, hogy harmadik jóhiszemű váltóbirtokos ellen kifogással élni nem lehet még abban az esetben sem, ha tudomása volt arról, hogy az eladó részletügyletekkel foglalkozik. Mit eredményez ez? Azt eredményezi, hogy esetleg kétszeri fizetésnek teszi ki a vevői A vevőt tehát egyáltalában nem védi meg a törvényjavaslat. Váltótörvényünknél fogva semmi akadálya nincs annak, hogy a váltón az »értéke« szó után ne »készpénz«-t írjunk, hanem »értéke árurészletügyletből« szavakat. Ha tehát ez be- van írva, hogy »árurészletügyletből«, akkor nem védekezhetik, akkor nines harmadik jóhiszemű. Errevonatkozólag az volna az ellenvetés, hogy a Nemzeti Bank kifogásolhatja azzal, hogy a hitelező intézetek nem számitolják le. Tessék annak a kereskedőnek a rendes kereskedői gondossággal eljárni, tessék annak a vevőnek a bonitását megvizsgálni és ha megvizsgálja a bonitását és azt jónak találja, akkor a hitelező intézet is jónak fogja találni azt a váltót és le fogja számítolni. Egyébként is nincs ennek semmi akadálya. Az 1890/939. M. E. számú miniszterelnöki rendelet az 1939. évi mezőgazdasági munkálatok elvégzéséhez szükséges hitel előmozdítása tárgyában megengedi, hogy a hitelről váltót adjanak és a váltón fel kell tüntetni azt, hogy a követelés a jelen rendelet értelmében keletkezett. Igen ám, de itt a feltüntetés a hitelező érdekében történik, mert ennek a váltónak alapján olyan végrehajtást lehet foganatosítani, amely megelőz a sorrendben minden más követelést. Akkor tehát tiltakozni kell az ellen, hogy e törvényjavaslatnál a váltón az »árurészletügyletből« ne tüntessék fel, vagyis, hogy az értéke árurészletügyletből származik, azért, mert ez az adós érdekét szolgálja és ennek hiánya antiszociális. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az 5. § intézkedik arról, hogy ha hamarabb fizetek részletet, bizonyos kamatvisszatérítésre van jogom. Elérkeztünk tehát ahhoz a helyhez, amikor az áru értékét meg kell határozni. Meg kell határozni, hogy az árut mennyiért adhatja el a kereskedő a vevőnek. Ha ezt a tételt fel tudom állítani, hogy ha előbb fizetek, kamatvisszatérítésre van igényem, akkor önként következik, hogy az árurészletügyletnél az áru eladási ára nem lehet nagyobb, mint készpénzeladás esetén, plusz hozzáütve a kamat, amely az eladás idejétől a fizetés lejáratáig jár, továbbá a kezelési költség. (Úgy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez kétségtelen, egyszerű dolog. Ezzel meg van védve a vevő attól, hogy áru-uzsorának legyen kitéve. A 6. §-nál az az antiszociális intézkedés van, hogy az eladó az ügylettől csak akkor áll-