Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-14

Az országgyűlés képviselőházának U. ülése 1939 július 28-án, pénteken. 3ÓS helyes, megfelelő szabályozása, vagy nem megfelelő szabályozása az, ami meghatározza milliók sorsát és végzetét, ad életet vagy halált, eziek a szabályod adnak kitagadást vagy boldogulást, a társadalomnak kiengesztelődést, vagy fokozhatják a kétségbeesés lázrohamait. T. Ház! A XIX. század közepétől kezdve a magánjog területén is a manchesteri iskola gazdasági tanításai érvényesültek. Azok a jogrendszerek, amelyek mint magánjogi kodifikációk, törvény formájában jelentkeztek, az egyetlen svájci törvénykönyv kivételével, amely a XX. század első évtizedében látott napvilágot, mind az individuális, tehát az egyéni igazság jogalkotásai voltak, figyelemmel a manchesteri iskola tanítására, amely a szabad gazdálkodás, a szabad verseny és az egyén szabad érvényesülésének alapelvén áll. A svájci jogrendszer ezzel szemben nem az egyéni individuális igazságot foglalta paragrafusokba, hanern kodifikálta a társadalmi igazságot, azt a kívánalmat, amelyet a nemzeti közösség és az emberek együttműködésének parancsa szab meg. A liberális magánjogi rendszerekben a magánjog lényegében azonos a vagyonjoggal, amely az egyén önkényének van alárendelve. Ez a rendszer hármas elvi alapon nyugszik: a magántulajdon sérthetetlenségén, a jogok egyenlőségén és a szerződéskötés szabadságán. Ez a jogrendszer a zsebből indul ki és mivel a szabad verseny alapjain áll és. a liberalizmus gazdasági állásfoglalásának kodifikációja és magánjogi érvényesítése, nem hagy helyet, vagy csak nagyon kevés helyet a gyengébb védelmének és a nyomornak. Érthető is; a szabad versenyen nyugvó liberalizmussal elvileg ellentétben áll a belterjes szociálpolitika kifejlődése. T. Ház! Az a forradalmi erő, amelynek ívelése az utolsó két évtized jelenségeit átfogja, a magánjognak is új irányát állapította meg. Ez a forradalmi erő nem engedi, hogy a magánjog mint vagyonjog, az egyén önkénye alá helyeztessék, hanem megköveteli, hogy a magánjogban is a társadalmi közösségnek, a nemzeti közösségnek elvei érvényesüljenek. Ez a magánjog lehetetlenné teszi, hogy a nemzet magánjogi kutúrájának életében a pars pro totó elve uralkodjon, mert céljául azt tűzi ki, hogy minden magánjogi szabályalkotás a nemzet kultúrájának egészét ölelje fel. Ma is, amikor ezt a javaslatot tárgyaljuk, arról van szó, hogy a törvényes elrendezés kielégítse a kereskedelem érdekét, szolgálja a fogyasztó érdekét és megfelelő módon védje a gyengébbeket azáltal, hogy kizsákmányolásukat megakadályozza. Mint látjuk, a javaslat egyetemes színképét öleli fel a szabályozandó kérdésnek, amikor a meglévő jogi tervezettel szemben, a jelenlegi magánjoggal ellentétben és hibáinak kiigazításával új elrendezést akar az emberi és társadalmi közösség gondolata alapján a törvényhozás végrehajtani. Az alapelv tehát, amely a mai új korszellemnek megfelelően a magánjogi kodifikálásnál elsősorban kell, hogy érvényesüljön az, hogy a javaslat különleges teartalma megfeleljen az emberi közösség etikai értelemben vett gondolatának és megfeleljen a nemzet társadalmi és gazdasági követelményeinek és érdekeinek is. (Helyeslés.) T. Ház! Ezek után eldöntendő az a kérdés, hogy ez a törvényjavaslat az általam megjelölt kívánalmaknak mennyiben tesz eleget és a jogalkotás úgynevezett dogmatikai módszere mellett, de nem. annak kizárólagosságáKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ I. val mennyiben alkalmazza a magánjogi jogalkotás szociológia módszerének formáit? Egyik kiváló jogtudósunk rendkívül szellemesen érzékeltette a jog forrásait, amikor azt mondotta: hárman tartják kezükben a jogot, a törvényhozó, a bíró és a jogtudós. A törvényhozó, aki megalkotja, a bíró, aki alkalmazza, a jogtudós, aki magyarázza a jogot. Abban az esetben, ha a jóig e három tényezőjének életműködésében zavar vagy kiesés mutatkozik, átveszi a szerepet a másik és viszi tovább a jogot a fejlődés vonalán. T. Ház! A mi magánjogunk legnagyobb része kodifikálatlan anyag és a bírói gyakorlat szokásjogi tételeiben él. Örök dicsősége a magyar bírói karnak, hogy a magánjogi törvénykönyv hiányában a mai száguldó idők forgatagában is lépést tudott tartani azokkal a követelményekkel, amelyeket a magánjog területén az életviszonyok alakulása a jogalkotóval, jelen esetben a magyar bírói karral

1 szemben támasztott. A bíróságunk ezzel a működésével nemcsak megmentette a meg dermedéstől, hanem működésével az örök nemzeti élet folyamatába átmentette, átmenteni segítette a nemzet örökbecsű értékeit. A bírót azonban, t. Ház, esküje köti. Ezenkívül nem lehet kívánni bíróságunktól, hogy a magánjogi rendszer egész területét felölelő, kisegítő és átformáló szabályokat statuáljon a bírói gyakorlat során. A javaslat indoklásának az a része, amelyet a II. fejezet tartalmaz, érzékelteti a mai jogállapotot

r a részletügylet kérdéseiben. Ezek a megalapítások kétségkívül azt mutatják, hogy a mai jogállapot diametriálisan ellentétben áll, mint az előadó úr is kiváló szakszerűséggel felépített beszédében kiemelte, azokkal az alapelvekkel, amelyeket az előbb vázolnom alkalmam volt. Megengedhetetlen és az emberi közösség gondolatával, a tisztességgel és becsülettel ellentétben áll az a jogi elrendezés, amely, szerint egy szerződéskötés szabadsága alapján bárki olyan megegyezést köthet. hogy az illető egy részlet elmulasztása esetén elveszti a már kifizetett részleteket, fizet ezenfelül kötbért, foglalót, sőt az, aki az árut eladta, azt lefoglalhatja és végrehajtás során árverésen potom pénzért megszerezheti. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Vagyis, t. Ház, a tudatlan, egyszerű ember, aki véletlenül teljesítőképességének hiánya miatt ilyen kényszer helyzetbe sodródott, elveszít minden értéket, amit áldozott, sőt elveszíti az árut is, de marad egy olyan kötelezettsége, egy olyan adóssága, amelyet egész életében súlyos teherként (hordoz. íme, ez az a jogi helyzet, amely ellentétben áll a javaslatban foglalt elvekkel,, miért is nem lehet kétségbe vonni annak helyességét, hogy a liberális gazdasági rendszernek jogrendszere gyakran álkulcs volt és ezzel lesben járóan ki lehetett emelni a jogtárból azokat a lehetőségeket, amelyek az egyéni haszonlesésnek kielégítésére alkalmasak voltak. T. Ház! A javaslat érdemi részével ás egyes részleteivel, az előaJdó úr ismertetése után, részletesen foglalkozni nem kívánok. Kétségtelen, hogy mindazok a szempontok, amelyeket az előadó úr megemlített, ennél a javaslatnál lényegbevágóan fontosak és azt igazolják, hogy a javaslattal kapcsolatban a magánjogi szabályalkotás korszerű követelményei érvényesültek- A törvényjavaslatok és törvények nem szoktak alapelveket tartal48