Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-14

At országgyűlés képvuwlöházdnak is., amelyek a törvényjavaslat hatálya alá tartoznak, de elpalástolt, burkolt, vagy színlelt alakban jelentkeznek. Mélyen t. Képviselőház! Az a meggyőződésem, hogy a most ismertetett rendelkezések alapján megalkotandó törvény a maga területén áldásosán fogja éreztetni hatását az életviszonyok alakulásában. Sok magyar kisembert és sok kis magyar családot fog megóvni sok keserűségtől és elhamarkodott elhatározások káros következményeitől. Ezemkivüi új csapást vág a magánjog területén is, a gazdaságilag gyengébb fél helyes, mértéktartó érdekvédelmének az irányában. Egy tégla továbbá ez a törvény ama szociális gondolat megvalósulása felé, amelyet a magyar élet egész vonalán kiépíteni akarunk. Éppen ezért teljes meggyőződéssel ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Ház! Van szerencsém a magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló 1879 :L. te. (kiegészítését és módosítását tárgyaló törvényjavaslatot benyujtni. (Éljenzés jobbfelől.) Kérem a t. Házat, méltóztassék a javaslatot kinyomatni, szétosztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a közjogi bizottsághoz utalni. Kérem egyúttal a (bizottsági tárgyalásra a sürgősséget kimondani. Elnök: A beadott törvényjavaslatot a Ház kinyomatja, tagjai között szétosztatja és előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadja a belügyminiszter úr által megjelölt bizottságnak. A miniszter úr a javaslat bizottsági • tárgyalására nézve a sürgősség kimondását is kérte. Kérdem, méltóztatnak-e ezt elhatározni 1 (Igen!) A Ház a sürgősséget kimondta. Szólásra következik a napirenden lévő tör vényj avaslathoz ? Szeder János jegyző: Zimmer Ferenc! Elnök: Zimmer Ferenc képviselő urat illeti a szó. Zimmer Ferenc: T. Ház! (Taps a szélső baloldalon.) Az előttünk fekvő javaslathoz, inkább annak elvi jelentőségéhez kívánok hozzászólni és röviden a t. Ház türelmét igénybe venni. Őszintén szólva szívesebben vettem, volna, ha olyan törvényjavaslat vitájában vehetek részt, amely a bajokat általánosságban, gyökeresen és nemcsak részleteiben orvosolja, örömmel üdvözöltem volna egy olyan törvényjavaslatot, — az ország társadalma is epedve várja ezt — amely a 64 esztendős, 1875 : XXXVII. törvény alapján működő kereskedelmünknek magyarabb, a, fejlődésnek megfelelőbb organizmust biztosít. Szomorú jelenségnek tartom ugyanis, hogy fogyasztóközönségünk vásárlóereje annyira csökkent, hogy kénytelen részletre vásárolni. De még szomorúbb jelenségnek tartom, hogy az igazságügyminiszter úr szükségesnek látta, hogy törvénnyel védje meg az egyes vásárlórétegeket. Szomorú, hogy a törvényhozást keil igénybe venni eme bajok orvoslásara. S ha ez így van, tisztelettel kérdem a t. Házat, miért nem nyúlunk generálisan a rendezéshez, miért nem orvosoljuk gyökeresen a bajokat (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalit, illésé Í939 július 28-éri, péntekéi}. 30?'' Ion.) s miért nem fektetjük le nemzetibb ós szociális etika alapjaira kereskedelmi életünket ? (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Legyen meggyőződve a t. Ház, hogy erre az új erkölcsön nyugvó kereskedelemre az ország minden társadalmi rétege büszkén fog feltekinteni és akkor nem fog bekövetkezni az a rendellenes állapot, hogy a kereskedői pályára zsidók vagy pedig máshonnan lecsúszott egyének törekednének. T. Ház! Az árurészlet jogi vonatkozásaival nem kívánok foglalkozni, ezeket pártom jogászképviselői fogják a t. Háznak előterjeszteni. Magam részéről csak annak megállapítására ezorítkozom, hogy az áruknakf részletre való árusítását a társadalomra nézve károsnak tartom. A részletárusítás ugyanis sok esetben csak a könnyelműséget növeli és végeredményben eladósodáshoz vezet. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mindenki tudhatja, hogy milyen nehéz az ügyes akvizitőröknek, üg^es ügynököknek ellentállni. Éppen ezért szerintem helytelen az árurészletnek: most már törvényes alapot is adni. Ezt társadalmunkra nézve olyan veszélyes tényezőnek kell minősítenem

% hogy ehhez nyugodt lelkiismerettel hozzájárulásunkat nem adhatjuk. De ellenkezik az árurészletügylet magával a kereskedelem alapfogalmával is. A kereskedelem, amely a hajdani cserekereskedelemből indult küu annakidején árut adott áruért, most áruért pénzt ad, az áru-részletügyletben teihát csak egy szüségszerűen kialakult hitelüzletet kell látni. Itt be kell kapcsolódnom ama szükségszerűségbe, amely feltétlenül megköveteli, hogy kereskedelmünknek etikai, vagyis erkölcsi elgondolása más legyen mint a mai. Legyen szabad itt rámutatnom Angliára. Az angol kikristályosodott gyakorlat a legritkább esetekben ismeri el az árurészlet jogosságát. Angliában más a felfogás és hogy mennyire büszke az angol az ő kereskedői tisztességére és mennyire egy fogalom alá veszi ezt az egyéni becsületérzéssel, erre nézve legyen szabad a következő kis esetet elmondanom: A világháború előtti esztendőkben egy előkelő magyar úr Londonban egy órát akart vásárolni. Az órás megmondta az árát. A magyar úr alkudni kezdett. Erre az órás szó nélkül elcsomagolta áruját és az indignálódó magyar úrnak azt felelte; »Uram, Ön alkudott, ön ezzel kétsógbevonta az én tisztességemet, sőt megsértett, mert feltételezte rólam, hogy én árumért többet kérek, mint amennyit az megér s mint amennyit azon nekem keresnem szabad.« Ez a mentalitás teremtette meg Anglia hatalmas kereskedelmét és Anglia világpozícióját. De helytelennek kell minősítenem a tör, vény javaslatot ama szempontból is, hogy csak három árucikkre vonatkozik. Ha a javaslat célja az, hogy az adóst megvédje az esetleges áruuzsorávai vagy az eladó túlkapásaival szemben, akkor miért nem teszi ezt az egész területen? Ebben az esetben inkább közelednék ama szociális felfogáshoz, amelyet olyan szívesen méltóztatnak hangoztatni. Az ilyenfajta karitatív megoldások csak tüneti kezelést és nem gyógymódot jelentenek. Az indokolás szerint a javaslatnak az a célja, hogy a gazdasági és fizikai munkával foglalkozók helyzetét megkönnyítse, s azért nem foglalkozik például a javaslat az írógéppel és rádióval. Kérdeni tisztelettel, a szellemi munkavállalók részére az írógép nem éppen olyan eszköz, mint a gaz-