Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-14

Az országgyűlés képviselőházának előzetes átalánykikötések mindig' a gyengébb fél terhére szólnak, a javaslat általában érvénytelennek jelenti ki az olyan kikötést, amelynél fogva az árukészletügylet vevője kötelezettsége nem teljesítése vagy nem kellő teljesítése esetére kötbért tartozik fizetni. Ugyanígy bánik el a javaslat a jogvesztési kikötéssel is, amely ma megengedett, de amely az árurészletügyleteknek a legméltánytalanabb kikötései közé tartozik és amely azt jelenti, hogy a vevő a nem, vagy nem kellő teljesítés esetén a már kifizetett vételár-részletekhez vagy foglalóhoz való jogát is elveszti. De, hosszú sürgetés után, védelembe veszi a javaslat a vevő szavatossági igényét is. Az eladót a kereskedelmi törvény 349. $-a értelmében hathónapi szavatosság terheli azért, hogy az áru a kikötött és a törvényi kellékeknek megfelel. Ha az eladó felelőssége szerződésileg rövidebb vagy hosszabb időre állapíttatik meg, akkor a kereskedelmi törvény 349. §-a értelmében a megállapodás szolgál irányadóul. Ez az álláspont az árurészletügylet területén nem méltányos. Nemcsak azért nem, mert a gazdaságilag^ gyengébb vevővel szemben általában kedvezőtlenül érvényesülhet, hanem azért sem, mert az árurészletügylet vevője nem szakember, nem ismeri annyira az áru minőségi kellékeit, hogy a minőségi kifogás tekintetében előzetesen megnyugvásra intézkedhetne. Éppen ezért a javaslat az eladó törvényes szavatosságát kizáró vagy korlátozó megállapodásokat, és általában mindazokat a kikötéseket, amelyek a megalkotandó törvény rendelkezéseitől a vevő hátrányára térnek el, érvényteleneknek jelenti ki. Azok között a bajok között, amelyekről az árurészletügylettel kapcsolatban leggyakrabban hallottunk, szerepel a vételár hátralék biztosítására vett váltó. Jelenleg fennálló magánjogunk értelmében semmi akadálya sincs annak, hogy az eladó a vételár hátralék biztosítására váltót vehessen. Ebből különösen akkor háramlik sérelem a vevőre, amikor a váltó az esedékessé vált részletnél magasabb, esetleg az egész vételárat kitevő összeggel idő előtt kerül forgalomba, vagy amikor a váltó folytán a vevő az elé a helyzet elé kerül, hogy lakóhelyétől távoleső helyen kell teljesítenie. Ezeket a visszásságokat a maguk egészében orvosolja a törvényjavaslat akkor, amikor a váltó vétel kérdését igen alapos és beható rendezés alá veszi. Annál az árurészletügyletnél, ahol a vételár 500 pengőnél nem több, kimondja a javaslat, hogy tilos az, hogy az eladó a vételár fejében vagy a vételár fedezetére váltót vegyen, kivéve mégis azt az esetet, amikor a váltó összege és lejárata a vételár részletek összege és lejárata tekintetében fennálló megállapodásnak felel meg és a fizetési hely a vevő lakóhelyén vagy a lakóhelye szerint illetékes királyi járásbíróság székhelyén van kikötve. De az egyébként szabályszerűen vett váltót sem szabad a vevőnek átruháznia, amíg a visszavételre engedélyezett 8 napos határidő nem telt le vagy bármikor, ha a vevő visszalépése szabályszerűen megtörtént. Az az eladó, aki ezekkel a rendelkezésekkel ellentétbe jut, számolni kénytelen a javaslat 12. ^-ánalv 1. és 2. bekezdésében foglalt rendelkezésekkel, amelyek szerint vétséget követ el és hat hónapig terjedhető fogházzal büntetendő az eladó, lia az 1. és 4. §-ban foglalt tilalom ellenében váltót vesz vagy átruház és az is, aki a határidő lk. ülése 1939 július 28-án, pénteken. 305 letelte előtt vagy a visszalépés után forgat vagy átruház. Az árurészleti vevő javára megállapított ezeket a rendelkezéseket azonban nem lehet kifogás formájában érvényesíteni harmadik jóhiszemű váltóbirtokossal szemben. A váltóbirtokos jóhiszeműségét egymagában még nem rontja le az a körülmény, Ihogy tudott róla, miszerint az eladó részletügyletekkel foglalkozik. Viszont polgári jogi úton is igen mélyreható védelmet nyújt a törvényjavaslat a vevő részére a váltót jogellenesen vevő vagy átruházó eladóval szemben, amikor megengedi, hogy a vevő a tilalom ellenére vett váltót visszakövetelhesse, ha a váltót az eladó már átruházta, követelhesse, hogy az eladó helyezze bírói letétbe a váltó alapján fizetendő, valamint a költségeknek megfelelő összeget. Ha pedig a vevő a váltót kifizette, vagy a bíróság a váltó alapján fizetésre kötelezte, kívánhatja a bírói letétnek saját részére való kiutalását. Megmarad az eladónak az a joga, hogy a már lejárt vételárrészletnek megfelelő visszatartását kérhesse. A magánjogi törvénykönyv 1091. <^a a fennálló magánjogi felfogással teljesen egybehangzóan azon az állásponton van, íhogy a kamatozatlan tartozás idő előtti kiegyenlítése esetében az időközi kamatok levonásának helye nincs. Ez is egy olyan rendelkezés, amely az árurészletügylet terén nem vált be, mert köztudomású, hogy a részletfizetésből bekövetkező kamatveszteséget az eladó ' rendszerint már a vételár összegében kifejezésre juttatjaÉpnen ezért helyesen látja meg és helyesen fogja meg a kérdést a törvényjavaslat. 5. §-a, amikor úffy rendelkezik, hogy a még le nem iárt részletet előre kifizető vevőnek kötelezőiéi? a "Javára számítja az üven részletnek a fizetésétől a lejártig számított törvényes kamatát. Az árurészletüeryleti vevő jogállását rendkívül bizonytalanná teheti az eladó széleskörű elállási joera. Az eladó nemcsak a magán^ne-j okokból, hanem szerződésileg kikötött elállási okok alarnán is elállhat, ami a vevőre annál sérelmesebb, mert az elállás rendkívül komplikált, rendkívül nehéz magánjogi kérdéseket vet fel: amelyekben a vevő védekezése, de magának a kérdésnek megoldása is a vevőt nagyon mélyen sújthatja. Érmen ezért iónak látja a javaslat, amely a 6. §-ban a vevő elállási jogának kérdését és következményeit is behatóan szabályozza. Kimondja ebben a szakaszban a törvén v javaslat, hogy az eladó az ügyi ettől ^ a vevő fizetési késedelme miatt csak akkor állhat el, ha a vevő legalább két vételárrészlet megfizetésével késedelmes és az eladó az elállás jogát erre az esetre írásban kikötöttte, vagy nedig az árut a tulajdonjog fenntartásával adta el. Az elállási jog kikötés nélkül is érvényesíthető akkor, ha a vevő a tulajdonjog fenntartásával eladott árut rongálja, vagy pedig az eladó tulajdonjogát egyébként veszé[ lyezteti. Ha azonban az eladó az ügylettől elállni kíván, köteles erről a vevőt előzőleg értesíteni és a vevőnek az utólagos teljesítésre, illetve a veszélyeztető magatartás megszüntetésére kellő időt engedni^ Az elállás következménye a restitutio in integrum; az előző állapot visszaállítása. Errevonatkozólag a 7. § fennálló magánjogunkkal teljes összhangban úgy rendelkezik, hogy elállás esetében mindegyik fél egyidőben köté-