Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-11

Az országgyűlés képviselőházának 11. ben — és hadd tegyem hozzá a magam várme­gyéjét, Békés vármegyét, — Szolnok, Bihar vármegyékben, amelyeket a miniszterelnök úr megemlített, együtt vannak pontosan azokkal a nagy munkásrétegekkel, amelyek az elmúlt nehéz esztendőkön keresztül a legtöbbet voltak munkaalkalom nélkül. Nem tudom, hogy a mi­niszterelnök úr ezt a munkaszolgálatot ott a helyszínen akarja-e megszervezni az ottélő munkásság tagjaiból. Ha igen, akkor a munka szolgálatra behívottak családtagjairól valami módon gondoskodni kell és a munkaszolgálat költségeit mindenesetre emelni fog kelleni, de sokkal természetesebbnek venném azt, ha ezt a nagyalföldi munkaalkalmat, a szikes földek megjavítását természetesen, egyszerű magyar módon az ottélő munkásság bevonásával ol­daná meg a kormányzat. Könnyebben megold­hatja azért is, mert az alföldi gazdáknak je­lentős része, ha a kormányzat ahhoz hozzáse­gíti, hajlandó kölcsönt felvenni, ha annak ka­matozása nem halad túl bizonyos mértéket. Hajlandó 10 éves kölcsönt felvenni csak azért és azzal a kötelezettséggel, hogy ezen a pénzen a maga szikes földjét az ottélő munkásság be­vonásával megjavítsa. T. Képviselőház! Ezen a nagy, sőt óriási munkaalkalmon túl, amely nemcsak ennek a munkásságnak számára jelentene hosszú éve­ken keresztül munka- és életlehetőséget, ott van az alföldi utak kérdése. Nagy örömmel látom a miniszterelnök úr beszédéből, hogy út­építési tervei tekintetében meglehetősen széles kereteket tud a kormányzat felállítani, csak hadd hívjam fel tisztelettel a kormányzat fi­gyelmét arra, hogy az Alföld útviszonyok te­kintetében a többi országrésszel szemben e l van maradva. (Ügy van! balfelöl.) Ebbe a munkába rendszerességet kell bele­vinni és a kormányzatnak gondoskodnia kell egyebek között arról, hogy például a megyei útépítések ne történjenek rendszertelenül. Ha meg méltóztatik nézni az Alföldön a mai út­építéseket, méltóztatik látni, megtörténik az, hogy például Békés vármegye ,épít egy utat Dévaványa felé, de csak a békési határig. Odáig köves az út, onnan következik a rongy, használhatatlan földút. Szolnok vármegye megindul egy másik úttal Békés vármegye felé és az útépítés megakad. Jelenleg három ilyen megszakított út van a két vármegye között, amely utak sehol sem találkoznak. Legalábbis valami rendszert kellene abba belevinni, hogy ha a vármegyék a maguk pénzén utakat épí­tenek, legalább a szomszéd vármegyék beszél­jenek össze és ne úgy építsék az utakat, hogy 20—30 kilométeren keresztül ezek az uiák sehol nem találkoznak. T. Képviselőház! A miniszterelnök úr. sze­rintem, nagyon helyesen rámutatott arra, hogy nem csak azé a föld, aki azt birtokolja, hanem azé is, aki tudományosan megismeri. Szeret­ném, ha ebben a tekintetben maga a kormány­zat járna elől. Megindult egy munka, az úgy­nevezett talajszelvények készítése. Ezt egyes emberek mégsem csinálhatják meg; szerintem az országos vezetésnek, a kormányzatnak kell gondoskodnia arról, hogy legalább megismer­jük azt a földet, amelyet a kormányzatnak bi­zonyos akciókkal gondoznia kell. Például a digózás maga tervszerűen és átfogóan esak úgy végezhető el, ha mindazokról a területek­ről van talajszelvényünk, amelyeken ezt a munkát el akarjuk végeztetni, s ha az altalajt, annak mészben gazdag, vagy szegény voltát ülése 1939 június 28-án, szerdán. 247 f és más tulajdonságát ismerjük. Tervszerű munkát ezen a téren ennek az előzetes tudo­mányos munkának elvégzése nélkül nem vé­gezhetünk. Szerintem maga ez is elégg jelen­tős munkaalkalmakat adna ott ezen a vidéken. T. Ház! Befejezem beszédemet. A hangsúly azon van, hogy rendszeres, átfogó, komoly, évekre összeállított tervet kell készítenie a kor­mányzatnak a közmunkák tekintetében, hogy azokat az embereket, akik most nyugtalanul bolyongnak sokszor ezen a nehéz magyar föl­dön, hozzá tudja kötni ahhoz a földhöz, ame­lyen szerintem megélniök kell. (Éljenzés és taps a balodalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván vála­szolni. Gr. Teleki Pál miniszterelnök: T. Ház! Mindjárt általánosságban kijelenthetem azt, hogy igenis hajlandó vagyok megvizsgáltatni, amint a képviselő úr interpellációjának utolsó része szól, »a nagy munkástelepülések vidéké­nek helyzetét« és megállapíttatni a 'nemzeti és közgazdasági szempontól fontos és sürgős el­végezni valókat. Ezt a kérdést magam is rend­kívül fontosnak tartom, magam is foglalkozni kívánok vele és foglalkoztam eddig is. Ennyit általánosságban. Azokat az érve­ket, amelyeket a képviselő úr ebben a vonat­kozásban felhozott, teljesen magamévá teszem. Ami a részleteket illeti, — amit a digózásról mondottam, az onnan származik, hogy a hon­védelmi miniszter úr ezt felajánlotta. Ez azon­ban nem annyit jelent, hogy ezzel munkát kí­vánunk elvenni a munkások elől. Abban a hosszú beszédben, mellyel a Ház türelmét erő­sen igénybe vettem, ezt talán nem egészen pre­cizen fejeztem ki, de az értelme benne van: olyan munkákról van szó, amelyekkel nem ve­szünk el munkát munkás elől. Tehát lehetnek olyan szikes területek, ahol nem veszünk el munkát vele és lehetnek olyanok, ahol elven­nénk munkát'és akkor ott nem a munkaszol­gálattal végeztetnők. Én ezt akartam hangsú­lyozni, lényegileg ezt akartam mondani. A probléma másik része mindig a költséír kérdése. Ezt nyilvánvalóan alaposan meg kell vizsgálni, mert hiszen méltóztatnak tudni, hogy az államháztartás ma igen kényes hely­zetben van és nem egykönnyen tudunk több pénzt előteremteni. Ezért nagyon meg kell néznünk a problémák pénzügyi oldalát s ebben a vonatkozásban ezzel még nem vagyok tisztá­ban. Három hónapja ülök itt és még nem tud­tam minden kérdést a legmélyéig kitanulmá­nyozni. Ezzel kapcsolatban inkább csak infor­mációként és véleményemnek leszögezéseként vagy mondjuk kifejezéseként azt mondom, hogy nem akarok rögtön egy nagy átfogó programmot csinálni, hanem mielőtt ezt meg­csinálnám, a dolgot magát megfogom. (Helyes­lés.) Ez praktikusnak bizonyult, mindenütt, ahol dolgoztam. Eddig is inkább azt a sziszté­mát követtem, hogy előbb kitanulmányoztam a dolgokat és ezalatt legalább egyes helyeken megindítottam a munkát, mert ha már nem tudunk mindjárt nagyot alkotni, legalább a kicsit kell megcsinálni ott, ahol lehet. (Helyes­lés a .jobboldalon és a középen.) Én ezen az úton szeretnék haladni ebben a kérdésben is. Ha most a nyári szünet bekövetkezik, jóma­gámnak is kissé több idő jut arra, hogy ilyen kérdéseket, amelyekkel olyankor kell foglal­kozni, amikor az embernek órák és napok ál­lanak rendelkezésére, a helyszínén tanulmá­nyozzuk. Ha most majd órák állanak rendel ­38*

Next

/
Thumbnails
Contents