Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-10

234 Az országgyűlés képviselőházának ia3ztókerületnek van körülbelül 8 vágy 10 olyan községe, amely községbe — pedig már 10 esztendeje lakom Bonyhádon — most a va- I lasztásokkal kaposolatban tettem be először a lábamat. (Matolcsy Mátyás: Nem erről van szó! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Vádakról van szó!) Tolna vármegyének öt képviselője közül én kaptam a legtöbb szavazatot. (Matolcsy Mátyás: Mellébeszél!) Lehet, hogy sérelmes az igen t. képviselő úrra a mutatkozott majdnem 6000 főnyi szavazatkülönbség, én azonban ezt a kérdést nem kívánom firtatni. Ez a választás az én részemre is ítélethozatal volt és igenis kötelességemnek fogom tartani, nogy a parlamentben az illetékes és felelős tényezőkkel, sőt az igen t. túloldal mindenegyes képviselőtagiával is megbeszéljem ezeket K kérdéseket, ha szükséges volna. Általános kér désekről van szó (Zaj. — Felkiáltások: Bíróság elé való!) és ezzel is azt kívánom bizonyítani, hogy a magyarországi németség, igenis, hazafias alaponáll és igenis, együtt óhajt működni a magyarsággal, minden egyes téren. Ezeket kívántam megmondani és ezzel mindenféle személyi vitát lezártam a képviselő úrral. (Egy hang a jobboldalon: ÍHroság elé!) Elnök: A külügyminiszter úr kíván szólni. Gr. Csáky István külügyminiszter: Mélyen t. képviselőház! Meglehetősen szomorúan tapasztalom, hogy napok óta vita folyik a Ház két tagja között, (Rajniss Ferenc: Ami nem idevaló!) amely mindere alkalmas, csak arra nem, hogy az ország külpolitikai érdekeinek használjon. (Üc/y van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) Mindkét képviselő úrnak megvan a módja arra, hogy ha személyes természetű vitája van, azt két részre ossza; (Rajniss Fe" renc: Kardra vagy bíróságra!) lehet olyan része, amelyet a büntetőbíróság előtt lehet elintézni (Ügy van! Ügy van! — Tap» a jobb és a baloldalon. — Klein Antal: Ügy van!) és lehet olyan része, amely a büntetőbíróság útján perrendszerűen meg nem fogható, (Ügy van! ügy van! a jobbodalon.) akkor pedig tessék akár becsületbírósághoz fordulni, akár pedig annak a pártnak a vezetőségéhez, amelynek Mühl Henrik képviselő úr tagja, mert én a magam részéről megengedhetetlennek tartom azt, hogy annak a pártnak egy tagját, amelyhez tartozni nekem is szerencsém van, állandóan a tisztázatlanság homályában támadják, anélkül, hogy a pártvezetőség elé terjesztenének olyan konkrét bizonyítékokat, amelyek akár tíz évre nyúljanak vissza, akár egy évre, lehetetlenné tennék, hogy a képviselő úr a párt keretén belül kiváltsa azt a szolidaritást, amellyel mi addig, míg a pártnak tagja, iránta is tartozunk. {Helyeslés és éljenzés a jobboldalon. — vitéz Makray Lajos: Ez a helyes!) Nem állítom, hogy mindenben túlságosan szerencsés volt az utóbbi napokban Mühl képviselő úr felszólalása, (Matolcsy Mátyás: Mondjon le!) viszont emberileg vegyük tekintetbe azt, hogy ő körülbelül egyedül érzi magát, meg van támadva és tálén nem érezte a szolidaritásnak azt a fokát, amelyet elvárt és amely őt sok tekintetben megilleti. Méltóztassanak elképzelni azt, mit szólunk mi ahhoz, ha akármelyik országban, ahol nagyszámú magyar kisebbség él és ahol a magyar kisebbség pártokra van szakadva, az egyik párt szónoka, vagy az egyik párt tagja a másik magyar kisebbségi pártot állandóan támadja és az viszont őt támadja. Az ilyen jelenség természetesen nekünk sem tetszik és azt hiszem, bizonyos fájdalmas érzést 10. ülése 1939 június 27-én, kedden. kelt bennünk, hogy lehetséges egy ilyen megoszlás a mi kisebbségünkben, amire már volt példa a múltban. Arra kérem a képviselő urakat, méltóztassanak megfontolni, hogy minden szó, amit ebben a Házban kimondanak, nemcsak lokális jelentőségű, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Rajniss Ferenc: Ez az ösztön kérdése, kérem!) és nemcsak a személyeket érinti, hanem kihat az ország határain túl is. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) A képviselő uraknak teljes mértékben módjukban van személyi elégtételt szerezni maguknak más helyen, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) ami pedig az ország közérdékét illeti, arra mi vagyunk hivatva őrködni és biztosíthatom a képvisalő urat, hogy fenntartás nélkül őrködünk is és ha kell, cselekedni fogunk. Ezt voltam bátor előadni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Klein Antal szólásra jelentkezik.) Elnök: Klein képviselő úr milyen címen óhajt szólni! (Klein Antal: Személyes megtámadtatás kérdésében. — Zaj.) A képviselő úrnak a szót megadom. Klein Antal: T. Képviselőház! Nagy örömmé! hallottam a külügyminiszter úrnak azt a felhívását, amelyet úgy latszik, hozzám is in-' tézeti. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Elxősoi ban!) Elsősorban. (Egy hang a baloldalon: Mindkettőhöz!) Kijelentem, hogy soha semmi nés'en nevezendő szándékom není volt, mindenkor távol állt tőlem az, hogy az ország külpolitikai érdekeit sértsem. Szerintem az ország külpolitikai érdekeit nem az sérti, aki felhoz itt bizonyos dolgokat, amely dolgok szerintem és nemcsak szerintem, hanem bizonyítható módon megtörténtek; ezeket a külpolitikai érdekeket az sérti, aki ezeket a dolgokat elköveti. (Gr. €sáky István külügyminiszter: De elintézz ük kérem!) Meg vagyok győződve a kormány erélyéről. Méltóztassék ezt az^eréiyt elsősorban azokkal szemben érvényesíteni, akik az ország külpolitikai érdekeit cselekedeteikkel, munkájukkal, agitációjukkal, különösen a külföldi lapokban elhelyezett különböző eikkeikkel, amelyek itteni gravanemekről szólnak, állandóan sértik. (Ügy van! a szélsőbaloldalon,) Nagyon sajnálom, hogy nincs itt a voit miniszterelnök úr, Imrédy Béla képviselőtársunk ... (Felkiáltások: Itt van!) Bocsánatot kérek, nagyon örülök, hogy itt van. (Éljenzérjobbfclől.) Rá is akarok hivatkozni, mint tanura.^ Azt méltóztatott mondani, — nem voltam itt, nem hallottam szórói-szóra Mühl képviselőtársunknak az első pontra adott válaszát, — hogy ebben a német kérdésben a Volksbundot én akartam összehozni Eckhardttal es a két egymással tulajdonképpen szemben álló egyesületet össze akartam hozni. Az egyik volt az Udv., az Ungarische Deutscher Volksbildungsverein, a másik pedig az úgynevezett Volksbund, a Basch Ferenc vezetése alatt álló egyesület. Erre vonatkozóan Mühl igen t. képviselőtársam tévedésben van. Az Imrédy-kormány alatt össze akarták hozni ezt a két egyesülést, azt hiszem, az akkori miniszterelnök úrnak is ez lehetett a szándóka, de legalább is a kisebbségi osztály vezetőjének, Pataky államtitkár úrnak ez volt a szándéka. (Rajniss Ferenc: Ez se való ide! — Zaj a jobboldalon.) Dehogy nem idevaló kérem. Akit ez nem érdekel, menjen ki. (Zaj és ellenniKM?dások a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Klein Antal: Ezeket a kérdéseket — akcep-