Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-10
228 Az országgyűlés képviselőházának 10. ülése 1939 mnius 27-én, kedden. volt írva: »És Japánban most a cseresznyefa virágzik.« AzL hiszem, nem kell bővebben érzékeltetnem a nemzeti etikának ezt a részét. Ez olyan, mmtha a távoli tengereken menő magyar hajók kapnának egy rádiogrammot, hogy: »Magyarországon most a búzavirág virágzik.« Ez a nemzeti etika Japánban minden téren megnyilvánul. Megnyilvánul a szépmüvészetben, a színművészeiben, a festőművészetben es a művészet egyéb ágaiban. Ott nem lehet azt latm, hogy egy japán festő a Szajna partjáról keres témát, mert a japán festő Japánban keres magának témát és azt dolgozza tel. De ugyanígy a poéták sem keresnek szerelmi dalaik számára másfelé témát, csak Japánban. Igen t. Ház! Amikor a magyar-japán együttműködésről 'beszélünk, akkor úgy érzem, hogy ennek a kérdésnek a poentírozása nemzeti szempontból elkerülhetetlen és elmaradhatatlan. A nemzeti etika, Japánban — hogy úgy mondjam — nemzetfenntartó kellék. Igyekezzünk mi isi kifejleszteni ezt és igazodjunk talán mi is aihhoz a Kong-fucse-mondáshoz, amely azt mondja, hogy: »Más szellemeknek, mint a saját őseinknek szolgálni — enyhén mon dia — hízelkedés«. Maradjunk meg ennél az ős tiszteletnél, amely a nemzeti etikának egyedüli alapja- (Ügy van! Ügy van! a középen.) T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy ne térjek ki a külpolitikára, mert a felvetett kérdésekre a külügyminiszter úr már úgyis megadta a választ. De méltóztassanak megengedni, hogy érintsem a kérdést egy szempontból, amelyet szintén szükségesnek látok. A Japán és Magyarország közötti külpolitika nem egészen tárgyalható csak abból a szempontból, amelyből azt előttem szólott képviselőtársam tárgyalta, vagyis a közelmúlt szempontjából. Ott távol keleten él egy közel ozcrmilliós^ nép, amely magáévá téve az európai civilizációt, egy erős nemzeti kultúrának a fegyverével feltétlenül nemcsak Magyarország, hanem minden európai állam számára erőt és nagy, súlyos külpolitikai kérdéseket jelent. Rabindranath Tagore, az indiai költő 1917-ben a tokiói Akadémián erre a nagy keleti összefogásra emlékeztette a japánokat, amelyben a felkelő nap országának védelme alatt ott fog állani ezermillió ember a távol keleten. S amikor nem új Nagy Frigyesnek vagy új Napóleonnak, vagy új Nagy Péter cároknak csinálja az utat az idő, hanem annak az ezermílliós nag v y keleti néptömegnek, amelynek egyik népe a japán, amely velünk a rokoni kapcsolatokat sokkal jobban tartja, mint mi ővele: akkor ezt a jelenséget a magyar-japán szellemi együttműködéssel kapcsolatban nekünk figyelembe kell vennünk, mert sokkal nagyobb rázkócltatások előtt állhat a világ, mintsem azt két európai államnak, mondjuk, összekülönibözéséből megítélni lehetne. Én örülök ennek a törvényjavaslatnak és örülök, hogy ehhez hozzászólhattam. Ez a törvényjavaslat csak tovább szaporítja azt .a kulturális babért, amelyet Hóman Bálint kultuszminiszter úr gyűjtött (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) és én mint fontos törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául, örömmel szava1935-ben tett alapítvány is és ez a Társaság valóban elhintette Japánban azokat a uagjbaráti gondolatokat, amelyek őszintén megvallva, Japánban jobban élnek felénk, minx nálunk Magyarországon Japán felé. Ebben teljesen igaza van az előttem szólott igen t. képvisel ô társamnak. Ez a szubjektív érzés az oka annak, hogy ma felszólalok, de ezen túlmenően természetesen azoík az általános nemzeti szemipiontók is, amelyeik a törvényjavaslatban le vannak fektetve, arra késztetnek engem, aki ezzel a kérdéssel egy kissé foglalkoztam, hogy az objektív nem zeti szempontokat is megemlítsem felszólalásom alkalmával. Valóban a baráti kapcsolatokat, a szellemi együttműködés kapcsolatait az itt felsorolt tudományos, szépirodalmi téren, a zene, a rádió, a film, stb. terén nagyon hasznosan tudjuk alkalmazni, nemzetünk és mindkét nemzet számára gyümölcsöztetni, de ezeken túlmenően van egy másik vonala is a nemzetközi együttműködésnek, különösen a Magyarország és Japán közti együttműködésnek. Való igaz, hogy mindnyájunk előtt ismeretes a japán tudomány színvonala, ismeretes a japán szépművészet, festészet, szépirodalom, tudjuk, hogy a japán császári családtól le egészen a nép minden egyes rétegéig mindenki foglalkozik a szépirodalommal. Ismeretes a japán technika fejlettsége is, de ismétlem, ezeken túlmenően van egy vonal, amelyen ez a japán-magyar baráti és szellemi együttműködés haladni hivatott és ez a nemzeti etika vonala. Erről is szólott az előttem felszólalt képviselőtársam. Méltóztassanak megengedni, hogy én ezt a nemzeti etikát, mint ilyet, mai felszólalásom alkalmával és éppen a magyar-japán kapcsolatok szemszögéből külön kiemeljem. Nagyon jól tudjuk, — hiszen ezt nem kell bővebben fejtegetnem — hogy Magyarország ezer esztendőn keresztül a legkülönbözőbb befolyásoknak volt kitéve, Szent Istvántól kezdve a tatár- és törökdúlásokon át a francia, olasz, német és szláv befolyásokon keresztül. Ennek a nemzetnek — hogy úgy mondjam — nem volt ideje saját nemzeti önetikát kitermelni és még kevésbbé volt ideje ahhoz, hogy egy ilyen etikát ápolhasson. Egy ilyen nemzeti etika pedig van a magyarság körében, csak bizonyos hatalmi és egyéb befolyások révén el volt nyomva; bizonyos rétegek cinizmussal kezelték a nemzeti etikát, mások hatalmi szóval elnyomták. Ilyenformán azt lehet mondani, hogy mind nevelésünkben, mind egész közéletünkben az utóbbi két évtizedben kezdődött meg új öóí a nemzeti etika ápolása, aminek egyik mérföldköve gyanánt nézem ezt a magyar-japán barátsági és szellemi együttműködésről szóló egyezményt. Nem kívánok bővebben kitérni definíciókra, arra, hogy mi a nemzeti etika s ezért méltóztassanak megengedni, hogy ismét szubjektív legyek, ismét emlé keimből idézzek. Amikor Japánból hazajövet a lia jón a japán hajósinas felmosta a fedélzetet, eltörte^ a lábát. Nagy kínok között feküdt a matrózágyon és akkor a hajóstiszt odavitt mellé egy cseresznyefa virágos ágát. A hajósinas elfelejtette kínjait, mosolygott, mert Nippon őrködött fölötte. Ugyanakkor naponta háromszor is jöttek a hajóra sürgönyök, rádiogrammok, amelyekben a diplomáciai tárgyalások, a harctéri helyzet, a tőzsde, az üzleti élet és minden szerepelt, a szöveg végén pedig oda
