Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-10
Az országgyűlés- képviselőházának VOS « / 4Í T és - ma » uukl,a olvasztjuk például ma a 2L2LL szazad uralkodó eszméjét, a nacionalizmusban kiteljesedett szocializmust, de ugyanakkor a magunk beolvasztó művészetével a magunk ősi keleti jellegét, a magunk o«i torzsból való származását soha fel nem adjuk. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) 1. Haz! Japan egy évezreddel később, mindosze 70 esztendővel ezelőtt került abba a helyzetbe, hogy találkozott Amerikán keresztül ezzel a nyugati kultúrával. És mert Japán is hosszú évezredeken keresztül telítődött *a keleti kultúrának, a keleti életfilozófiának gondolataival, ez a liberális századvégi nyu gáti . kultúra nemcsak hogy nem tudta megtörni a japán szellem, a japán lélek eredetiségét, hanem azzal párosulva, eljapánosodva, csodáltos tettekre, csodálatos teljesítményekre tette képessé Japánt. Amikor ezeket a szempontokat, nézzük, meg kell állapítanunk, hogy elsősorban itt jelentkezik rokonvonás a japán történelmi és nemzeti hivatás és a magyar történelmi és nemzeti hivatás között. Ép úgy Japán, mint ahogyan Magyarország, két kultúrkörnek, a nyugati és keleti kultúrkörnek találkozásánál fekszenek. A mi helyzetünk még nehezebb a japánokénál, mert hiszen mi nemcsak két nagy kultúrkör találkozásában fekszünk, de a nagy nyugati kultúrkörön belül még kisebb kultúrkörök is találkoznak itt, mert hiszen itt találkoznak, éppen a Duna völgye körül, a Kárpátok medencéje körül a szláv, a germán és a latin kultúrák. Nekünk megint csak az lehet a feladatunk, hogy ugyanakkor, amikor meg tudjuk őrizni a magunk ős eredetiségét a keleti és nyugati kultúrkörök között, ép úgy meg tudjuk őrizni a magunk őseredetiségét e kultúrkörökön belül jelentkező szláv, germán és latin kultúrkörök között is. Amikor a hosszú esztendőket Magyarországon töltött Imaqka Dzsuidzsiro japán professzor megírta »Üj Nippon« című könyvét, a könyv előszavában bejelentette, hogy meg fogja írni ennek a könyvnek ikertársát is, Japánnak bemutatja Magyarországot és bejelentette, hogy ennek a könyvnek címe lesz: »Asia no zensó: Hungária«, ami magyarul azt jelenti, hogy »A Távol-Kelet nyugati őrse: Magyarország«. Mindig szívleljük meg és sohasem felejtsük el, hogy mi történelmi elhivatottságunkban nem vagyunk mások, mint ennek a TávolKeletnek nyugati előőrsei. Ne felejtsük ed és legyünk büszkék rá, hogy mi, bármennyive akarnak bennünket rokontalan ós testvértelen népnek feltüntetni, mi a világban nem vagyunk egyedül, nekünk ebben a világban nagy, hatalmas fajrokonaink vannak. Legyünk büszkék erre a keleti rokonságra, mert mint beszédem elején is hangsúlyoztam, mi történelmi nép lévén, sohasem a ma» hanem mindig a holnap, mindig a jöivő magyar nemzedéke számára gondolkozunk és ebben az előrenéző, századokba néző politikában a legértékesebb gondolatsor éppen a magyar-japán barátság és most ebben az egyezményben is lefektetett magyar-japán testvériség. Ami most már a két rokonnépet a faji együvétartozáson túl is erőteljesebben teszi rokonná, az az etikai, az erkölcsi alapnak a közössége. Az átlag-európai tudja a japánokról, hogy határtalanul igénytelenek, az elet módjuk rendkívül egyszerű, egyéniségük miiiKÉPVISELÖHÁZI NAPI,Ó I. 10. ülése 1939 június 27-én, kedden. 225 denkor felolvad a nemzeti közösségben ós szamukra cselekvésüknek, gondolkodásuknak alapja az ősök és a család tisztelete. Ez a jellemzés mintha szórói-szóra ráillenék a régi magyarságra. Ez a jellemzés még a közelmúlt magyarjára is ráillik, értve a közelmúlt magyarja alatt azokat az elődöket, akik a maguk működését a XIX. század két első harmadában fejtették ki. Ezt a magyarságot példás erkölcsi tisztaság, a családnak és az ősöknek feltétlen tisztelete, a nemzettel szemben való határtalan áldozatosság jellemezte. És elég sajnos, hogy ezeket az Ősi értékeket kezdette ki mindenkni a nemzetközi zsidóságnak az a szelleme, amely az ősi magyar erkölcsi tisztaságot megrontotta annyira, hogy ma ez ellen a szellemiség ellen a zsidótörvények sorozatával kell védekeznünk. T. Ház! Amikor Japán érintkezésbe került a nyugati kultúrával, akkor Japán is a liberális kultúrával, a liberális nyugati kultúrávái került érintkezésbe, de Japánnak testében nem volt meg az az idegen mérgező anyag, amely virulenciához jutván, tönkre tudta volna tenni a japán lelkiséget. Viszont akkor, amikor mi ezzel a szellemiséggel a múlt század vegén érintkezésbe kerültünk, a magyar lelkiség már veszített ellenálló erejéből, a magyar erkölcsiség megromlott és a magyar nép, sajnos, t* városokban éppenúgy, mint a falvakban, a zsidó sajtó, a zsidó színház, később a zsidó film szűrőjén keresztül szívta magába az úgynevezett nyugati kultúrát, ami végeredményben a magyar nép lelki ellenállásának felbomlasztásához és nagy magyar tragédiákhoz vezetett. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Mindebből pedig az a tanulság, hogy ne künk akkor, ha népi felemelkedést akarunk a magyarság számára megalapozni, legclsősorban az egész magyar lelkiséget meg kell tisztitanunk az idegen szellemi befolyástól, (Úgi> van! a szélsőbaloldalon.) az egész magyarságot vissza kell vezetni az ősforráshoz, vissza kell vezetni az erkölcsi tisztasághoz, vissza kell ve zetni a konstruktív népi gondolkodáshoz, meri hiába beszélik itt rólunk, hogy idegen eszméket terjesztünk, hogy el akarjuk adni a magyai multat, állítjuk és valljuk, hogy ez az egyetlen út ahhoz, hogy ez a nép magyar és csak ma gyár maradhasson. (Nagy taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Hogy a múlt évszázad végén feltörekvő politikai, nemzeti, erkölcsi és világnézeti áramlatok milyen más és más irányba terelték a japán népléleknek és a magyar népléleknek fejlődését, mi sem mutatja jobban, mintha megnézzük azokat a jelenségeket, amelyek mindkét népnél nagy katasztrófák után jelentkeztek. Japán hiába nagyhatalom, Japán szegény nemzet. A japán szigetországban a szántóföld mindössze 16 százaléka az ország területének. Japánnak a fele hegy és tó. Japánban százmillió ember él és a népesség a nagy gyermekáldás folytán, évenkint egymillió fővel gyarapodik. Japán még ma is az állandó katasztrófák országa. A japán nép alatt állandóan reng a föld, mert a ki nem hűlt tűzhányók örökös veszedelemmel fenyegetik a szigetország népét, A legnagyobb katasztrófa 1923-ban következett be Japánban, amikor egyik napról a másikra meghalt 160.000 ember, amikor összedőlt, a földdel egyenlővé lett és elégett 665.000 ház, hajléktalanná lett 4 millió ember, elpusztult 10 milliárd yen érték, hétszer akkora összeg, mint amekkorába az egész orosz-japán háború került. Ez a katasztrófa felért Japán számára azzal a ka35
