Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-10

Az országgyűlés képviselőházának 10. ülése 1939 június 27-én, kedden. 223 Gr. Teleki Pál miniszterelnök: T. Ház! Van szerencsém az 1939 : V. te. 1. §-a és az 1939 : VI. te. 2. §-a alapján a képviselőházba meghívandó felvidéki és kárpátaljai szenátorokká, nemzetgyűlési és tartománygyűlési képviselőkké megválasztott képviselők, továbbá a magyar pártok lajstromain megválasztottak után pótképviselővé választott jelöltek behívását indítványozni s ennek legközelebbi ülésünk napirendjére való tűzését kérni. (Helyeslés.) Elnök: Az indítványt a Ház kinyomatja, tagjai között szétosztatja; annak napirendre tűzése iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Hubay Kálmán! Hubay Kálmán: T. Ház! Nemzetközi egyezmények törvénybeiktatása nem sok vitát szokott felidézni a Házban. A törvényhozók rendszerint vita nélkül veszik tudomásul, hogy a magas szerződő felek egyezményt kötöttek. Tudomásul veszik, hogy az egyezmény törvénybeiktatása szükséges, éppen ezért ezek az egyezmények rendszerint vita nélkül, valósággal gyorsvonat! tempóban szoktak bevonulni a magyar Corpus Jurisba. Nem véletlen, hanem egyenesen szándékosság az, hogy ennek a japán-magyar barátsági 6B szellemi együttműködési egyezménynek törvénvbeiktatása során a vitában felszólalok, mert az egész témát szeretném beállítani abba a külpolitikai síkba, amelyben egyedül tudjuk megtalálni a helyes utat a nagyvonalú nemzeti kibontakozás és ezzel kapcsolatban a magyar erők lehető felfokozása felé. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) T. Ház! Amikor ennek az esztendőnek január 29-én az azóta háromfelé osztott és még a nevétől is megfosztott, szinte sóval behintett lovasb erényi választókerület székhelyén országos gyűlés keretében beszámolót tartottam, két irányban jelöltem meg a legközvetlenebb külpolitikai tennivalóinkat. Egyik volt a Népszövetségből való haladéktalan kilépésünk, másik pedig a németek, olaszok és japánok által megkötött antikomintern-paktumhoz való haladéktalan csatlakozásunk. Mindkét programmszerű követelés felállításában a jól átgondolt, minden részletre kiterjedő, minden lehetőséget iszámbavevő hazafiúi aggodalom vezetett és egyáltalán nem érdekelt az, hogy e kettős célkitűzés megszövegezésekor azok, akik monopólisztikus szabadalmat akartak nyerni a külpolitikai kérdések tárgyalására, engem, mint a kérdéshez hozzá nem értőt, egyszerűen kótyagosnak neveztek. Mint ahogy nem túlságosan érdekelt az sem, legfeljebb jóízűen mosolyogtam rajta, hogy a kótyagos nyila&keresztesek követelései után kormányunk gyors egymásutánban kilépett a Népszövetségből is és sebtében csatlakozott az antikomintern-paktumhoz is, hallgatólag is elismervén ezzel azt, hogy néha a kótyagos nyilaskereszteseknek is lehet igazuk még a legkényesebb külpolitikai kérdésekben is. Én azonban és az én nyilaskeresztes testvéreim ettől függetlenül kótyagosak maradtunk továbbra is, ékes bizonyságául annak, hogy nálunk manapság jaj annak a politikusnak, aki akármilyen kérdésben okosabb vagy előrelátóbb tud és mer lenni az okosságra és előrelátásra szabadalmat nyert magyar királyi kormánynál. T-, Ház! Minket azonban ez nem érdekelt es az a mi erőnk, hogy az ilyen kicsiségek bennünket nem érdekelnek. Mi mindig a lényeget nézzük és a lényeg ebben az esetben az, hogy az ország jól felfogott érdekeben, — (ha későn is és elmulasztott alkalmak arán is — a nemzet kilépett a Népszövetségből s ha későn is és elmulasztott alkalmak árán is, a nemzet csatlakozott az antikomintern-paktumhoz, amely lépésünknek ez a most tárgyalás alatt álló törvényjavaslat csupán kiegészítő része, bizonyos tekintetben előzménye, lénygében azonban természetes folyománya. Az egyezménynek azzal a pontjával, amely a szellemi együttműködésre vonatkozik, e helyütt és most nem akarok foglalkozni azért, mert a házszabályok értelmében rendelkezésemre álló idő nem engediné meg, hogy erre a kérdésre részletesen és a dolgoknak mindenben megfelelően kitérjek. Egyébként is a magyar-japán szellemi együttműködésnek gyakorlati keresztülvitele a közoktatásügyi közigazgatás hatáskörébe tartozik, és nem kétlem, hogy ami az irodalmi, sportbéli, egyetemközi vagy rádión keresztül való szellemi együttműködést biztosítani fogja, azt a közoktatásügyi közigazgagatás megfelelő módon és megfelelő időben fogja megoldani. E 'kérdéseknek felvetése és keresztülvitele egyébként — amennyire én szerencsés vagyok ismerni a japán kormánynak ezirányú szándékait — igen röviden és igen nagy terjedelemben meg is fog történni. Ezeknek a szempontoknak figyelembevétele és a szellemi együttműködés megvalósulásának igen jóhiszemű feltételezése helyett inkább az egyezménynek azzal a részével szeretnék foglalkozni, amely a magyar-japán barátság kimélyítésére vonatkozik, mert ennek a magyarjapán barátságnak immár egyezményben és törvényjavaslatban való kifejezése jelent a mi számunkra igen komoly külpolitikai értékeket még akkor is, ha a történelmi materialisták, tehát az örök haszonlesők szerint a magyarjapán külpolitikai kapcsolatok és az ezekkei összefüggő társadalmi, faji, etikai és gazdasági kapcsolatok nem is jelentenek a két nemzet számára pillanatnyi, politikai, gazdasági és egyéb előnyöket. T. Ház! Végeredményben: mi magyarok a történelem népe vagyunk. Mi nem nézhetjük a kérdéseket, különösképpen pedig a külpolitikai kérdéseket, az örök haszonlesők békeperspektívájából. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi évszázadokban és évezredekben gondolkozunk és ami ma a történelmi materialisták szemében nem más, mint a fantáziátlan fantázia, vagy káros ködfejlesztés, abból talán már a mi nemzedékünk életében is, de egészen biztos, hogy az utánuk jövő nemzedékek életében már komoly realitás, kemény valóság lesz. Hangsúlyozom, hogy mi, akik a történelem évezredes népe vagyunk, mi nemcsak a saját nemzedékünk, hanem mindig az utánunk jövő szent magyar generációk számára is kell, hogy csináljunk történelmet. (Ügy van! Úgy van! Taps a szélsőbal oldalon.) T. Ház! A magár-japán barátság nem azon az egyezményen nyugszik, amelyet mi ma tárgyalunk és a magyar Corpus Jurisba be fogunk iktatni. A magyar-japán barátságnak sokkal tartósabb, erősebb és régebbi pillérei vannak és lesznek a jövőben is. Az első ilyen széttör-