Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-7

Az országgyűlés képviselőházának 7. látnám Amerika felé indulni. (Élénk derültség, helyeslés és taps.) A történelmi középosztály megvédése mellett tehát szaporítani kellene körülöttük a kisgazda-portákat. Ez lenne az egészséges magyar földbirtokpolitika. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Hát, lássa képviselő úr, ezt nem akarta, hogy itt elmondjam. (Br. Vay Miklós: Ez jó volt! — Halljuk! Halljuk!) A nmltkor olvastam egy statisztikát, amelyből kitűnik, hogy külföldi államok

1 az itt lakó állampolgáraikat névszerint és számszerint nyilvántartják, minden egyes állampolgárról tudják, hol lakik és hova van beosztva. Nagyon szeretném, ha a külföldre kivándorolt magyar testvéreink is így nyilván volnának tartva, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) .hogy tudjuk, hány százezren vannak. Nem hiszem, hogy van csak egy olyan statisztikai adatunk is, amelyik tízezrig megközelíti a tényleges számot. (Ügy van! Ügy van! half elől.) A múltban a régi liberális rendszer — amely még mindig kapaszkodik, még mindig nem akar alámerülni — nyugodt szemmel nézte, hogy kivándoroltak a nemzet legértékesebb fiai. Mert az a magyar, aki kiment, értékes magyar volt, sőt talán értékesebb volt, mint aki ittmaradt, mert volt benne elszántság, vállalkozó kedv, pedig az ősi magyar nyelven kívül más nyelvet nem beszélt, nem ismert. (Rátz Kálmán: Az volt az értékes!) Kiment, mert azt mondták, hogy a magyar föld nem tud mindnvajunknak kenyeret adni. Kimentek a Nagy Jánosok, a Kis Istvánok é« bevándoroltak az okányi Scbwartzok. (Derültséo.) Nem tudtak kenveret adni a magvarnak, de adtak ezer holdakat a bevándoroltaknak. Mélyen t. Képviselőház, prémiumot kaptak a hajóstársaságok, hogy minél többet vigyenek ki. versenyeztek, hogy ki szállítja ki az élő magyar portékát a legnagyobb számban. Mélven t. Ház. ezt méltóztassanak jóvátenni (Zaj.) és méltóztassanak gondoskodni^ a magvarok viszatelepítéséről. Ez is fontos kérdés. S ha nem is tudjuk az egyke kérdését máról-holnapra megoldani, de szociális intézményekkel, a megfelelő táplálkozás lehetővé tételével és má«i szoeiális segítséggel erősítsük meer az anyákat, hogy egészséges gyermekeket szüljenek. Az a falusi édesanya nem teheti még azt. hogv szoptatódajkát keressen, mint a pesti zsidó dámák- Én szeretném mindenütt megfordítani a dolgot, csak abban az egyben nem. hogy magyar gyermeket zsidó asszony szoptasson. (Élénk derültség és taps a szélsőbaloldalon és a jobboldalon.) Nem szabad tehát elodázni a dolgot. A miniszterelnök úr azt mondta, hogy ő mielőtt cselekszik, gondolkozni szokott. Ezzel a rossz tulajdonsággal más is rendelkezik, csak az a baj. hogy a kormányok nálunk túlsokáig gon dolkoznak, túlsokáig tartanak értekezleteket. Az egyik kormány jön és elődjének földreformjára azt mondja, hogy az meg volt az asztalfiában, de nem jó. Jön azután a másik kormány, az meg vagy hozzá akar tenni. — ami nem valószínű — vagy el akar venni belőle, — ami egészen biztos. (Derültség.) Ettől félünk mi, s ezért mondom, hogy nem elég az. hogy be van ígérve. Én 19 évig ültem itt, mielőtt a gőzhenger 1935-ben elsimított. (Br. Vay Miklós: Ült maga itt is!) Nem tagadom, de mindenütt és mindig becsületesen az eszmét képviseltem. (Taps a szélsőbaloldalon.) Hála Istennek, nem Voltam mungó, akî ülése 1939 június 22-én, csütörtökön. 129 mindig csak egy helyen ült. (Br. Vay Miklós közbeszól. — Zaj. — Hubay Kálmán: Mint többség, ott fogunk ülni! Persze, hogy ott ülünk! A következő választások után már ott ülünk! — Br. Vay Miklós: Van itt még bársonyszék is! — Hubay Kálmán: Van bizony, abba is bele fogunk ülni!) De másképpen nem fogunk gondolkodni. (Zaj. — Elnök csenget.) Helycserével r a kérdést nem lehet megoldani. A képviselő úr nagyon gyakran közbeszól, magam is ebbe a hibába estem a múltban és elismerem, hogy meglehetősen gyakori közbeszóló voltam, de mindig igyekeztem szellemes lenni, (Derültség és taps a szélsőbaloldalon.) mert nincs borzasztóbb, mint egy nem szellemes közbeszólás. (Tap a szélsőbaloldalon.) Mélyen t. Képviselőház! Azt. mondják, hogy miért beszélek olyan kérdésről, amely már nincs, miért beszélek a zsidókérdésről, amely már meg van oldva. Hát, azért szólalok fel, mert ennek a törvénynek a végrehajtását még mindig nem láttam, az még mindig nincsen meg. A legjobb törvény sem ér semmit, ha rosszul hajtják végre és a rosszból is jót lehet csinálni, ím a végrehajtási utasításban igyekeznek a hibákat kikorrigálni. A zsidótörvény, az egyik is, a másik is megvan. (Hubay Kálmán: A zsidók is megvannak! — Derültség.) A zsidók is meg vannak, a törvény is megvan. De akármit is mondanak, egészen bizonyos, hogy a nyilasmozgalom volt az első és a második zsidótörvénynek is a szülőanyja. Ha Magyarországon nem lett volna nyilasmozgalom, akkor önök nem nézték volna ki a disszidenseket a pártjukból. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem én mondom ezt. Talán nevezzek meg neves kormánypárti embereket? (Halljuk!^ Halljuk! a jobboldalon.) Nem szoktam személyeskedni, tehát nem mondok neveket, pedig mondhatnék (Halljuk! a jobboldaalon.) és ismerek miniszterséget viselt embert, aki szintén azt mondta, hogy ma ez a közhangulat. De továbbmegyek. A kormánypárti padon ülő képviselők egész takaros nyilasbeszédeket mondtak. Ha az ember a kormánypárti beszédeket hallgatta, az volt az érzése, mintha

1 tisztán nyilas grammofonról hangzottak volna el azok a beszédek. (Ügy van! balfelől.) önök ki akarták venni a szelet a mi vitorláinkból, sőt a vitorlákat is elvették és így kerültek be ide a legtöbben. Én megmondom itt a mélyen t. túloldali uraknak, hogy ha mégegyszer hozzám, vagy hozzánk, nyilasokhoz jönnek azzal, hogy veletek tartunk titokban, akkor én az illetőket itt nyíltan fogom megnevezni. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások jobbfelől: Várjuk!) Elég volt ebből a po litikai játékból. Én sokkal többre becsülöm azt a Keresztes-Fischer Ferencet, aki nekünk nyíltan ellenségünk, mint azokat, akik azzal szorongatják a kezemet, hogy: Zoltán, csak folytasd, én is az vagyok. (Derültség és taps a szélsőbaloldalon. — Hubay Kálmán: Nem lehet kétszínű játékot folytatni! — Egy hang jobbfelől: Nevezze meg őket! — Homonnay Tivadar: Ebben Meskó Zoltánnak igaza van! — Taps a szélsőbaloldalon!) Mi, akik itt ülünk, levonjuk a konzekyenciákat. (Hubay Kálmán: Mi sohasem mondottuk, hogy az urakkal tarttunk, de az urak nagyon sokszor mondják, hogy velünk tartanak!) Ezt nem azért mondtam, hogy itt szenvedélyeket keltsek fel, de bocsássanak meg, önök nem tehették a Lédermann-korszakban, hogy