Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-7
116 Az országgyűlés képviselőházának í tudni, a milliárdos terv azon az alapon jött létre, hogy 600 millió pengőt fogunk kiróni egyszeri beruházási hozzájárulás címén, 400 milliót pedig kölcsön útján fogunk fedezni; a felhasználás tekintetében viszont az a határozat, hogy 600 milliót fordítunk nemzeti hadseregünk fejlesztésére, 400 milliót pedig egyéb, mondjuk röviden, civil beruházásokra, értem a vasutakat, az utakat és minden egyéb célt, amelyeket most nem akarok részletezni, mert nagyon sokáig tartana. Ügy terveztük, hogy ezt a programmot öt esztendőre elosztva fogjuk megvalósítani, amint a beruházási hozzájárulás is öt esztendő alatt esedékes. Az alap első napjától kezdve, tehát a megindulástól folyó évi május hó 31-ig kiadásaink a következők voltak. 296 millió pengőt adtunk ki a honvédelmi minisztérium szükségleteire, tehát a hadsereg felszerelésére. Hangsúlyozni kívánom, hogy ez készkiadás. Ettől függetlenül természetesen még rendelések, gyártások vannak folyamatban, sőt vannak anyagok, amelyeket már leszállítottak, de kifizetve nincsenek, mert minőségi átvételük még nem történhetett meg. Ez a 296 millió készpénz, amit rendelkezésre bocsátottunk és ki is fizettünk. Itt meg kell állnunk egy pillanatra, mert rá kell mutatnom iarra, hogy az eredeti programmal szemben bizonyos eltérés mutatkozik, ínég pedig időbelileg. Eredetileg úgy terveztük, hogy az első esztendőben, amelynek most már körülbelül vége van, 200 milliót fogunk költeni a hadseregre, ezzel szemben már mostanáig kereken 300 milliót költöttünk, tehát a programmot meggyorsítottuk. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Most már, a taps után restellem megmondani, hogy ezt a politikát folytatni is kívánjuk. (Élénk helyeslés és taps.) Készpénzben 296 milliót bocsátottunk tehát eddig hadseregünk rendelkezésére, az egyéb tárcáknak pedig — az eredeti tervnek megfelelően — eddig 52 milliót folyósítottam, úgyhogy az összes kiadás 348 millió. Ezzel szemben az alap bevételei a következők voltak. A beruházási hozzájárulásból eddig bevettünk 125 milliót. Ha ezt levonom az előbb említett 348 millióból, akkor marad 223 millió. Ez olyan kiadás, amelyet kénytelen voltam már kölcsönből fedezni, annak a felhatalmazásnak alapján, amelyet annakidején 400 millió pengő erejéig kaptam a törvényhozástól. Eddig — mint méltóztatnak tudni — két kölcsönt vettünk fel. Egyet a múlt év őszén, 120 millió névértékben, egyet pedig az idén kora tavasszal, 150 millió névértékben, még pedig 5 százalékos alapon és 96 százalékos kibocsátási árfolyam alapulvétele mellett. Amint méltóztatnak látni, a költségvetési kezelésben előállott többkiadásokat a tartalékokból tudtuk fedezni s a beruházási alap helyzete is egyensúlyban van. A mai napig tehát az államháztartást — azoknak a rendkívüli kiadásoknak és mindannak ellenére, ami időközben történt — sikerült rendesen és minden nagyobb baj nélkül tovább vezetni. (Éljenzés és taps) Ezekben kívántam a mélyen t. Háznak beszámolni a múltról, beszámolni arról, hogy a folyó költségvetési év elmúlt időszakában hogyan alakult az államháztartás helyzete. A jövő tekintetében a költségvetés fog felvilágosítást nyújtani, amelyet szeptemberben kívánok a mélyen t. Ház elé terjeszteni, amint ezt már bátor voltam említeni is. Akkor fogunk rátérni mindazokra a kérdésekre, ame'. ülése 1939 június 22-én, csütörtökön. lyeket a pénzügyminiszter parlamentáris szokás szerint mindig a költségvetés tárgyalásakor szokott expozéjában kifejteni. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy most mégis foglalkozzam azokkal a kérdésekkel, amelyekkel a közeljövőben fog a parlament plénuma foglalkozni és amelyekről már a miniszterelnök úr is röviden említést tett, megmondván ugyanakkor, hogy ezekre részletesebben én fogok kitérni. (Halljuk! Halljuk!) A legközelebbi jövőben a t. Ház plénuma elé kerül — a jelentést egyébként az előadó úr rnár beterjesztette — a 40 éves házadómentességről szóló törvényjavaslat, amely a házadómentességet a Főméltó'ságú Kormányzó ttr tízéves jubileuma emlékére emelendő 1000 lakásra, valamint a főváros által emelendő 3000 kislakásra terjeszti ki és végül állandó házadómentességet ad az inséglakásokra. Nem beszélnék erről részletesebben, ha nem lenne ezzel kapcsolatban egy félreértés, amelyet el kívánok oszlatni. Ez a törvényjavaslat csak ezt a néhány rendkívüli esetet szabályozza e két telep összesen 4000 lakásának megépítésével kapcsolatban, mert csak ezeknél állt elő olyan helyzet, amely a 40 éves adómentességet szükségessé tette. A pénzügyminiszternek egyébként az 1929 : XXIX. tc.-ben felhatalmazása van arra, hogy 30 évig terjedő időre házadómentességeket engedélyezzen. Ilyen házadómentességek jelenleg is érvényben vannak egészen a folyó esztendő veséig, csak a következő év január 1-étől kezdődő időszakra kell azok engedélyezéséről újból gondoskodnunk. Itt is bejelenthetem a mélyen t. Háznak, hogy ezirányban a tárgyalások folyamatban vannak és az errevonatkozó rendeletet még jiilius folvamán ki kívánom bocsátani, bogy akik építkezni akarnak, már ősszel tisztában legvenek azzal, miiven kedvezmények állnak rendelkezésükre. (Élénk helyeslés.) A második javaslat, amely a t. Házat foglalkoztatni fogja, természetesen a költségvetés és magától értetődően jelenleg leginkább ez köti le a minisztérium idejét. A költségvetés előkészítő munkálatai mellett rendkívül előrebaladott^ állapotban van a társulati adó reformjáról szóló törvényjavaslat is, (Élénk helyeslés.) amelynek legfőbb célja lehetetlenné tenni azt, hogy bizonyos nyereségek az adó alól kibújjanak. Ez a törvényjavaslat már nagyon régen itt lenne a mélyen t. Ház előtt, már le is tárgyaltuk volna a folyó év eleje óta. Őszintén bevallom azonban, sokkal jobban tudok örülni annak, hogy a felvidéki területeket es Kárpátalját visszacsatoltuk, mint ahogy sajnálkozni tudok azon, hogy a társulati adó még nem tudott életbelépni. (Helyeslés jobbfe 7 M. —- Zaj a szélsőbaloldalon. — Meizler Károly: Mi köze a kettőnek egymáshoz?! Ejnye! E^nye! — Elnök csenget. — Zaj és ntozpás a jobboldalon. — Meizler Károly: Azt gondoltuk- hogy a pénzügyminiszter reálisabb ember! Ez nom realitás! •— Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Nagyon jól ismerem azt az örök szemrehányást, hogy erről már beszéltünk, de miért nem csináltuk meg? Éppen a realitás érdekében kell, hogy ismételten rámutassak arra, mi volt az oka annak, hogy bizonyos törvényjavaslatokat, amelyeket nyugodtan és higeradtan kell letárgyalni, még nem tudtunk a i*. Ház elé hozni. Ezek a törvényjavaslatok készen van
