Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-6
Az országgyűlés képviselőházának 6\ beesülni, legalább ilyen módon és ilyen értelemben juttatja ezt kifejezésre. Még csak, néhány mondatot. Bár nem egészen a miniszter úr hatáskörébe tartozik, mégis azt hiszem, felhasználhatom ezt az alkalmat arra, hogy rámutassak a rendeletnek egy olyan hibájára, amelyen szintén változtatni kell. A (rendelet 90 napi időt jelöl meg olyan értelemben, hogy ha a imunkás; egy éven belül ennyi időt nem tölt munkahelyén, legyen ennek oka akár ibetegség, akár katonai szolgálat, már elesik a szabadság élvezetétől. Katonai szolgálatot most igen sokan teljesítenek olyanok, akik 90 napnál is hosszabb ideig állnak a haza szolgálatában., Szerintem most nem szabadna a munkásokat, akik hazafias kötelességet teljesítenek, azzal büntetni, hogy, mert 90 napnál tovább teljesítenek katonai szolgálatot, amikor családjuk idehaza szenved, nélkülöz és eladósodik, végeredményben még a fizetett szabadság élvezetétől is elesnek, ha a katonaságtól hazakerülnek. (Elénk helyeslés u szélsőbaloldalon.) Tisztelettel kérem a mélyen t. miniszter urat, szíveskedjék ebben a kérdésben megnyugtató választ adni. (Helyeslés half elől.) Elnök: A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr kíván válaszolni. Kunder Antal kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: T. Képviselőház! Mindenekelőtt védekezni kívánok ^gy olyan beállítás ellen, mintha a kormányzat csak akkor viselné szívén az ipari munkásság érdekeinek védelmét, amikor ilyen irányú megnyilvánulások a munkásokat védő pártok részéről a kormánynyal szemben elhangzanak. {Ügy van! Ügy van!) Utalni kívánok azokra a törvényalkotásokra, amelyeket a legutóbbi időhen hoztunk tető alá, nevezetesen a maximális munkaidő megállapítására, a minimális munkabérek megállapítására vonatkozó, törvényekre. (Wirth Károly: A legrosszabbak a minimális munkabérmegállapítások. — Zaj. — Elnök csenget.) Méltóztassanak megengedni, hogy válaszomban az interpelláció tárgyánál maradjak. Engem azért interpellált meg Kabók t., képviselőtársam, hogy az ipari munkásság vasúti kedvezményéről adjak választ. Kérem, hagyják, hogy a válaszomat nyugodtan kifejtsem. (Helyeslés jobbfelől. Halljuk! Halljuk!) Megállapítottuk tehát a minimális munkabéreket, majd kiegészítettük! ezt a családi munkabérrel és; a fizetéses szabadsággal. Mindezeket abban a meggyőződésben tettük, hogy hasznosan cselekszünk akkor, amikor a magyar ipari munkásságot abba a helyzetbe hozzuk, hogy az élet nemesebb örömeiben is részesüljön. Az élet egyik legnemesebb örömének tekintjük az utazást és ezért a magam részéről kijelenthetem, hogy megteszünk mindent, hogy az ipari munkásságot az általa egyénileg is felhasználható utazásokban részeltessük. Ezért, mint kokrétumot, a következőket vagyok bátor ibejelenteni. Az idei fizetéses szabadságokkal kapcsolatban már hozzájárulok ahhoz, hogy minden ipari munkás és összes családtagja a fizetéses szabadság alkalmával, tehát évenkint egyszer, egy általa bármely megjelölt helyre való utazásnál 50%-os vasúti kedvezményben részesüljön. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Utalok arra, hogy ez a maximális kedvezmény mértéke és az állam saját tiszt viselői is csak ezt a kedvezményt ülése 1939 június 21-én, szerdán. 95 élvezik. Hozzáfűzöm azt, hogy ennek adminisztrálásánál olyan módszert fogok választani, amely amellett, hogy ki fogja küszöbölni a visszaélések lehetőségét, 'megadja a módot arra, hogy az igazolvány kikérése ne ütközzék túlságos bürokratikus nehézségekbe. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Hozzáfűzni vagyok bátor azt is, hogy a társasutazásoknál, amelyeknél az utazás önköltsége alacsonyabb, hajlandó vagyok elmenni az Önköltség legalsó határáig, ami 66% -ig, sok esetben 75%-ig terjed. Végezetül egyet kívánnék az elmondottakhoz hozzáfűzni, azt, hogy ezeket az intézkedéseiket, amelyeket a kormányzat spontán elihatározásfbóljés ia magyar munkásság iránt érzett szeretetlhől tesz, méltóztassanak úgy méltányolni, ahogy a dolog érdeme azt megkívánja. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Kabók Lajos: T. Képviselőház! A miniszter úr válasza részben megnyugtat, mert egy lépés közeledést látok a (munkások fizetéses szabadsága előib'breyitelének ügyében. Ami nem elégít ki, az a számszerűség, mert ia (miniszter úr olyan mértékben méltóztatott (megállapítani a kedvezményt, amelyet keveslek. (Egy hang a középen: A családra is kiterjed!) Tudom, megértettem, hogy a családra is kiterjed, anégis engedjék meg,, hogy ennek ellenére kevésnek tartom a mérséklést, 'mert az 50%-os költség még miaudig olyan <miagas', hogy a munkások imái keresetükből nem tudják megfizetni, csak a jobb keresetű imunlkások fizethetik meg, miután azomban a munkások magyoibbik része rosszul keres, le fog maradni a -fizetéses szabadságnak ilyen módon való élvezetéből. Ha a miniszter úr meg tudott volna (nyugtatni a tekintetben, hogy ez csak az első lépés és ezt az első lépést gyorsan követheti a második, a kedvezőbb lépés, akkor válaszát örömteljesebben tudtam volna fogadni. Amidőn kifejezésre juttattam! aggályomat, újból csak arra kérem a miniszter urat, méltóztassék ezzel a kérdéssel mint közlekedésügyi miiniszter tovább is foglalkozni és laonidőn meggyőződik arról, hogy ez az államvasút szempontjából nem jelent terhet, tessék a második lépést 'megtenni, ami szerintem; nem lehet tolás, mint az 50%-os egyénileg dgénybevehető lés a családra is kiterjeszthető ibárhová szóló kedvezménynek 75 % -ra való felemelése. Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, .méltóztatnaik-e a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Bevesz László képviselő úrnak a földmívelésügyi miniszter úrihoz intézett interpellációja. Kérein a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni, Kovách Gyula jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy ebben az esztendőben, amidőn kedvező gyümölcs- és zöldségtermésünk van, a termelök komoly aggodalommal tekintenek az eddigi jelenségek alapján az értékesítés elé, miután a szakkörök véleménye szerint az átvevőterületek csökkenése folytán lényegesen csökkentett kivitelre számíthatunk"? Hajlandó-e a miniszter úr megnyugtatni a termelőket annak ismertetése által, hogy milyen eddigi intézkedések tétettek a kivitel ér17*
