Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-374
Az országgyűlés, képviselőházának 37%. állottam, amikor még mint túloldali képviselő jártam az országot és itt >a parlamentben szerepeltem- Ennek a zászlónak szolgálatára alakult meg még 1935-ben az a bizonyos baráti tábor, a Bárczay-csoport is, amellyel együtt küzdöttünk ezért az eszméért. De amikor az Imrédy-kormány alatt azt vettem észre, hogy ő a párttal abszolúte nem törődik (Felkiáltások jobbfelöl: Ugyan! Ugyan! Hogy lehet ilyent mondani!) és csak a saját elgondolása szerint, parlaimentenkívüli szűkebb környezetének tanácsai alapján akarja ezt az országot vezetni, (vitéz KŐ József: Elcsépelt dolog!) már akkor minden lehetőséget fel akartam használni arra, hogy a pártot otthagyjam. (vitéz KŐ József: Nem komoly beszéd!) Ez az alkalom az úgynevezett kormány, illetőleg pártrobbantáskor adódott. Meg kell jegyeznem: őszinte, fájó szivvel hagytam ott azt a bizonyos baráti csoportot, amellyel 1935-től kezdve majdnem négy esztendeig együttküzdöttem, de amikor a robbantási folyamat után azt vettem észre, hogy a bábeli zűrzavar talán még nagyobb, mint amilyen azelőtt volt, s amikor azt láttam, hogy a Ház minden oldalán a liberális exponensek, zsidóvállalati igazgatósági tagok, félzsidók, harmadzsidók és egynegyed zsidók arányosan vannak elhelyezve, (Györki Imre: És az egynyolcad zsidók? — Zaj.) nem volt más választásom és szívem után indultam akkor, amikor a uert3 zeti szocialisták táborába léptem. Az eseményeket tovább latolgatva, elhagytam volna a pártot akkor is, amikor kitudódott, hogy Magyarország miniszterelnöke, vitéz Imréd y Béla nem tiszta keresztény _ származású, hanem vallomása szerint 12'5%-os, tudottan azonban 37'5%-os zsidó, (Derültség és ellenmondások jobbfelől.) mert ezzel mint szélsőjobboldali képviselő kompromittálva éreztem volna magamat. (Zaj a jobboldalon.) De ha ez nem történt volna meg, még akkor is kiléptem volna és otthagytam volna a pártot moist, ezekben a napokban, amikor a belügyminiszter úr minden emberi jogot félredobva (Rátz Kálmán: Ügy van!) és igazságtalanul a Hungarista-pártot feloszlatta (vitéz K5 József: Régen kellett volna!) és úgy oszlatta fel, ahogyan feloszlatta. Mert engedelmet kérek ezen a módon csak egy rablógyilkosbandát, egy hazátlan, hazaáruló társaságot lehetett volna így feloszlatni és ilyen elbánásban ré szesíteni. (Felkiáltások jobbfelől: Régen kel lett volna! — Egy hang a baloldalon: Méq sor kerülhet másra is!) Kérdem, el tudtunk volna-e képzelni a múltban olyan esetet, hogy egy csomó úriembert, becsületes magyar hazafit, hazafias gondolkodású embert, akikhez a nemzetellenes cselekvésnek a legtávolabbi gyanúja sem férhet hozzá, (Hubay Kálmán: Ez a bajuk!) egyszerűen minden kihallgatás nélkül internálótáborba hurcoljanak, mintha csak Oroszországban lennénk, mint a cseka rendszer uralkodnék itt. (Rátz Kálmán: Az Ochrana! Tiszta botrány!) T. Ház! Éppen ezért a legteljesebb tisztelettel fordulok az igazságügyminiszter úrhoz, mint az ország pecsétőréhez, mint az első magyar bíróhoz és tisztelettel kérdem tőle, hogy a belügyminiszter úr eljárásában nem látja-e a magyar jogbiztonság megszűnését! Mert ha ez így marad, senkinek az egyéni szabadsága sem biztos. (Ügy van! balfelőL) De egyetlen társadalmi rétegnek sem biztos a léte, mert ülése 1939 március 1-én, szerdán. 87 csak egy besúgás kell, az kell, hogy politikai érdekből megtegye valaki a lépéseket és az illető arra ébred, hogy egyszerűen megáll a háza előtt egy rendőrautó, felpakkolják és internálótáborba viszik. (Peyer Károly: Maguk ilyen rendszerért harcolnak! Miért panaszkodnak?) Kérdem, lehet egyesüléseket márólholnapra megszüntetni? (Rátz Kálmán (a jobboldal felé): Tessék megcáfolni!) Vagy az igazságügyminiszter úr is azt hitte, 'hogy nemzetellenes összeesküvésről van szó? Mert ha van ilyen, kérdem, hogy hol van, ki csinálta? Tessék az illetőt statárium elé állítani és méltó büntetésben részesíteni! (Rátz Kálmán: Bíróság elé, de ne az Ochrana elé!) En^ nem hiszem, hogy rólam valaki fel merné tételezni azt, hogy valamikor is a legtávolabbról nemzetellenes dologban résztvegyek. (Gr- Festetics Domonkos: Nem is vagy internálva!) Engem erőszakolni sem lehet, Inkább főbelövöm magamat, de nemzetellenes dologba soha ebben az életben bele nem mennékMéltóztassék elhinni azt, hogy amikor én a hungaristákhoz mentem, nem minden feltétel nélkül mentem oda- (Halljuk! Halljuk!) Megkérdeztem tőlük először is azt, hogy hódolattal viseltetnek-e a legelső magyar ember, a Kormányzó úr ő főméltósága iránt. (Egy hang jobbfelől: Nem mindig!) Azt mondották, hogy igen és az egész vonalon ezt tapasztaltam. (Mozgás.) Utána megkérdeztem, hogy forradalmi gondolataik vannak-e? Azt mondották, hogy nem, (Felkiáltások jobbfelől. Becsapták'.) mert náluk legnagyobb fegyver a szervezkedés és a fegyelem. (Peyer Károly: És az a kis fegyver, ami a hajón jött?) Megkérdeztem, hogy vannak-e vallásgyakorlási gátlások? Azt mondották, hogy nincsenek és nem is voltak. (Zaj.) Megkérdeztem továbbá, hogy ingyenföldet akarnak-e? Válasz, ez sem igaz. (Peyer Károly: Akkor csalnak ! Mit hirdetik akkor? —Zaj.) Megkérdeztem továbbá, hogy a vagyon tiszteletének abszolút szentsége mellett vannak-e? Azt mondották, hogy igen és ezt láttam is és ezt tapasztaltam is az egész vonalon. (Egy hang a, jobboldalon: Mi van Jókedvűvel 1 ? — Zaj.) Vannak azonban követeléseik. és pedig az, hogy tényleg zsidómentes, keresztény Magyarország legyen, h(j>gv végre a magyaroké legyen ez az ország \(Egy hang jobbfelől; Éljen!) és követelik azt, hogy ebben az országban mindenki munkája, szorgalma, tudása és hazája iránti áldozatkészsége szerint érvénvesüliön (Fe kiáltások jobbfelől: Más is ezt akarja!) a születési iogok télies kikapcsolásával (Ráf 1 * Kálmán: Ez a bűnük 0 T. Ház! Rátérek magára a feloszlatás tenyéré, ha keresem az okokat, azt hiszem, hogy talán először ott kell kezdenem, hogy a belügyminiszter úr túlságosan népszerűnek látta Szálasi Ferencet Látta, hogy napról-napra népszerűbb lett Szálasi Ferenc neve. Engedelmet kérek, abban talán Iátok valami törvényellenes dolsrot, hogy a jogerősen elítélt Szálasi Ferencet éltetik, a kormánynak azonban tudnia kell, hogy azért van ez a különös népszerűsége, mert fogva van ott lent Szegeden. (Derültség és zaj jobbfelöl.) A kormánynak meg lett volna a módja akkor, amikor Felső-Magyarország visszajött, hogy ebben a boldogságban — ahogyan ilyenkor az egész világon amnesztiát szoktak adni — kiengedje a börtönből Szálasit, hiszen ezzel a mártíromság által okozott népszerűség egy kissé lejjebb szállt volna.
