Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-374

68 Az országgyűlés képviselőházának S7U> ülése 1939 március 1-én, szerdán. embernél az egészen elvétett valami, hogy valaki zsidót vegyen el, annak ellenére, hogy faluszerte éneklik, hogy zsidólány a babám és a többi. (Derültség. — Fábián Béla: Wekerle hozta törvénybe, ne essél rózsám kétségbe... — vitéz Hertelendy Miklós: Elég baj volt!) De hogyan lehet ma arra kötelezni valakit, hogy száz év előtti okmányokat «szerezzen be? (Farkas István: Van is olyan okmány!) Hol van ilyen okmány? (Györki Imre: Imrédy beszerezte!) Jó, de úgyis nézett ki! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Úgy kell neki, minek volt kíváncsi! Ki tud ima száz év előtti okmányokat beszerezni? Még Magyarországom is nehéz dolog ez, még katolikusoknak is nehéz, mert az anyakönyvekben annyiféle elírás van, hogy arról csodákat lehetne beszélni. A magam családjában is a katolikus papok az én nevemet három gyermeknél háromféleképpen írták és csak nagy utánjárással sikerült kijavíttatnom és bebizonyítanom hogy a nevem milyen eredetű és hogyan helyes. (Brödy Ernő: AKárolyt Móricnak írták?) Nem, nem anmak írták. (Gr. Apponyi György: Vagy Nepomuk Jánosnak?) Azon, hogy elfelejtik (beírni a szülőt, hogy egyszer beírják, máskor nem írják be, ne tessék csodálkozni, száz évvel ezelőtt erre nem helyeztek olyan nagy súlyt mint ma, amikor már állami anyakönyvvezetés van. (Propper Sándor: Akkor rendes idők és rendes emberek voltak. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Amikor én ezelőtt 15 évvel átvettemi a Bányamunkás Szövetség vezetését, azt láttam, hagy írendkívül sok aniunkás él vadházasságban. Tisztában voltam azzal, hogy ennek mik a hátrányai nemcsa.k vallási szempontból, hanem egyéb vonatkozásban is, a gyermekek szempontjából és más szempontokból is, mindenkit arra szorítottam tehát, hogy igyekezzék a házasságot utólag törvényesíteni. Mi volt ennek az eredménye? Tömegével jöttek hozzám az emberek, hogy szerezzem be nekik az okmány okát. Volt olyan, akinek a gyerekei a Ruhr-vidéken születtek, voltak olyanok, akiknek a gyermekei lent Kristyónban, vagy Rudabányán, Erdélyben születtek. Erre levelezést kezdtem az illető jegyzőkkel, igénybe vettem az ottani szakszervezetek képviselőit, ismerőseimet. Nem méltóztatnak hinni, milyen rettenetes munka ilyen okmányokat beszerezni és a legtöbb esetben eredménytelenül végződik a dolog, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaJoldalom.) mert az ember a legtöbb esetben azt a választ kapja, hogy a templom ekkor és ekkor leégett, vagy az árvíz elvitte vagy nem voltak pontos feljegyzések, vagy valami egyéb hasonló választ küldenek. Tessék nekem imiegmondani, mit csináljon valaki, aki ilyen választ kap, aki tehát nem tudja megállapítani, hogy száz évvel ezelőtt az öreganyja ki volt, vagy (mi volt. (Györki Imre: Imrédyuél az a baj, hogy meg tudta állapítani!) Ezek azok a problémák, amelyekkel itt foglalkoznunk kell. Nem szabad a törvényjavaslatiba felvenni olyan rendelkezéseket, amelyek az állampolgárokra (mérhetetlen terhet rónak és amelyeket nem lehet végrehajtani, mert a szükséges okimányokat neon tudják megszerezni. A vallás szemipontjából már az előbb említettem, hogy ma már senki sem tudja, ki zsidó és ki nem zsidó. Vannak félzsidók, vannak negyedzsidók, vannak nyoloadzsidók és nem tudom még milyen osztályozás van. Nem tudom, ezek fcapnalk-e uniformist, ha belépnek a MEM-be, vagy a MEP-he, vagy nemi kapnak. Valami megkülönböztetés csak szükséges részükre, mert hiszen azért a félzsidókat felveszik oda. (Priopper Sándor: Dupla tagdíjat kell fizetni! — Mozgás a szélsőbaloldalon.) Képtelenség fenntartani ezeket a rendelkezéseket ^ és főképpen a keresztény vallások, a keresztény felekezetek vezetőinek kell ezeik ellen a rendelkezések ellen a legélesebben állást foglalniuk. Aki megkeresztelkedett, az keresztény. Erre azután nincs alku (Gürtler Dénes közbeszól.) és Gürtler képviselő úr a maga papi (mivoltában megalkudihatiik ezzel a felfogással, amely itt a javaslatiban van, de én, a szociáldemokrata, nem vagyok hajlandó megalkudni, (Gürtler Dénes: Gseftből ne térjenek át!) mert a keresztség, maga az a szertartás, van olyan szent, hogy nem lehet azt egy törvényes rendelkezéssel törvényteleníteni, vagy hatálytalanítani és azt mondani, hogy az nem igaz. (Gr. Festetics Domonkos: Üzletből csinálják! — Gürtler Dénes: Ne csinálják üzletből! — Elnök csenget.) Hát ki keresztelt? A zsidó rabbi keresztelt-e vagy a katolikus pap? A katolikus pap tudta, hogy kit keresztelt és miért keresztelt. (Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Peyer Károly: T. Képviselőház! Nem az én kötelességem rámutatni arra a veszélyre, amely ebben rejlik- Ha a katolikus vallás ezt zsebre vág ja és ha a katolikus vallás vezetői elfogadják, ők fogják egyszer megkeserülni. (Gr. Apponyi György: Mint Németországban! — Gr. Festetics Domonkos: Ne féltse őket!) Tessék csak vigyázni. Engem nem fenyeget semmiféle veszély, nekem nem kell félnem, én nem vagyok sem kikeresztelkedett, sem egyéb hasonló- (Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak a Ház minden oldalán. Peyer Károly: T. Képviselőház! Tessék csak elolvasni a Wotan-elméleteket és akkor rájönnek az urak arra, hogy hol indult el ez a dolog. Még egypár kérdést akarok érinteni a kivételek tekintetében. Azt mondják, hogy a múlttal szemben a frontharcos minőséget nem fogadják el kivétel alapjának, mert túl sokan vannak a zsidó frontharcosok. Hogyan? Eddig mindig azt mondták, hogy a zsidók mind itthon voltak és most egyszerre kitűnik, hogy \ kint voltak. Benne van azután a javaslatban az a rendelkezés, hogy a zsidó frontharcost nem kell zsidónak tekinteni akkor, ha egy kitüntetése van. Hogyan? Hát a gyenge zsidótól több bátorságot kíván a magyar törvényhozás, mint a kereszténytől? Ennek logikusan az a következménye, hogy a zsidónak bátrabbnak kellett lennie és kitüntetést kellett kapnia ahhoz, hogy keresztény legyen, ugyanakkor a zupás őrmester ma közéleti funkciót tölt be, pedig a 40. honvéd hadosztálynál törzsfoglár volt, börtönőr volt, annak nincs semmiféle közéleti gátlása, nincs előtte semmiféle akadály. A 40. honvédhadosztálynál nem sx síbereket, hanem a lógósokat csukták be és^ szívta a velőscsontot az alatt az idő alatt, míg odakint az emberek a Dörrgemüsét ették. Most ez az ember közéleti szerepet tölthet be, minden fecni nélkül — ahogyan a fronton mondani szokták, — a zsidónak meg kard kell, kitüntetés, vasszalag vagy nem tudom, mi minden. Hát a zsidót mindig gyávának tetszett deklarálni, a zsidó mindig lógós volt és most egyszerre ilyen hőssé