Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-374

64 Az országgyűlés, képviselőházának 37^. ülése 1939 március 1-én, szerdán. Béla: Ez így van!) Ügy látszik, a magyar kor- ] mány innét kopírozta le azt, amikor a listáról való alkalmazást ajánlja és követeli a jövőben. (Fábián Béla: Tessék csak Soroksárra kimenni és megnézni, hogy mi van ott!) Nem méltóztatnak-e furcsának találni, hogy Budapest közvetlen környékén egész csomó községben élnek nemzetiségek, amelyek nemcsak fenntartották nemzeti viseletüket és szokásaikat, hanem fenntartották teljes egészében nyelvüket és legkevésbbé gondolnak arra, hogy a magyarsággal összeolvadjanak vagy asszimilálódjanak, és még akadnak ma olyan vezetőik is, akik egyenesen azt mondják nekik, hogy ez helytelen, rossz cselekedet, és igaz, hogy ők itt élnek Magyarországon, de tulajdonképpen lélekben nem ide tartoznak, hanem egészen máshova. Méltóztatnak a zsidóságban ilyen megállapítást valaha találni? Felhozzák még azt is, hogy a bűnözésben milyen arány van, hogy a valutasíberek, stb. közül mennyi a zsidó. Ha a kormány e tekintetben akármilyen szigorú törvényjavaslatot is fog benyújtani, azt meg fogom szavazni, mert mindazokat, akik ilyen módon akarnak maguknak lelkiismeretlenül, az ország megkárosításával pénzt, hasznot szerezni, mindig elítélem és el fogom ítélni a jövőben is. A foglalkozás dönti el azonban azt, hogy hol a több bűnöző. Kőműves több esik 'le az állványról az év folyamán, mint főszolgabíró (Derültség.) mert a kőműves van az állványon. Természetes, hogy az említett bűncselekményekből is több jut arra a területre, ahol az ilyen természetű foglalkozásokat űzik. T. Ház! Amint már voltam bátor említeni, ez a törvényjavaslat nem hiányzott senkinek sem. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem hiányzott az első zsidójavaslat sem, de mégkeyésbbé hiányzott ez a második. Ezt a törvényjavaslatot kiprovokálta az az egy pár színész,, aki valamely zsidó színészben konkurrenst látott, mert az többet tudott, azok az újságírók, akik nem tudták elviselni, hogy más is tud írni, nemcsak ők — esetleg rosszul —, azok az ügyvédek, akik haragudtak amiatt, hogy ők nem kapják meg az összes jó klienseket és ezen keresztül akartak érvényesülni és megfelelő gazdasági pozíciót elérni. Itt van a kezemben egy füzet, amelyet bizonyára a képviselő urak is megkaptak. Tömegével kaptam az ehhez hasonló füzeteket, iratokat, meg egyebeket, de egy sem fogott meg annyira, mint ez a könyv, amelynek szerzője itt egymásután felsorolja, hogy a magyar zsidóság mit tett a magyar kultúra érdekében, irodalomban, művészetben. Felsorolja, hogy mit adott a nemzetnek Bihari Sándor »Falurossza« festményében, mit csinált Rózsagyörgyi Márk, mit alkotott a^ herendi porcellángyár, amely ma is világhírű márka, amelynek fenntartására kétszeres gonddal kell ügyelni s amely gyárat a zsidó Fischerek alapítottak. Sokan vannak még itt, akiket nem tudók és nem is akarok mind felsorolni. Itt van Görgey Artúrnak a zsidó honvédekről írt beszéde. Itt van a Kossuth-metszet és a Kossuth-bankó, egy valutasíber csinaîta a pénzhamisító Tyroler. Hiszen később a császári Bach-korszakban Kossuthot pénzhamisítással is vádolták. Az volt a vád ellene, hogy pénzt hamisított és ebben a pénzhamisításban már 1848-ben segített egy zsidó, tehát már akkor kellett volna törvényt csinálni a zsidó pénzhamisítók ellen. (Zaj a jobbközépen.) Ott van azután Haynau, aki a már általam felolvasott büntetőparancsot adta ki. Helfy Ignác,, Gsömegi Károly, — a Kúria társelnöke, valóságos belső titkos tanácsos, — itt van Reményi Ede, itt vannak kiváló orvosok, mint Stiller, Korányi, Herczél, akiknek neve még ma is fogalom. Itt van Falk Miksa, a kiváló politikus, akiről Budapesten utcát neveztek el. (Rupert Rezső: Erzsébet királyné magyar tanítómestere volt!) Itt vannak a János vitéz versei Heltai Jenőtől. Itt vannak a festők. Itt vannak az ifjúsági folyóiratok. Itt van Molnár Ferenc »A Pál-utcai fiúk« című könyve. Itt van Tisza Kálmán egy festménye Horovitz Lipóttól, itt van Kner Izidor nyomdája, itt vannak Perimutter Izsák gyönyörű festményei, itt van Ligeti Miklós Anonymus szobra a Városligetben, Savoyai Jenő szobra Róna szobrásztól, Teles Edének »Hüvelyk Matyi« szobra, itt vannak olyan színészek, mint Varsányi Irén és Gál Gyula, akik talán voltak olyan színészek, mint a Kamara elnöke, s tudtak is valamit, anélkül, hogy nekik akár zsidó, akár keresztény voltukra kellett volna hivatkozni. Ök megelégedtek azzal, hogy színészi mivoltukra hivatkoztak. Ez adott nekik erőt ahhoz, hogy a magyar kultúrát szolgálják és eleget tegyenek mindazoknak az igényeknek, amelyeket velük szemben támasztottak. Itt van Hazai Samu, a háború alatt egyike a legkiválóbb katonáknak, akire rábíztak az ország sorsát, s aki a 46- gyalogezred tulajdonosa volt. Itt van Vágó László, aki nemcsak a Hősök templomát építette, hanein a Népszövetség palotáját tervezte és építette Genfiben. Vágó, a magyar műépítész, ezt a megbizatást minden protekció nélkül nem Magyarországon, hanem külföldön kapta meg. Magyarországon nem vették fel a mérnöki kamarába azért, mert nem rendelkezik azokkal a kellékekkel, amelyek ehhez szükségesek. (Zaj. — Propper Sándor: Kihágásért megbüntették mint zúgépítészt!) Vágó, aki a legkiválóbb városszabá* lyozási,terveket csinálta itt Budapesten, akinek élénk fantáziája és bámulatos művészi alkotásai nemcsák idehaza, de külföldön is csodálatot és bámulatot váltanak ki, Budapesten nem lehetett a mérnöki kamarában tag, ahol nagyon sok olyan tag is van, aki talán csak annyit tud, hogy a vasúti sínek távolsága 1350 milliméter s azt sem ő, hanem, a vasúti napszámos méri le, mert ő csak zsebredugott kézzel áll, csak néz és nem csinál semmit, (vitéz Hertelendy Miklós: Gyenge minősítés a magyar mérnökökről!) Azt mondottam, hogv vannak ilyenek is- (Farkas István: Vannak ilyenek! — Zaj jobb felől.) A sportra nézve hivatkozom Hajós Alfrédra, Fuchs Jenőre, akik akkor szerezték meg az olympiai díjat, amikor még nem volt testnevelési főiskola, amikor a sport — hogy úgy mondjam — még nem volt iparág, amikor az még nem jelentett exisztenciát, hanem tényleg amatőrsport volt. Ezek kardvívásban Magyarországnak akkor szereztek ilyen dicsőségetOtt van Komjáti, az úszószövetség egyik megalapítója, vezetője, aki a maga nagyszerű képességeivel kinevelte azt a gárdát, amely ma az úszóversenyeken Magyarországnak dicsőséget szerez. Es így folytatni lehetne tovább. Itt vannak ezek a teljesítmények felsorolva egy füzetben, minden képviselő olvashatja. Szükségesnek tartottam ezeket megemlíteni, i