Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-394

Az országgyűlés képviselőházának 39h. ülése 1939 május 3-án, szerdán. 629 állíttattak fel arra nézve, hogy kinek van választójoga és mindenki szavazhatott, akire nézve ezek az objektiv ismérvek fennforogtak, maga a helyi hatóság, a községi elöljáróság lévén hivatva arra, hogy megítélje ott a szavazásnál azt, vájjon az illető szavazó megfelel-e a választójogi feltételeknek. Üres kifogás tehát, hogy azért nem lehet a választásokat megtartani, mert nincs névjegyzék. Ez a kifogás különben sem áll meg, mert ennek a területnek választói névjegyzéke 1938 májusáról megvan, sőt a mi szempontunkból talán az a baj, hogy túlságosan nagy terjedelemben van meg, mert ott a 21 évesek is szavaztak, éspedig nemre való tekintet nélkül. Nem volna tehát másra szükség, mint kiadni egy rendeletet, amely szerint törlendők ebből a kész névjegyzékből azok, akikre nézve a Magyarországon érvényes választói jog szerint a választójog feltételei nem forognak fenn. Ilyen egyszerű technikai műveletről volna tehát szó. De ismétlem, semmi akadálya sem volna az 1920-as választások mintájára sem az önkormányzat és a képviselőküldési jog visszaállításának. T. Képviselőház! El kellett mondanom ezt a figyelmeztetést, fel kellett emelnem ebben a kérdésben újra szavamat, mert a kérdésnek sokkal nagyobb a hordereje, semmint egyesek, elsősorban maga a t. kormány elképzeli. Ezért csak szomorúsággal állapítom meg, hogy amint az első interpellációmra nem kaptam választ, úgylátszik, nem kapok választ erre sem, mert hiszen a t. miniszterelnök úr vagy a kormány csak egyik tagja is még csak arra sem tartja érdemesnek ezt a kérdést, még csak annyira sem érdekli, hogy ha már választ nem is adnak, legalább legyenek itt jelen és hallgassák meg, miről van szó. Ennyit talán mégis megérdemel a visszaítélt Felvidék népe. Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. Következik Eupert Rezső képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a miniszterelnök úrhoz a visszaítélt területen tapasztalható jogsérelmek és különösen a szerzett jogokat is sértő jogelvonások tárgyában: 1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a visszaítélt területen az iparigazolványok és iparengedélyek kérdését a többi magyar területtől eltérően kezelik, sőt ilyen jogosítványokat nagy számban elvonnak olyan alapon, amilyen jogvesztő okokat a többi magyar területre érvényes jogszabályok nem ismernek? 2. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy kamarai tagokat, különösen ügyvédeket kamarai tagsági jogaiktól tömegesen megfosztanak, még olyan ügyvédeket is, akik már a régi uralom alatt is ügyvédek voltak és olyanokat is, akik az idegen uralom alatt is magyar érzelmeikről tanúságot tettek 1 3. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak, hogy mielőtt a visszaítélt terület visszaítélése megtörtént, a magyar kormány a visszatérő terület minden lakosát rádió és sajtó útján biztosította arról, hogy szerzett jogaikat a visszacsatolás nem fogja érinteni? 4. Hajlandó-e a miniszterelnök úr a bekövetkezett sérelmeket orvosolni és gondoskodni arról, hogy a visszaítélt terület minden lakosa a jövőben is olyan elbánásban részesíttessék, amely nemcsak a szerzett jogokat tartja tiszteletben, hanem ettől eltekintve is a visszatért terület lakosságának legalábbis olyan jogokat és jogbiztonságot biztosit, mint amilyenben az egyéb magyar terület lakosai részesülnek

Ï« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső: T. Képviselőház! Mivel a jegyző úr által felolvasott teljes szöveg belekerül a Naplóba, azt felolvasottnak tekintem és ezért csak interpellációm egyes pontjainak a glosszálására szorítkozom. Már az előbbi beszédemben érintettem és az úgynevezett zsidó javaslat vitája során is többször felemlítettem itt, hogy a visszaítélt Felvidéken nagyon rendezetlen és áldatlan állapotok vannak a szerzett jogok tekintetében és egyébként is a jogbiztonság szempontjából. Ma még mindig az a helyzet a kérdéses Felvidéken, hogy az iparigazolványok és iparengedélyek ügye nincs rendezve. Ezek a jogosítványok függőben vannak és új adományozástól függ, hogy kik tarthatják meg a régit és kik kapnak majd új iparigazolványt és iparengedélyt, sőt egyesektől engedélyeiket és igazolványaikat már el is vonták. Rendkívül nagy kára ez mindenekelőtt a közgazdasági életünknek, de különösen a visszaítélt Felvidék közgazdasági életének, mert ott a teljes bizonytalanság miatt egyáltalában nem folyhat zavartalan gazdasági élet. Az iparosok, a kereskedők nem mernek árut rendelni sehonnan, innen a törzsterületről sem, mert nem tudják, mikor vonják el tőlük az iparigazolványt, vagy az iparengedélyt, amelyet egyelőre csak de facto birtokolnak. A régi terüreti iparosok, kereskedők, gyárosok is mind bizonytalanságban vannak, mert nem merik a rendeléseket teljesíteni annálfogva, hogy nem tudják, hogy az illető rendelőnek holnap, holnapután lesz-e még iparigazolványa, vagy iparengedélye és ha nem lesz, akkor minden bonitásnak vége van. T. Képviselőház! Még nem láttam ilyen gondatlan eljárást, (Buchinger Manó: Anarchia!) hogy egy ország gazdasági életét ilyen anarchiába döntsék. Amikor minden okunk megvolna arra, hogy az ország közgazdasági életét mennél nagyobb virágzásnak indítsuk és ezzel lehetővé tegyük, hogy elbírja a rettenetes terheket, akkor a kormány szinte erőszakkal megakadályozza ezt, maga fogja a hádarót a kezébe és agyonveri még azt a vetést is, amelyet a történelem jégverése és a mai idők nagy rombolása valahogyan meghagyott. T. Képviselőház! Elmondom egy-két példában, hogy mi minden történik különösen a felvidéki részen a tekintetben. Ott vannak például az autóbuszjáratok, amelyekre az engedélyeket ellenséges hatalom adta, a csehek adták magyar embereknek 10—15 évre. Most ezeket az autóbuszjáratokra kiadott engedélyeket mind bevonják, aminek részben van is törvényes alapja, mert hiszen az 1930 : XVI. te. elrendeli, hogy ahol a Mávaut. fenntart ilyen járatokat, ott másoknak nem lehet ilyeneket engedélyezni. Ennek a törvénynek rendelkezését terjesztette ki a kormány a felvidéki v területre is 1550/1939. M. E. számú rendeletében. Előre adott ígéretéhez képest a kormány igen helyesen és okosan ebbe a rendeletbe egy olyan szakaszt is bevett, — a 46. §-t — amely, szerint a rendelet alól kivételt jelentenek azok, akiknek ilyen engedélyük t már van, s ezek az engedélyt az engedélyezési időtartam alatt tovább használhatják. Ez okos és emberséges meggondolás volt. mert hiszen méltányolni kell azt, hogy ezeket a.járatokat nagy