Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-391

Az országgyűlés képviselőházának 391. egész világon szétszórt testvéreivel él közös- , ségben. Az angol zsidó a hollandiai vagy portugál zsidót tekinti honfitársainak, de az angol keresztényt idegennek nézi. Feltéve, hogy ezek az állítások igazak volnának, hát nem a zsidók az egyedüli nép, amely jobban ragaszkodik vallási közösségéhez, mint országához. Ha a polgári társadalom viszonyai egészségesek, akkor a hazaszeretet a polgárok természetes és elkerülhetetlen érzésévé fejlődik, mert jól tudják, hogy minden örömüket és boldogulásukat annak az országnak köszönhetik, amely őket egyetlen közösségbe köti össze.« Végtelenül sajnálom, hogy sem ez a törvényjavaslat, sem a módosítás, sem a mai felszólalások nem járulhatnak hozzá egy ilyen szellem kialakításához. A módosításokat nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon,) Elnök: Szólásra következik? Csikvándi Ernő jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Kérdem, kíván még valaki szólni? (Kéthly Anna szólásra jelentkezik ) Kéthly Anna képviselőtársunkat illeti a szó. Kéthly Anna: T. Képviselőház! (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a baloldalon. — Rassay Károly: Vége lesz kettőre! — Esztergályos János: Szomjasak a tigrisek? Szomjasak? — Farkát István: Menjenek a büfíébe! — Rassay Károly: Három szakasz van, mire való ez a nyugtalankodás? Nyolcórás ülés van!) A felsőház a zsidótörvényjavaslat 1. $-ához három, módosító javaslatot küldött a képviselőházhoz, amelyekkel szemben a képviselőház bizottsága elutasító javaslattal jön a Ház elé. Elutasítja az első módosítást és ezzel elveti a megkereszteltek elismerését, péd'é ez rendkívül szerény módosítás lenne, hiszen húsz esztendő munkájához és húszesztendős élethez fűzi azt a jogot, hogy az illető egyetuő jogú és egyenlő rangú magyar állampolgár lehessen Amikor a képviselő urak ezt a módosítást elvetik, akkor Önmagukkal vngy legalábbis hallható nyilatkozataikkal kerülnek ellentétbe, mert^ tiltakoznak az asszimiláció elől való elzárkózás miatt, tiltakoznak azért, mert — természetesen az ő megállapításuk szerint — a zsidóság egy összetartó és a nemzet életéből magát kizáró csoportot alkot, azután pedig rájuk kényszerítik ezt az elzárkózást és már eleve is

f lehetetlenné teszik azt, hogy ebből az elzárkózásból a megkeresztelkedéssel kiszabaduljanak. Hol van tehát itt az a sokat emlegetett elvi alap, amelyen a zsidótörvény állítólag felépült? Hiszen eddig a megkeresztel kedést az asszimiláció első lépésének mondották! Most azután, hogy a felsőház ezeknek a nyilatkozatoknak az alapján is ezt a módosítást megszövegezte, úgy látom, megijedtek és tiltakoznak saját szavaik érvényesülése ellen. Valóban azt tartom, hogy sokkal őszintébb és sokkal egyszerűbb az a megnyilatkozás, amely a bizottsági felszólalásokban jutott kifejezésre, cLZ ci megnyilatkozás, amely végre egyszer már megmondotta a sokféle eddigi beszéd és felszólalás után, hogy ők akarják a disszimilációt, ők akarják a zsidóságnak a magyar életből való kizárását, ők akarják, hogy ez a törvény világosan és nyiltan a faji alapra helyezkedjék. Nagjfon örülök ennek a megnyilvánulásnak, mert végre valahára annyi őszinteséghiány után világosan láthatunk ebben a kérdésben. Mindenesetre nagyon messzire jutottunk el a kiindulástól, az első zsidótörvény megindokolásától és a második zsidótörvényülése 1939 április 21-én, pénteken. 609 javaslat körül folyt hosszadalmas vitáktól is, de azért, bár leszögezik, most már nyiltan, hogy faji alapon állanak, ennek a visszautasításnak, szerintem, mégsem a faji elv, nem a faji indok az alapja és a magyarázója, hanem nagyon is gyakorlati meggondolások bújnak meg mögötte. Valaki felszólalt a bizottságban és azt mondta, hogy amennyiben ez a módosítás keresztülmegy, a forradalmi vétkesek mentesülnek a zsidótörvény kihatásai alól. Amikor minden fenntartás nélkül megbocsátanak a keresztény rekvirálónak a dzsentri-termelőbiztosnak és a többinek és üldözik a forradalom zsidó résztvevőit, — akik 'pedig, ha nagyon megnézzük, arányszámban semmi esetre sem lépnék túl a zsidóság országos arányszámát — ugyanakkor nem elégednek meg a bírósági ítéletekkel, azzal, hogy a forradalomnak úgynevezett vétkeseit közigazgatási eszközökkel is büntették és üldözték, hanem most már e szakasz elvetésének segítségével intézményesen is ki akarják kezükből ütni a megélhetést, a De ezentúl és ezen felül is vannak egyéb útban állók is, akiknek felmentést jelentene a szakasznak ez a módosítása. Gondolok itt egy egész sereg olyan egyénre, aki ezzel a módosítással bizonyos mertékben mentesülne a zsidótörvény kihatásától; gondolok elsősorban egy egész sereg újságíróra, akiknek hiúsági szempontból nem tudják megbocsátani ennek a 20 esztendőnek munkásságát (Kuperi Rezső: A tehetségét!) és természetesen a tehetségét, (Rupert liezső: Hogy jobban tudnak magyarul, mint ők! Szebben írnak! — Maiasits Géza: Meizlernél jobban tudnak magyarul, az biztos!) gondolok azokra a földbirtokosokra, akiknek a mentesítése azt jelentené, hogy az ő menekülésükkel esetleg más földbirtokhoz, kellene hozzányúlni és a földbirtokreform körül folyó különféle ködösítésnek végre egyszer el kellene oszlania; gondolok azokra a vállalati vezetőkre, akiknek helyére már odaképzelik a testvert és a sógort, (Maiasits Géza: Ott is vannak már, a legtöbbje vén szamár! — Rupert Rezső: Már a földbirtokokat is kinézték:) azokat az új honfoglalókat, akiknek kezéből kiesnék a pecsenye aKkor, ha, ez a módosítás megszületnék. (Farkas István: Jobboldali bolsevizmust csinálnak!) De gondolok azokra a kis tisztviselőkre is, akiknek ősei már régesrégen itt éltek, ennek az országnak építésén munkálkodtak, már akkor, amikor ennek a zsidótörvénynek helyükre ülni igyekező, idegen népcsoporthoz tartozó leglelkesebb szószólói még azt sem tudták, hogy Magyarország merre van, akik azonban most nem vetik meg ezeket az apróbb halakat sem és a helyükbe akarják magukat ültetni. Nekem természetesen nem megnyugvás semmiféle olyan módosítás, amely a hitehagyásra épül és csak azokat akarja sújtani, akik bátran és önérzetesen ragaszkodnak őseik hitéhez, de amikor az ilyenfajta módosítás vagy enyhítést nem fogadnám el, akkor az én indokaim nem azonosak a bizottság többségének indokaival, akik visszautasítják a módosítást saját speciális szempontjaik miatt, saját szempontjainkból kiindulva, és új népcsoportokat, új fajtát akarnak kreálni a magyar életbea. (Farkas István: Előre megteremtik a németek számára a magyar népcsoportot!) A módosítások visszautasítására vonatkozólag nekem tulajdonképpen az a véleményem,