Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-391
Az országgyűlés képviselőházának 391. menye. (Malasits Géza: Dehogy!) Ma már nemes konzervatívizmust emlegetnek a vaskalaposság helyett. (Malasits Géza: Félremagyarázza!) Én a magam részéről azt mondom, hogy hibás a kormányzat abban, hogy engedte öt hónapon keresztül ezt a [problémát tárgyalni, hibás a kormány abban, hogy nem sürgette a javaslat letárgyalását, de hibás a felsőház is, amikor ok nélkül és alaptalanul viszszaküldi ezt a törvényjavaslatot. Nagyon igaz az, amiről Payr képviselőtársam beszélt ebben a vonatkozásban, de nem úgy, ahogy ő állítja be. A vásárok üresek és nincs ott kereskedő. Nem azért nincs kereskedő, mert a zsidótörvényt tárgyaljuk, nem ezért esik az állatok ára, ez propaganda a zsidók részéről, hogy úgy állítják be a dolgot, mintha az állatárak esése, mintha az építkezések csökkenése, mintha általában a konjunktúra hanyatlása a zsidótörvényjavaslattal lenne összefüggésben. (Bródy Ernő: Joguk van építkezni, miért nem építkeznek?) Mégis azt mondom azonban, hogy a kormányzat e téren is felelős, mert a kormánynak előre kell látnia azt, hogy a zsidóság részéről bizonyos szabotázs fog megnyilvánulni. Tessék már előre bizonyos törvényi, vagy rendeleti intézkedésekkel gátat vetni az ilyen szabotázsnak. T. Ház! Azt mondta itt az előbb igen t. Rassay képviselőtársam, hogy csodálkozik azon, hogy a kormányzat nem oktrojálta most a véleményét a kormánypártra, pedig máskor gyakran oktrojálja a véleményét. Ha a kormány minden esetben oktrojálná a véleményét a saját pártjára és a felsőházra is, akkor a felsőházi törvényben és egyéb fennálló törvényeinkben kontemplált és előrelátott konfliktus a felsőház és az alsóház közt soha sem jöhetne létre. Ezt nem kívánhatja Rassay képviselőtársam sem. Ebben az esetben megállapítom, hogy a kormányzat a kormánypártra valóban nem gyakorolt semmiféle befolyást. hiszen itt van az eredmény, hogy a képviselőház többségét alkotó kormánypárt szabadon nyilvánítja véleményét és a felsőházzal szemben vétót emel. (Rassay Károly: Majd ha hazajön a miniszterelnök úr, meglátjuk, nem változnak-e meg a vélemények.) Tovább megyek, ellenzéki képviselőtársaink jórésze is ellenzi a felsőházi módosítás elfogadását. Azt hiszem, hogy ebből a túlnyomó többségből, amely itt a felsőház javaslatával szemben megnyilatkozik, a felsőháznak le kell vonnia a konzekvenciát, el kell döntenie, hogy valóban akar-e a felsőház törvényes^ parlamenti úton foglalkozni a javaslatokkal és reformokkal, vagy nem akarja-e csakugyan más irányba terelni a közvéleményt. Ha parlamentáris úton akar foglalkozni a javaslatokkal, abban az esetben a felsőháznak kötelessége az ilyen módosításoktól tartózkodnia és lehetőiség szerint simán és a leggyorsabban keresztülengedni a reformokat. Minthogy ezt a^ szándékot nem látom a felsőház két módosító javaslatában, éppen ezért egyikét sem fogadom el. Elnök: Szólásra következik 1 ? Gaal Olivér jegyző: Rupert Rezső! Elnök Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó, Rupert Rezső: T. Képviselőház! Minthogy csak 15 perc áll rendelkezésemre, az idő rövidsége miatt méltóztassék megbocsátani, ha az előttem felszólalókkal nem polemizálok, hanem ülése 1939 április 21-én, pénteken. 605 igyekszem in médias res bocsátkozni. Csupán annyit említek; meg az előttem elhangzott felszólalásokkal kapcsolatban, hogy tökéletesen osztom Rassay Károly t. képviselőtársam álálláspontját, amely szerint a bizottság jelentésében nem fekszik előttünk egy olyan házszabálytízerü alternativa, amelyet voltaképpen tárgyalhatnánk, mert ilyen alternatíváról nem intézkedik az a házhatározat, amelyre a t. barátom hivatkozott. Egyébként az együttes bizottság jelentését nem fogadom el, azzal szemben azonban a felsőházi módosításokat elfogadom, kivéve a 3. bekezdés c) pontját és az utolsó bekezdésnek azt a részét, amely az államfő helyett egy zsűrinek adja meg a mentesítés jogát. A 3. bekezdés c") pontja helyett indítványozom a régi képviselőházi szöveg, a régi b) pont fenntartását, amely így hangzott: »nem lehet zsidónak tekinteni azt sem, aki a jelen § értelmében zsidónak nem tekintendő személy ivadéka«. E helyett nem is a felsőház bizottsága, hanem az igazságügyminiszter úr azon a címen, hogy ellentétet akar kiküszöbölni, azt indítványozta, hogy a személy ivadéka helyett szülők ivadékát illesse csak mentesség. Ezt a szöveget fogadta el azután gyanútlanul a felsőház. Ezzel pedig nem ellentétet küszöbölt ki. hanem helytelen értelmezés esetére sok száz vagy ezer olyan keresztény ivadék visszazsidósítását mondotta ki, aki vegyesházasságból származik és akinek, bár már kereszténynek született vagy hétéves kora előtt kereszténnyé lett, most azért kellene bűnhődnie, ; mert zsidóvallású szülője nem tért át idejéhen keresztény hitre. Ez, ha törvénnyé válnék, ; nemcsak — mint általában a magyar zsidóság : suitása — magyarellenes és keresztény telén j volna, hanem az igazságba és a józan észbe is ! nyilván beleütköznék, mert az ivadék nem tehet arról, hogy szülője mit tett és mit nem i tett. Sok esetben a vegyes házasfél vallása dolga már nem is volt helyrehozható, mert időközben elhalt, számos esetben a zsidóvallású apa éppen a harctéren esett el. Lehet-e férfiaknak, magyar uraknak, felnőtt embereknek mégis a gyermekeket könyörtelenül úgy büntetni, amint a módosítás tervezi? Nem hiszem, hogy a felsőház ezt tudatosan akarta. Ezért — minden homály kizárása végett — kérem e részben az eredeti szöveg visszaállítását, mert : ez esetben a gyermek és minden más ivadék, unoka stb. egyúttal ivadéka lévén nemcsak a ! zsidó házasfélnek, személynek, hanem a keresztény házasfélnek is, keresztény marad. Ebben annál több igazság és tisztesség volna, mert ha az önök fajteóriája szerint is valaki| nek vére 50%-ig keresztény, illetve árja vagy turáni, nem lehet megérteni, hogy ezt az 50%-ot nem értékelik annyira, mint amennyire 1 az összetétel másik 50%-át gyűlölik, holott ! azok a szegény fiatalok, akikről itt szó van, lelkükben egészen keresztények, mert legtöbben kisgyermekkortól keresztény hitben nevelkedtek s csak ma tudják meg az önök könyörtelenségénél fogva, hogy nem keresztények. Láttuk már néhány ilyen kis ártatlan fiatalnak halálos tragédiáját. Kérem, ne vegyenek még több átkot lelkükre. Az állítólagos ellentét kiküszöbölése úgysem sikerült, mert az új szöveg sem világos. Kétségtelen ugyanis, hogy a szülőknek ivadéka az unoka is és így tovább minden lemenő. Ha tehát adott esetekben vegyesházas90*