Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-391

596 Az országgyűlés képviselőházának 39Í. ülése 1939 április 21-én, pénteken. parlamentáris tárgyalása következtében, ne­hézségek lesznek és« maga az a tény, hogy már négy hónapja foglalkozunk ezzel a torvény­javasattal, (Meizler Károly: Már ötödik!) söt már ötödik hónapja, (Meizler Károly: Elég hiba!) azt mutatja, hogy ehhez a törvényjavas­lathoz most már mindenki, a társadalomnál minden rétege, az érdekeltek — hiszen ebben az egész ország érdekelt — mind hozzászólhattak, véleményét mindenki kifejthette, új momen­tumok tehát már nem merülhetnek fel, (Ügy van! Úgy van! jobb felől.) új problémákat ma már a társadalom, a közvélemény sem tud fel­dobni ebben a kérdésben és az a megoldás, amelyet a képviselőház legutóbb elfogadott, többé-kevésbbé az ország népe 90%-ának, de mindenesetre általános többségének megelége­désére és megnyugvására jött létre. (Ügy van! Úgy van! jobb felől. — Rupert Rezső: Ez nem áll! Hogyan lehet ilyet mondani? — Haám Artúr: Ez helyes megállapítás!) Most az történt, ami előrelátható volt, hogy az általunk igen nagyrabecsült felsőház, amely a törvényjavaslatot általánosságban el­fogadta és részleteiben is túlnyomó részben elfogadta, nagy jelentőségű változtatásokat voltaképpen nem eszközölt a törvényjavasla­ton, de olyan módosításokat küldött vissza a képviselőháznak, (Zaj a baloldalon.) amelyek nem rendkívüli jelentőségűek ugyan, ám le­nyúlnak a törvényjavaslat alapját alkotó elvi kérdés gyökeréig és azt bizonyos tekintetben alapjaiban támadják meg. (Úgy van! Ügy van! jobb felől.) Az, hogy nagyobb nézeteltérés a felsőház és a képviselőház között e törvényjavaslat te­kintetében nem állt elő, mindenesetre köszön­hető a felsőháznak is, (Rupert Rezső: Hiába erőszakol magára önmérsékletet! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) de köszönhető a képviselőháznak is, amely már előrte leszámi­tolta azt, hogy Magyarországon kétkamarás törvényhozás lévén, az országgyűlés másik háza erről a kérdésről körülbelül miként fog vélekedni és kormányunk már előre úgy (ké­szítette el ezt a törvényjavaslatot, hogy a fel­sőházban minden valószínűség szerint keresz­tülmenjen. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Zaj és ellenmondások a baloldalon.) A felsőház jelenléte, véleményének tekintetbevétele már a törvényjavaslat előkészítésekor figyelembe ve­tetett (Mozgás a szélsőbaloldalon) és ilyenfor­mán nem lehet azt mondani, ihogy mi a parla­menti életben nélkülözhetetlen kompromisszum elérése érdekében nem tettünk eleget. Igenis ki kell jelentenem, hogy ha Magyarországon egykamarás törvényhozás volna, minden való­színűség , szerint sokkal szigorúbb törvényja­vaslat került volna a képviselőház elé. (Felkiál­tások a szélsőbáloldalon: Honnan tudja? — Malasits Géza: Becsületes titkos választójog kellene! — Haám Artúr: A törvényt nem a ka­marák, hanem az ország számára kell készí­teni. .— Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Ezekután a felsőház módosításait a követ­kezőkben ismertetem. Azt hiszem, felesleges részletesen elmondanom ezeknek a módosítá­soknak a lényegét, (Rassay Károly: De! Hall­jak!) mert hiszen azokat szétosztották, sőt a képviselőház egyesített bizottságában már le is tárgyaltuk. (Mozgás a szélsőjobboldalon.) Ezeknek a módosításoknak két lényeges részük van, amelyek az általunk részleteiben, a felsőház által pedig általánosságban elfoga­dott törvényjavaslat 1. §-ára vonatkoznak. A felsőház az általunk elfogadott törvényjavas­lat 1. §-ának voltaképpen csak az egyik be­kezdésén változtatott egy szót, ellenben két beszúrást eszközölt. Ezek egyike arról szól, hogy az 1848 előtt elődeikben itt lakott olyan zsidók, akik 1939 január l-e előtt megkeresztel­kedtek, a törvény hatálya alól kivétetnek, a másik módosítás pedig az úgynevezett kivéte­lezési eljárással kapcsolatos és egy általunk ismert módon, zsűri felállításával maximálisan 150, egyébként a törvény hatálya alá tartozó személynek a törvény hatálya alól való kivé­telét indítványozza. (Meizler Károly: A nagy­zsidókat megint kivennék!) Tisztelt Képviselőház! A magam részéről be kell vallanom, hogy azt a módosítást, amely az 1848 előtt elődeikben itt élt zsidóknak és megkeresztelt zsidóknak a törvény hatálya alól való kivételét indítványozza, nein értem; nem értem, milyen elgondolás alapján jött létre. Mert ha valaki az ansziennitás állás­pontján áll, akkor lehetett volna olyan fel­fogás, amely a régen itt élő, nem újonnan be­vándorolt, tehát —- mondjuk — az évszázadok óta itt lakó zsidóságot, kivette volna, tekintet nélkül arra, hogy megkeresztelkedett-e vagy nem. Vagy lehetett volna az is, hogy valaki a kereszténységnek, mint vallási elvnek állás­pontján áll és akkor minden megkeresztelt zsi­dót ki akar venni a törvény hatálya • alól, (Farkas István: Ez legalább keresztényi állás­pont volna!) akármilyen régi zsidó az illető és akármikor keresztelkedett meg. Még azt is el lehetett volna gondolni, hogy az első zsidó­törvényjavaslatban megadott időpontot, az 1919. évi megkeresztelkedési dátumot gondolta volna valaki továbbra is fenntartandónak bi­zonyos más kautálékkal együtt. így azonban nem érthető ez a módosítás és nem tudni, mi­lyen elgondolás alapján jött létre, (Farkas István: Az egész törvény nem érthető!) to­vábbá azt a veszedelmet vonja maga után, hogy nem zárjuk le a törvény hatálya alá való tartozás vagy nem tartozás körét, tehát nem teremtünk állandó nyugalmi állapotot, hanem húsz évvel a megkeresztelkedés után válik az illető a törvény hatálya alól kivételezetté. Ez rendkívül furcsa dolog és jogalkotásunkban szokatlan momentum. T. Képviselőház! Meg kell még állapíta­nom, hogy ez az első módosítás az általunk szem előtt tartott faji elvet áttöri és nem hallgathatom el azt a teljesen egyéni nézete­met, hogy az 1848 előtt elődeikben itt lakott és 1939 előtt megkeresztelkedett zsidók kivéte­lezése több más momentumtól eltekintve, bi­zonyos feudális színt is visel magán (Mozgás a szélsőbaloldalon.), mert ez azt jelenti, hogy azok a régi zsidók, akik már földbirtokosok lettek és megkeresztelkedtek, (Rassay Károly: Nem mindegyik! Sokezer nem lett!) főleg ezek a dzsentrivé vált zsidók kivételben részesül­nek. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ha egyszerű képletben akarom a kérdést látni,, akkor azt kell mondanom, hogy ez a módosítás a rég itt lakó és dzsentrivé vált zsidóság megmentését involválja. (Rassay Károly: Ez asszimiláló­dott! Nem?) Ennek a szakasznak második módosítása annak a bizonyos 150 kivételnek létesítését mondaná ki, amely 150 kivételt egy zsűri álla­pítaná meg. (Farkas István: Mennyi pénzt szoktak ezek adni a választási kasszába?) E módosítás ellen a bizottságban egy felszólaló kivételével pártkülönbség nélkül Összes kép-

Next

/
Thumbnails
Contents