Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-373

Az országgyűlés képviselőházának 373. — állapítja meg Goldelmann professzor — két- ' ségtelenül kiderül az, hogy ellentétes természetű folyamatokkal állunk szemben.« Goldelmann állítja, hogy van sajátos zsidó nemzeti »közgazdálkodási alkotmány«, amelynek önálló belső törvényszerűségei az egész világ zsidóságának nemzeti sorsközösségét mutatják, függetlenül attól az országtól és annak az országnak gazdasági alkotmányától, amelyben élnek. Példának a lembergi jiddis tudományos intézet statisztikai adatait használja fel a tudós professzor. Ez az intézet felvételezéseket végzett az egész világon a zsidók foglalkozási statisztikája számára. Ezek a világstatisztikák azt mutatják, hogy az egész világon — most már nemzetektől és államoktól függetlenül — a zsidóság foglalkozási megoszlása a következő. Kereskedelemben és forgalomban él a világ zsidóságának 386%-a

% Ismeretien foglalkozású — ami uzsorát, pénzüzletet és kereskedelmet jelent — 12-7%. Ipar és kézműben elhelyezkedett 364%, de ennek több mint fele vállalkozó, (Müller Antal: Érezzük ezt nagyon!) szabadfoglalkozásban és közszolgálatban 6-1%, háziszolgálatban a világ egész zsidóságának 2%-a, mezőgazdaságban pedig a világ zsidóságának 42%-a él, de ennek több mint fele birtokos. (Mozgás.) A »dolgozó j zsidó« tehát a jiddis tudományos intézet világstatisztikai felvételei alapján mese. A dolgozó zsidó e megoszlás és elhelyezkedés alapján álom. Rendkívül érdekes, hogy hat európai állam, — amelynek hétmillió zsidaja van — Oroszország, Lengyelország, a volt Cseh-Szlovákia, Németország, Magyarország és Románia zsidósága, az 1930. évi statisztikájának foglalkozási részében majdnem hajszálpontossággal ugyanezt a százalékszámot mutatja, mint a világstatisztika. Ebben a hat országban a hétmillió zsidó a következőképpen helyezkedik el: kereskedelem és forgalom 41-9%, ismeretlen foglalkozás 12-9%, ipar és kézmű 328%, szabadfoglalkozás 61%, háziszolgálat — itt az arányszám kisebb — 1-6%, a mezőgazdaságban 55%. Ezeknek a perdöntő bizonyítékul szolgáló statisztikáknak alapján kijelenthetjük, hogy a liberális berendezésű államokban, ahol nem avatkoznak bele a népesség foglalkozási megoszlásába, ott az egész zsidóság az egész világon külön gazdasági struktúrában és foglalkozási megoszlottságban, közgazdasági külön alkotmányban él. (Krúdy Ferenc: Ügy van!) Megbukott tehát még az a mese is, hogy a magyar nem ért a kereskedelemhez, az iparhoz és a vállalkozáshoz, mert ime a világstatisztikából kiderül, hogy az élelmes amerikai, az élelmes angol s a jó kereskedő német nép országaiban százalékszámokra pontosan ugyanúgy helyezkedik el a zsidóság, mint Magyarországon. (Ügy van! a jobboldalon.) A zsidóság helyzete különböző lehet az egyes országokban, ami természetes is, elhelyezkedése azonban páratlanul azonos mindenüttAhogyan azonban a zsidóságnak ez a közgazdasági struktúrája egyforma az egész világon, éppen úgy az európai keresztény népek és nemzetek közgazdasági alkotmánya is meglehetősen egységes és azonos. Ha két osztályba sorozzuk az európai népeket: az iparosodásban előrehaladottabb és a kevésbé iparosodott mezőgazdasági országok két osztályába, akkor a zsidó foglalkozási megoszlással homlokegyenest ellentétben álló, új statisztikai képlethez jutunk, amely a következő: a mezőgazülése 1939 február 28-án, kedden. 49 dasági természetű európai államokban mezőgazdasági a lakosság 84*5 százaléka, iparos 5'8 százaléka, kereskedelemmel foglalkozó 1 százaléka és a forgalom terén van 1'4 százaléka; az iparosodott európai országokban pedig mezőgazdasági a lakosság 33'4 százaléka, ipari 384 százaléka, kereskedelmi 76 százaléka, forgalmi pedig 3 4 százaléka. Ez azt jelenti, hogy Európán belül két külön világ áll egymással szemben, az őslakó népek gazdasági alkotmánya és struktúrája és a zsidóság gazdasági alkotmánya és struktúrája; ettől semmiféle eltérés sehol a világon nincs. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Két Örök idegenség, két ellen lábasság, két külön életforma, két külön, évszázadokon keresztül megszerzett és őrzött tradíció él és küzd egymás mellett s ez a küzdelem tele van állandóan igen veszedelmes súrlódási lehetőségekkel. Itt óhajtok rátérni arra a kérdésre, hogy miért lehetséges a becsületes asszimiláció bizonyos fokig az európai keresztény népek között és miért nem lehetséges tömegben ászszimilálni egyedül és kizárólag a zsidóságot. A zsidóság ma végtelenül szeret a német, a tót és egyéb asszimilációra hivatkozni és ezzel megindítja azt a ilegveszedelmesebb folyamatot Magyarországon, amely siker esetén egyedül tehet bennünket a sírba. Ezzel az analógiával azonban a zsidóság csak a maga tudatlanságát bizonyítja be, mert Sztálin tétele, hogy nemzetiség és nemzet csak ott lehet, ahol a nép egy földön él és egy nyelvet beszél, igaz, csak éppen egyedül a zsidóságra nem vonatkozik ez a tétel. A különböző európai népek között a több évezredes keresztény és agrárkultúra következtében a közös atavisztikus ösztönök, az egyirányú történelmi emlékek, a hasonló közgazdasági struktúra, a foglalkozási elhelyezkedés, az állandó harcok és küzdelmek, a földért folytatott keserves háborúk, a hasonló társadalmi sors és a törvényeknek bizonyos közössége igenis lehetővé tették a keresztény népek bizonyos mértékű keveredését, lehetővé tették azt, hogy a magyar például beolvadjon egy másik népbe és más népek tagjai beolvadjanak a magyarságba, ha régi nyelvi és kulturális különállóságukat feladták. Ez a folyamat a népi élet határszélein örökös volt Európában. Kivételt tömegben csak a zsidó alkot, mert a zsidóság az autonóm zsidó alkotmányosságban fenntartja önként különállóságát. De nemcsak fenntartja, hanem óriási előnyöket biztosít a zsidóság a maga számára, a kettős hovatartozandósággal. Előnyös és jó egyszerre a magyarsághoz és a zsidósághoz tartozni, két lélekkel, két lobogóval, két alkotmánnyal és kettős életlehetőségekkel szállni a létért folytatott küzdelmekbe. Egy hatalmas és óriási előnye van a zsidóságnak a diasporában, az, hogy a maga középosztályi életét az egyes nemzettesteken belül biztosíthatja és ugyanakkor fenntarthatja a nemzetközi összeköttetést a középosztályba bejutott összes zsidóság között az egész világon. A zsidóság ebből a szempontból a XX- század egyetlen római polgára, amely tartományokban él, az óhazának összes jogaival felruházottan és a tartományi élet kihasználásának Öszszes lehetőségeivel. Az a különbség, hogy a zsidóságnak hordozható Rómája van a vallás sában, a talmud tételeiben, abban az ötezeresztendős szellemi megnyomorodöttságban, 8*