Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-387

566 Az országgyűlés képviselőházának 38 egyszerűen visszautasítom, mint olyant, aminek semmi alapja nincs. (Helyeslés jobbfelölj Ugyanilyen alaptalan t. képviselőtársamnak az a beállítása is, hogy a munkásság érdekei fognak majd szenvedni ennek a javaslatnak törvényerőre emelkedése esetén. Vázsonyi t. képviselőtársam a javaslat e szakaszának jelentőségét lekiosinyli, mert azt mondja, hogy csak a közszállításnál lesz jelentősége. Tévedés, mért hiszen ez a szakasz kihatással lesz az összes engedélyekre, jogosítványokra, birtokszerzésre, stb. Meizler t. képviselőtársam nagyon elégedetlen ezzel a szakasszal és azt mondja, hogy alapvető és gyökeres hibája van a javaslatnak, mert lehetővé teszi, hogy a nagyvállalatok zsidó kézben maradjanak. A képviselőtársam ebben téved, mert ez a szakasz átmeneti állapotul szolgál. Addig is, míg a törvényerőre emelkedő javaslat rendelkezései folytán a vállalatok krisztianizálódnak, addig is, amíg azok átgyuratnak a percentekre, fizetésekre stb. vonatkozó rendelkezések folytán, átmeneti intézkedést kellett hozni, hogy ezek a vállalatok ne ugyanazokat a jogokat élvezzék, mint azok, amelyek teljesen keresztény kézben vannak, de ez nem függ össze a vállalatok belső természetének átgyúrásával, ez be fog e nélkül a szakasz nélkül is következni. Ez kisegítő, átmeneti rendelkezés, amely idővel a jelentőségét tulajdonképpen el fogja veszteni. Nem ezzel krisztianizálunk, hanem a 17. §-szal, amelyben megmondjuk azt, hogy az alkalmazottak száma csak 6, illetve 12% lehet és megmondjuk azt, hogy az összes javadalomnak csak a 6, illetve 12%-át lehet juttatni a zsidóságnak. Ez át fogja alakítani a vállalatokat. Addig is, míg ez megtörténik, kellett egy ilyen szakaszt csinálni, amelyet nagyon nehéz volt létrehozni úgy, hogy csakugyan ne sértsünk vele komoly érdekeket. így méltóztassék ezt felfogni és akkor azt hiszem, a t. képviselőtársam is meg fog nyugodni benne. Kérem, méltóztassék a szakaszt elfogadni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e a 20. §-t a bizottság újabb megszövegezésében elfogadni, szemben a Vázsonyi János és Rupert Rezső képviselő urak által előterjesztett törlési indítványokkal 1 (Igen! Nem!) A Ház nyilvánvaló többsége a bizottság szövegezésében fogadta el a szakaszt. *, Következik a 21. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Csikvándi Ernő jegyző (felolvassa a 21. §-t): Vázsonyi János! Elnök: Vázsonyi János képviselő urat illeti a szó. Vázsonyi János: T. Ház! A 21. §-nál indítványoztam, hogy a szakasz első bekezdésének első mondata és' a második bekezdés első mondata kivételével a szakasz többi része töröltessék. A törvényjavaslat elbocsátási rendelkezéseinek kényszerű következménye, hogy a határozott időre szóló szerződéssel alkalmazott munkaerő is elbocsátható legyen. Természetes rendelkezés az is, hogy az elbocsátás az alkalmazott nyugdíjigényét ne érintse. (Rupert Rezső: Miből éljen*?) Az első bekezdésnek az a rendelkezése azonban, hogy az előnyösebb szolgálati szerződéssel bíró alkalmazottat elbocsátás esetén csak a törvényes felmondási • időre járó javadalmazás és törvényes végkielégítés illesse meg, a szerzett jogoknak súlyos y

. ülése 1939 március 24-én, pénteken. sérelme és antiszociális intézkedés is, mert a vállalatot túlzott védelemben részesíti a munkavállalóval szemben. A nyugdíj leszállítása az elbocsátás következményeként ugyancsak antiszociális intézkedés és a szerzett jogokat sérti. A nyugdíj a szolgálati idővel arányos és így méltánytalan volna, ha a kiszolgált időnek megfelelő nyugdíj mégis leszállíttatnék. Ugyanígy helytelen a javaslat ezen szakaszának az a meghatározása is, amely a csökkentés, úgyszintén a halasztás és részletekben való fizetés megengedése tárgyában a közérdekeltségek felügyelőüatóságát bízza meg kizárólagos jogkörrel való határozásra a bírói út kizárásával. (Rupert Rezső: Es miből éljen, ha elhalasztják?) T. Ház! A nyugdíj csökkentésnek tárgyában felmerülő jogviták nézetem szerint csak a rendes bíróságok hatáskörébe tartoznak. (Rupert Rezső: Ez a helyes!) A törvényjavaslat ezeket a vitákat peres eljárás kizárásával a közérdekeltségek felügyelőhatóságára bízza. Ezek a tisztára magánjogi viták, amelyek a szerzett jogok és a szerződéskötési szabadság elvét érintik, annál kevésbbé utalhatók a közérdekeltségek felügyelőhatóságához, mert nemcsak a vállalat, hanem az elbocsátott alkalmazott érdeke is a bírói igazságszolgáltatás mérlegével latolandó és egyébként is az esetek nagyobb részében nem közérdekeltséget képező vállalatokról lesz szó. (Rupert Rezső: A teljes önkénynek szolgáltatják ki őket.) Ez a szakasz teljes és tökéletes jogbizonytalanságot teremt a kisemberek hátrányára. Elsősorban a magánalkalmazottak nagyon nagy és széles rétegeit sújtja, ugyanakkor, amikor más szakaszokban a vállalatok jogainak megnyirbálásával is foglalkozik. A kisembert sokszorosan Súlyosabban sújtja, mint a kapitalista vállalatot és vállalkozót, akit tehát előnyben részesít a kisfizetésű tisztviselővel, magánalkalmazottal szemben. T. Ház! Az egyik oldalon állandóan szociális reformokat hirdetni, a-másik oldalon ilyen antiszociális intézkedéseket életbe léptetni — nagyon enyhe kifejezéssel élek, ha ezt mondom —- a legnagyobb fokú ellenmondás. Méltánytalan, antiszociális, igazságtalan ennek a szakasznak rendelkezése, ahogy méltánytalan, igazságtalan és antiszociális az én nézetem szerint ez az egész javaslat. Ennek a javaslatnak indokolásában hivatkoztak egy 200 milliós gyűrűre, amely körülöttünk ilyenfajta törvényeket, ilyenfajta rendelkezéseket léptetett életbe. Nos, méltóztassék akkor hivatkozni arra is, hogy Olaszországban minden tekintetben a magánalkalmazottaknál és az egyéb kategóriáknál is a már kihalás közelében lévő 60 éven felüli kategóriákat kiveszik a törvény hatálya alól, itt pedig a 60 éven felüleiket is ténylegesen kiteszik az éhenhalásnak. Ez nem superlativus és nem túlzás, hanem valóság, melyről csak azok jogosultak beszélni, akik majd az éhenhalás küszöbén ott állanak és ahhoz közel vannak, nem pedig azok, akik csak frázisokat, szólamokat adnak eledelül azok részére, akik kenyeret várnak és kenyeret akarnak becsületes munkával, tisztességgel megkeresni. Ha méltóztatnak a külföldi példákra hivatkozni, akkor az idősebb generációk védelmében a 60 éven felülieknek ugyanazt a kedvezményt kellene megadni, mint amelyet megadtak Olaszországban is. Nem volt módom és lehetőségem a klotűr alkalmazása folytán a 17., 18. és 19. §-oknál felszólalni, ezekre a szempontokra rámutatni. Kénytelen vagyok tehát ezeket itt felhozni. Az