Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-386

Az országgyűlés képviselőházának 386. ülése 1939 március 23-án, csütörtökön. 551 esetleg ennél a szakasznál is honorálni fog bi­zonyos módosításokat, kéréseket. (Rajniss Fe­renc: Ha valami közbe nem jön, nem való^ színű! — Derültség.) Az előbbi, a 17. § ennek a zsidótörvényjavaslatnak a tulajdonképpeni sarkköve, a gazdasági résznek ez a súlypontja, fontosabb, mint a 18. és 19. §, amely tulajdon­képpen csak a 17. § rendelkezéseinek kiterjesz­téséről szól. Ez a 17. § és ennek következtében a 18. § lényegében. azt célozza, hogy kereskedelmi vállalatoknál, bizományi üzleteknél a zsidó alkalmazottaknak egy bizonyos százalékát ál­lásából kidobja és a jövőre nézve részükre csak egy bizonyos százalékot engedélyezzen; ez 12, illetőleg 15%. Ezek a szakaszok, a 17,* 18. és 19., — sajnálom, hogy együtt kell őket említenem, de ezáltal megtakarítom azt, hogy a 19. §-nál is felszólaljak — nemcsak az alkal­mazottak számára vonatkozik, hanem az illet- i menyekre is, (Ügy van! Ügy van) — tehát például az ügynököknél a keresetre — az illet­mények százalékszerinti engedélyezését is tör­vénybe iktatja. Mély tisztelettel kérem az igazságügymi­niszter urat, legyen kegyes nekem választ adni egyetlenegy kérdésre. (Halljuk! Halljuk!) Ezt a kérdésemet egy példával támasztom alá. Méltóztassék elképzelni egy vállalatot, legyen az akár bizományi üzlet, akár részvénytársa­ság, amelyet egy zsidó alapít, egy zsidó vezet, amelynek lelke, igazgatója, részben tulajdo­nosa egy zsidó. Egy nagyobb vállalatról van szó s mondjuk, hogy ennek a vállalatnak az évi bruttóforgalma egymillió pengő (Rajniss Ferenc: És a nettó? — Haám Artúr: Mennyi rebach lehet ott? — Rajniss'Ferenc: A nettót is mondja meg, mert anélkül nem tudjuk meg­ítélni a helyzetet! — Derültség.) és annak a vállalatnak az alapítója, a vezetője havonként ezer pengőt vesz fel fizetésképpen... (Gr. Fes­tetics Domonkos: Olyan nincs!) Méltóztassa­nak meghallgatni. Hogy ezer pengőt vegyen fel fizetésként, ezt csak úgy teheti, ha ugyan­akkor a keresztény alkalmazottaknak havon­kint 10—11.000 pengőt fizet ki. Kérdem a t igazságügy miniszter urat, — feltéve, hogy van fogalma a vállalatok struktúrájáról, — Zaj és mozgás. — Megay Meissner Károly: Képzelje, van!) hogy egymillió pengő bruttó-forgalmat lebonvolító vállalatnál lehet-e évenkint csupán , tisztviselői fizetésekre 120.000 pengőt költeni? (Rajniss Ferenc: Hogyne lehetne, bankban többet is lehet! — Úgy van! Ügy van! a jobb­oldalon. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak a jobboldalon. Payr Hugó: Aki bármilyen vállalatnak az életét ismeri, tisztában van azzal, hogy ilyen masras tisztviselői fizetéseket a vállalatok nem bírnak el, mert hol marad akkor az anyag és a munkabér. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: A rezsi! — Rajniss Ferenc: Meg a diszgój!) ÍAz elnöki széket Darányi Kálmán foglalja el.) Mi a következménye ennek? Az, hogy a vállalat le fog állani (Zaj a jobboldalon.) és sokszáz olyan munkás marad kenyér nélkül, akiket a túloldalon ülő t. képviselőtársaim nem fognak kenyérhez juttatni. (Gr. Festetics Domonkos: Hogyan tudja azt állítani? — Zaj a jobboldalon.) T. Képviselőház! Ugyanilyen probléma me­rül majd fel a következő szakasznál, ahol nem I KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXTI. tudom hogyan fogják azt megállapítani, hogy az illető vállalat zsidó-e vagy nem zsidó, a külföldi tulajdonosok, külföldi részvényesek, vasry külföldi igazgatósági tagok hogyan fog­ják ezt bejelenteni. (Rajniss Ferene: Azok is zsidók?) Ez azonban nem tartozik ide, csak mesremlítettem, mint olyan nehézséget, amely szintén zavart fog okozni és amely megint al­kalmas lesz arra, hogy a t. igazságügyminisz­ter úr valamilyen új törvényjavaslatban, ta­lán a harmadik zsidótörvény indokolásában arra hivatkozzék. {Nagy zaj, mozgás és ellen­mondások jobbfelől. — Egy hang a jobbolda­lon: Abba már maga is beleesik! — Boczonádi Szabó Imre: Falra festi az ördögöt! — vitéz Patacsi Dénes: Ne lásson rémképeket! — El­nök csenget.) Meg vagyok róla győződve, hogy jön, mert egyebet önök úgysem tudnak alkotni. (Derültség. — Zaj.) Annak indokolásában megint arra fognak hivatkozni, hogy a zsidók ki akarnak bújni a bejelentési kötelezettségek alól. Méltóztassék elhinni, hogy egy középválla­latnak ezirányú bejelentési kötelezettségei kö­rül annyi probléma merül fel, hogy a túlol­dalon ülő t. képviselőtársaimnak ötven száza­léka nem tudná azt az ívet kitölteni. (Zaj és mozgás a jobboldalon!) Igen gyakran azért nem, mert az az ív, t. képviselőtársaim, a leg­több esetben nem is szerezhető be, mert nincs készen arra a terminusra, amely terminusra azt büntetés terhe mellett kötelesek a válla­latok bejelenteni. (Vitéz Patacsi Dénes: Ilyen hévvel még a nagyidai cigányok sem harcol­tak!) T. képviselőtársam, át fogok adni ön­nek egy ilyen bejelentő ívet, majd meglátom, hogy ki tudja-e tölteni. (Kölcsey István: Pa­tacsi ki tudja tölteni, az egész biztos! — Ba­ross JEndre: A képviselő úr ki tudja tölteni?) Különösen nehézségek fognak felmerülni a bizományosi szervezetekkel kapcsolatban, amelyekre az előttem szólott Dulin t. képvi­selőtársam már utalt. Ugyanilyen bajok lesz­nek az ügynököknél, ugyanilyen nehézségek lesznek ezeknél a vállalatoknál akkor is, ha egy ügyvédnek adnak megbízást. (Ellenmon­dások jobbfelől. — Egy hang a jobboldalon: Mesebeszéd!) Méltóztassék megengedni, hogy itt említsem meg azt, hogy nem tartom egé­szen jóhiszemű eljárásnak, ha azokat az ügy­védi munkadíjakat, amelyeket 15, vagy 20 vál­lalattól kap az ügyvéd, mind a 15, vagy 20 vál­lalatnál a zsidó jövedelmek rovására írják. Úgy tudom, hogy ebben az ügyben egyszer az igazságügyi államtitkár úrhoz kérdést intéz­tek és akkor ő, nagyon meg volt lepve attól, hogy a zsidó ügyvédeket az alkalmazottak lis­tájára írják. (Rupert Rezső: Az előző törvény szerint ez nem is lehetséges, mégis megcsi­nálták!) T. Képviselőház! Őszintén sajnálom, de a 18. §-nál van még egy pont, amelyre nézve felvilágosítást szeretnék kapni (Zaj a jobbol­dalon.) és ez a (2) bekezdésnek az a megálla­pítása, (Egy hang a jobboldalon: Régi lemez!) hogy a kereskedelem- és közlekedésügyi mi­niszter az iparügyi miniszter úrral egyetértve állapítsa meg azokat az árukat, amelyeket for­galomba hozó vállalatoknál az előző bekezdést alkalmazni kell. Szeretném, ha az igen t. igaz­ságügyminiszter úr erre nézve is tájékoztatna minket és megmondaná, hogy az áruk milyen köréről van szó, meddig akar terjedni az áruk­nak ez a megállapítása, mert hiszen ilyen módon a törvény módot ad a kereskedelem­80

Next

/
Thumbnails
Contents