Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-386

Az országgyűlés képviselőházának 386. ülése 1939 március 23-án, csütörtökön. 549 rokkal fog járni. (Vázsonyi János: Elmezavar van!) T. Képviselőtársam egyébként, úgy latszik, Antal István államtitkár úrnak azt a felszó­lalását if félreértette, amely felszólalás a Mabi. és Oti. orvosokra vonatkozott, mert ő nem jelentett ki egyebet, mint azt, hogy azért kellett ezekről külön rendelkezni, (Raj­niss Ferenc: Kifelejtett kategória volt!), mert ezek sem a köztisztviselők, sem pedig a magánalkalmazottak kategóriájába nem vol­tak sorozhatok. Ezért kellett reájuk vonatko­zólag külön rendelkezést felvenni. T. képviselőtársam azt is mondja, hogy meg fog rendülni az egész gazdasági élet. Ezt megelőzően azt mondta, hogy teljesen egyetért a javaslatnak azzal az intenciójával, hogy a kereszténység elhelyezkedjék a gazdasági pá­lyán, sőt hogy hegemóniát nyerjen. Azt is mondta a t. képviselőtársam, hogy örvendetes tapasztalása az, hogy a keresztény ifjúság na­gyon jól megfelel a gazdasági pályákon. (Fell­ner Pál: Így van!) Ha ez mind így van, ak­kor nem tudom, miért és hogyan fog beállni az a megrendülés. (Bródy Ernő: Azért még nem kell a zsidóságot fejbeütni! — Fellner Fái: De nem bírja el a gazdasági élet ezt az megrázkódtatást! — Zaj a jobb- és a balolda­lon. — Elnök csenget.) Képviselőtársam azt is kifogásolta, hogy a fronharcosok nem részesülnek kellő mél­tánylásban. (Fellener Pál: Ügy is van!) Rá­mutatok arra, hogy az összes frontharcosok részére minden kivétel nélkül előnyt biztosí­tottunk a zsidóság számára megállapított százalékon belül. Rámutatok arra, hogy a kü­lön érdemeseknek ezen az országos számará­nyon felül még külön kontingenst is bizto­sítottunk. (Vázsonyi János: Mit jelent ez a kis cégeknél?) Igazán nem értem, hogyan le­het kifogásolni azt a tegnapi megállapításo­mat, hogy az a kedvezmény, amelyet a zsidó hadiérdemeseknek juttatunk, igenis, a keresz­tény kontingens terhére történik. Ez csak na­gyon természetes dolog. (Bródy Ernő: A lö­vészárokban nem nézték, hogy ki keresztény frontharcos, ki zsidó!) A kontingensben benne foglaltatnak a keresztény hadiérdemesek is, ha tehát ebből a kontingensből elvonunk va­lamit a zsidók javára, az a keresztény kon­tingens hátrányára esik. (Fellner Pál: Ez az igazi bajtársi szeretet! — Rajniss Ferenc: Maga ne tanítson bajtársi szeretetre! — Nagy zaj a baloldalon.) T. képviselőtársam, én azt hiszem, hogy a keresztény bajtársaink iránt is bajtársi szeretettel tartozunk. (Rupert Re­zső: Szép is volna, ha a keresztény fronthar­cosok nem volnának elhelyezve! Mind idős emberek.) Elnök: Rupert képviselő urat kérem, szí­veskedjék tartózkodni a közbeszólásoktól. Tasnádi Nagy András igazságügy minisz­ter: T. Ház! Még csak egy kérdéssel akarok foglalkozni ezzel a szakasszal kapcsolatban. Több oldalról felmerült a Házon kívül, nem az itteni felszólalásokban, hogy mi lesz ak­kor, ha egy vállalat már ma megkezdi alkalma­zottainak a kicserélését és a megfelelő arány­szám felállítását, (Rupert Rezső: A stréberek már kezdik!) vagyis ha nagyobb mértékben és gyorsabb ütemben viszi keresztül, mint ahogy a törvény rendeli. Azt hiszem, .megnyugtathat mindenkit az, hogy ez a köirülméíny isemmiesetre sem. fog" az illető vállalat hátrányána szolgálni, sőt ez csak I annyit fog jelenteni, hogy korábban éri el az előirt arányszámot, de semmiesetre sem foffia %&£**&& h ?*y «^«r még fokozottabb ütemet kívánunk tőle, amikor majd a tör­vény hatályba lép. (Zaj.) Kertész t. képviselőtársául töniegkatasztró­Í??iw5í n Zel V z!a ^szal kapcsolatban tlxr. Festetics Domonkos: Mónus Illés és társai katasztrófája!) es ismételten azt kívánta, nyug­tassa meg ot a miniszter vagy pedig az állaomi­tittkar ur arra vonatkozóan, hogy hogyan fogja elhárítani ezt a tömegkatasztrófát. En már a tegnapi napon említettem egy felszólalásom­ban .hogy lehetetlen választ adnom a t. képvi­selőtársaiul ilyen kérdéseire, mert olyan lehe­tetlen superlativusokban beszélnek, -olyan túl­zásokba esnék, százezrek nyomoráról, éhezésééi­ről es pusztulásáról beszélnek, (Rupert Rezső­természetes, hiszen gyerekek, asszonyok és elaggott szülők is vannak!) hogy ezekre a ki­jelentésekre és erre az említett kérdésre igazán nem lehet reális választ adni. Ha a t. (képvi­selőtársaim a realitások útjára fognak lépni, ha reális adatokkal fognak ideállni, akkor majd mód lesiz bizonyos kérdések megbeszélé­sére, így azonban az lehetetlen. Kérem a t. Hazat, méltóztassék a szakaszt elfogadni. (Él­jenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: A^ tanácskozást befejezettnek nyilvá­nítom. Ennél a szakasznál az előadó úr és vi­téz Shvoy Kálmán képviselő úr terjesztettek elő módosító indítványokat. Kérdem a t. Há­zat, méltóztatnak-e ,a 17. §'-t a bizottság újabb megszövegezésében elfogadni, szemben az. elór adó úr és a Shvoy Kálmán képviselő úr által előterjesztett indítványokkal'? (Nem!) Kérdem tehát, ; méltóztatnaikHe a szakasat az előadó úr módosításával kiegészítve elfogadni, szemben Shvoy Kálmán képviselő úr indítványával. (Igen!) A Ház a 17. §-t az előadó úr által ki­egészített szövegben fogadja el. (Rupert Rezső: Mi lesz a mi indítványainkkal?) A 17. § után a bizottság új 18. $-t iktatott a törvényjavaslatba. Kérem a jegyző urat, szí­veskedjék azt felolvasni. Szeder János jegyző (felolvassa a 18. §-t). Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Hunyadi-Vais Gergely! Elnök: Hunyadi-Vas Gergely képviselő urat illeti a szó. Hunyadi-Vas Gergely: T. Ház! Ha most pár percre igénybe veszem a t. Ház türelmét, azért teszem, mert az új beiktatandó 18. § az én nézetem szerint teljesen logikusan illeszke­dik bele az eddig elfogadott törvényszakaszok szellemébe és irányzatába s ennek a nézetem­nek kifejezést akarok adni. Ha ugyanis a 17. és előző szakaszokban, d!e különösen a 17. §-ban arról intézkedik a törvényjavaslat, hogy az akár természetes, akár pedig jogi személyek tulajdonában levő önálló ipari, kereskedelmi, bányászati, kohászati üzemekben szabályozza a zsidóság térfoglalásának lehetőségét, akkor lehetetlen, hogy az ilyen, akár jogi személyek, aikár természetes személyek tulajdonában levő önálló üzemek mellett kiépült elárusító szerve­zetek ennél a szabályozásnál kihagyassanak. Az újaJblb fejlődés azt mutatja, hogy a közfo­gyasztásra szánt cikkek eladási szervezetei ha­talmas arányban épültek ki mind az ország központjában, mind a vidéki perifériákon. Ezeket a kiépült bizományi szervezeteket részint annál fogva, hogy a közfogyasztásra szánt cikkek ára rendszerint állandó, részint

Next

/
Thumbnails
Contents