Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-386

520 Az országgyűlés képviselőházának 386 Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A szakaszhoz Vázsonyi János, Shvoy Kálmán és Rupert Rezső képviselő urak terjesztettek elő módosító indítványokat. Kérdem, méltóztatnak-e az 5. §-t a bizottság- újabb megszövegezésében elfogadni, szemben az előterjesztett indítványokkal? (Igen! Nem!) A Ház az 5. §-t a bizottság szövegezésében íogadja el. Következik a törvényjavaslat részletes vitájának folytatása. Soron. van a 13. §Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Drozdy Győző! Elnök: Drozdy Győző képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Szólásra. következik? Probuszky Géza jegyző: Rupert Rezső! Elnök: Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó. (Gr. Festetics Domonkos: Távbeszélő!) Rupert Rezső: T. Képviselőiház! A 13. § megint olyan szakasz, amelyből kitűnik, hogy ez a javaslat nemcsak a dolgozó zsidóság ellen irányul, hanem a keresztény nép ellen is. Hiszen, sajnos, ennek a javaslatnak első és legnagyobb áldozata a szegény magyar nép lesz. Ez a szakasz is ezt 'bizonyítja; ez a szakasz is egyenesen a magyar nép ellen irányul, mert hiszen közszállításokról lévén szó, amelyeket adóüénzekből finanszíroznak, kinek az érdeke elsősorban, hogy a közszállítások amellett, hogy jók legyenek, a legolcsóbban végeztessenek el? (Müller Antal: Nem mindig a legolcsóbb a legjobb!) A keresztény nép érdeke elsősorban, mert az ő adójáról van szó. Amikor tehát ennél a szakasznál is felszólalunk, akkor mint sok más szakasznál, elsősorban a keresztény nép érdekeit védjük. Müller képviselőtársam azt mondja, hogy nem mindig a legolcsóbb ajánlat a jó ajánlat. (Müller Antal: Úgy van!) A legtöbbször a legolcsóbb ajánlat jó ajánlat, mert csak szokás az a ráfogás, hogy az olcsó ajánlat nem jó, hogy azután másnak lehessen juttatni a közszállítást. Hiszen aki olcsón pályázik, az tisztában van azzal, hogy szolid munkát kell végeznie, mert hiszen arravalók az állam átvevő hatóságai, hogy ellenőrizzék a munkát és amikor átveszik, akkor meggyőződjenek annak jóságáról és ha nem jó, ne vegyék át. Ezt tudja a vállalkozó és" nem bolond, hogy pályázatát úgy kalkulálja, hogy az amellett, hogy olcsó, rossz is legyen, mert hiszen akkor nem veszik át tőle és így a befektetéseket is elveszti. (Müller Antal: Ebben szomorú tapasztalataink vannak!) Csak frázis az, hogy nem mindig a legolcsóbb pályázat a legjobb, a legrentábilisa'bb pályázat a köz szempontjából; ez a frázis csak arravaló, hogy válogatni lehessen és ezzel az ürüggyel nem a legolcsóbb ajánlattevőt, hanem esetleg a lényegesen drágább ajánlatlevőt lehessen a közszállításhoz hozzájuttatni. T. Képviselőház! Ez aszakasz ennek a rendszernek nemcsak fenntartását, hanem kibővítését is célozza, azt célozza, hogy most már az olcsó ajánlatokat lehetőleg egyáltalában kiküszöböljük, hogy egy olyan kedvezményezett pályázókört, szállítási csoportot lehessen itt összetoborozni, összehozni, amelyből már nem fognak igen olcsón, kellő olcsósággal vállalkozni, mert hiszen ők védve lévén a versenytől, nem azt a legolcsóbb árat ajánlják majd pályázati kérvényeikben, amely mellett még mindig haszonnal lehetne azt a közszállítást elvégezni. Itt a Házban már nagyon sokszor forgott ülése 1939 március 23-án, csütörtökön. szőnyegen ez a kérdés. Magam is szóvátétteni ©g*y ilyen kirívó esetet, Payr Hugó t. képviselőtársam is egész sorozatát hozta ide azoknak az eseteknek, amelyekiben közszállításokTÓI yolt szó és amelyekben azután súlyos kifogások voltak emelhetők, a köznek súlyos megkárosításai voltak panaszolhatok. Ennek a szakasznak elfogadásával ez most Imég inkább lehetséges lesz, (Payr Hugó: Kötelező lesz!) sőt kötelező lesz, holott az adópénztárnak és az adózó népnek is az az érdeke, hogy 'mennél többen nyújtsanak be pályázati ajánlatot, hogy azután nagyobb legyen a verseny és még mindig szolid szállítás mellett a magyar népnek minél kevesebb pénzébe kerüljön annak a közmunkának elvégzése. Igaz, Van itt a' szakaszban egy írendeljkezés, amely szerint zsidó vállalkozókat is hozzá lehet juttatni a szállításhoz akkor, ha lényegesen olcsóbbak, mint a többiek. De ez a legaggályosalbb. Tudjuk már, hogy ez mit jelent: lényegesen drágábban lehet valamely pártfogolt pályázónak pályázni és ajánlatát mégis elfogadják. Magam is íszóvátettem a: Margithíd kibővítésével kapcsolatban, hogy ott sokan pályáztak; 100—150.000 pengővel olcsóbban, mint amennyiért a munkát kiadták és nem a legolcsóbb ajánlattevőnek adták oda ezt a pályázatot " (bizonyos megbízhatósági alapon, azzal az indokolással, hogy nem reális a pályázat. S ezt a kifogást emelték olyan cég élűéin,» ameky

1 'annakidején az Erzsébetíhidalt,, továbbá a titeli hidat építette. Ha tehát ez a e/ég ezeknek )a nagy vállalkozásoknak,, , ezeknek a munkáknak elvégzésére alkalmas volt, imiérti nemi volt; alkalmas a kibővítésre ' is? így 150—200.000 pengőjével többe kertül t t a közpíéniztánntajki enneikl a \ hídnak 4 kilsz\éieÍ3Ítiése>, •mint egyébként került volna. Súlyos és fájdalmas visszaélések következhetnek be ebből, súlyos károsodásai a keresztény munkaerőiknek is. Például egy vállalat, amelynek 600 embere van, azok közül 500 vagy 550 is keresztény ember, zsidó vállalatnak lesz majd minősítendő, mert a vezetők között a zsidók vannak többségben, vagy zsidó a vezető. Ez majd pályázik egy nagyobb szállításra, kitűnő, reális ajánlatot nyújt be^ nagyszerű munka várható tőle, de nem kapja meg a pályázatot, ellenben megkapja talán valaki más, egy tervező iroda, amelynél csak egy keresztény 'géipírókisasszony dolgozik. Ez_ azonban tiszta keresztény vállalatnak minősül, mert a gépírókisasszony is keresztény és^ az iroda vezetője lis keresztény, meg is kapja a •munkát és ugyanakkor elesik <a munkától a másik vállalat, a maga 500 emberével azért, hogy egy gépírókisasszony meg az ő főnöke munkához jusson. A vége természetesen az lesz, hogy neki nem lévén meg a kellő felkészültsége, nem lévén meg a munkaeszközei, titokban albérletbe fogja kiadni azt az elnyert vállalkozást. (Gr. Apponyi György: Csak a stróman-rendszert szolgálja ez a javaslat!) De ri maga is nyerni akar rajta, tehát már eleve olyan magas összegű ajánlatot ad be, hogy ha albéletbe adja is ki ezt a munkát, akkor is még mindig tetemes összeget nyerjen. Az a vállalat, amely azután el is készíti ezt a munkát, talán valamivel magasabb árat kért volna, mint amilyent az albérlet alapján kan és ez a magasabb á,r talán jó lett volna azért is, hogy ennek'folytán a nála alkalmazott keresztény tömegek is jobb ellátásban ré-