Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-386

514 Àz országgyűlés képviselőházának 386 akik rendesen, becsületesen végezték a kötelességüket és teljesítették a hivatásukat, márólhoLnapra ismét kimozdíthatok. Vissza kell most mennem a biztosító intézeti orvosi ellátás forrásához. Itt van a kezemben az, 1927 : XXI. te. a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról szóló törvény. Ennek 117. §-a szabályozza az orvosi alkalmaztatást. Ez a szakasz a következőiket mondja (olvassa): »Az Országos Munkásbiztosító Intézet a biztosítottak orvosi ellátását az erre szerződéssel vállalkozó orvosok útján teljesíti. Ha az orvosi ellátás a szerződés értelmében egyénileg megjelölt orvosok teljesítik, a szerződtetés pályázat útján történik. A szerződést a helyi orvosi tanács és a főorvos meghallgatása után a pályázat feltételeinek megfelelő pályázók egyikével az intézet nevében az intézet elnöke köti meg.« Az intézet elnöke tehát megköti a szerződést. Ismét egy

1 súlyos jogelv megy veszendőbe, mert a szerződés szentségébe vetett hit ismét meginog. Ezek az orvosok életfogytiglan szóló szerződést kaptak és most az életfogytiglan szóló szerződés helyett egy évi felmondással elküldhetik őket, így tehát a törvényt megváltoztatják. T. Ház! Lehetséges, hogy vannak orvosok, akik nem teljesítik a köteleségüket. Ezekkel szemben ott van a fegyelmi eljárás, megvannak a fegyelmi vétségek. (Rupert Rezső: De mind kitűnően teljesítette a köteleségét!) Ha egy orvos nem teljesíti a hivatását és kötelességét, nem jár el rendesen, fegyelmi úton eltávolíthatják. Ha olyasmit követ el, amiről szó volt itt, hogy összejátszik a járulékok kiadása végett a betegekkel, felfüggeszthetik állásától. (Gr. Apponyi György: Bűnvádi eljárást indíthatnak ellene!) Hogyan szabad rendes és tisztességes embereket becstelen csalással meggyanúsítani

1

? (Peyer Károly: Mert ez ma a közélet!) Engedelmet kérek, ha valaki hibát, vagy bűnt követ el, annak következményeit viselje, de aki ezt nem tette, arra nem lehet ezt ráfogni. Nem lehet általánosítani, nem lehet azt mondani, hogy egy egész orvosi rend, egy egész orvosi társadalomi összejátszik a betegekkel az intézet érdekeinek megkárosítása védett. Ez közönséges nyelven csalás és a csalást büntetni kell. (Peyer Károly: Aki mondta, leariobban tudja, hogy ez nem igaz! — Rupert Rezső: Nagy kegyetlenség!) Mondom, csakis fegyelmi úton lehet elbocsátani ezeket az orvosokat- Ha nem ez történik, akkor velük szemben jogfosztás, jogtalanság követtetik el. Miért van erre szükség? Miért kell az utolsó mllanatban, a tárgyalás befejezésének előestéjén, úgyszólván a végszó előtt ismét egy rendes, becsületes, önfeláldozó, dolgozó kategóriát kizárni az élet lehetőségéből? Nem tudom ennek magyarázatát megtalálni, csak valami arígykedési szellem, valami olyan szellem, amely nem tartozik a magyar lelkiséghez, amelyre folyton hivatkoznak, képes arra, hogy most meg egy ilyen orvosi társadalmat sújtson méltatlanul. T. Képviselőház! Már előttem szólott t. barátom is felemlítette, itt van a nyugdíjkérdés. (Rupert Rezső: Ez a legfájdalmasabb!) Mi történik azzal a nyugdíjjárulékkal, amit ezek az orvosok talán évtizedeken keresztül befizettek» mi lesz ezeknek a? orvosoknak a nyugdíjjogosultságával? Lehetséges, hogy emberek éveken, esetleg évtizedeken keresztül befizetett íiyugdíjjárulékaikat ne kapják vissza? Lehet. ülése 193$ március 23-án, csütörtökön. séges a jelenlegi rend szerint... (Alföldy Béla: Ez igaz! — Rupert Rezső: Ezt Alföldy is belátja! Akkor miért csinálják? — Alföldy Béla: Nyugdíjat kell kapniok!) Bocsánatot kérek, a módosítás szövege szerint ezek az orvosok egy évi felmondással elbocsáthatók. Mi a következménye a felmondásnak? Végkielégítés és az általuk befizetett nyugdíjjárulékok visszatérítése. De erről egy szó sincs itt, nem látjuk semmi nyomát ennek (Rupert Rezső és Alföldy Béla közbeszólnak.) és az Orvosszövetség keretén belül egy különleges nyugdíjszabályzat létesült, amely szerint nyugdíj csak rokkantság vagy munkaképtelenség esetén illeti meg ezeket az orvosokat. (Rupert Rezső: Ügy van, várhatnak 65 éves korukig!) De itt nem áll be a rokkantság, vagy a munkaképtelenség esete. Itt nem munkaképtelenségről van szó, itt munkaképességük teljében ellbocsáthatják őket, bűn nélkül. Itt éppen a fordítottja történik. Amikor tehát a nyugdíjszabályzat ehhez a kikötéshez fűzi, mint feltételhez a nyugdíj folyósíthatását, kérdeznem kell, mi fog történni ebben az esetben? Ki van mondva, hogy csak munkaképtelenség, vagy rokkantság esetén jár nyugdíj és egyik eset sem következett be, hanem bekövetkezett az a nem várt és előre nem látható eset, hogy elbocsátják őket. Mi fog történni ezeknek a becsületes, rendes, hazafias, kötelességtudó orvosoknak a nyugdíjával? (Alföldy Béla: Jár nyugdíj! — Fábián Béla: Tessék kimondani! — Rupert Rezső: Tessék kimondani! Adjatok be módosítást! — Peyer Károly: Nem jár nyugdíj, csak ha munkaképtelen, vagy rokkant az illető! — Alföldy Béla: Jár!) Már mondottam, hogy ennek a nyugdíjíszaibályzatnak értelmében nyugdíj csak rokkantság és munkaképtelenség esetén jár. Itt pedig egyik eset sem forog fenn. (Alföldy Béla: Ezt rendezni kell, belátjuk! — Rupert Rezső: De ha Alföldy is belátja, be kell nyújtani egy ilyen módosítást. — Kéthly Anna: Ezt a módosítást nem nyújtja be, csak azt várja, hogy a konkurrensek kimenjenek! — Zaj. — Alföldy Béla közbeszól. — Kertész Miklós: Kérje fel a miniszter urat! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bródy Ernő: Ne csak azon tessék folyton gondolkozni, hogyan lehet embereket állásaikból kitenni. (Rupert Rezső: Elvesztenek 30—40 évi szolgálatot!) Ez a legkönnyebb megoldása a kérdésnek. De kérdem, hogy ha bűn nélkül és minden arra szolgáló feltétel nélkül elbocsáthatják ezeket az orvosokat állásaikból, mi fog történni az ő befizetett nyugdíjjárulékaikkal, amelyeket arra a célra fizettek be, hogy ha lejár az ő szolgálatuk és nem végzik tovább kötelességüket, tovább is megélhessenek? Engedelmet kérek, ez csak elintézendő kérdés? Erre gondolnunk kell, el kell intéznünk ezt a dolgot. (Rupert Rezső: Remélem, Alföldy benyujtat egy ilyen módosítást, mert helyesli indítványunkat! Kérjük a miniszter urat, hogy tegye magáévá! — Gr. Apponyi György. À miniszter urat nem érdekük ilyesmik!) Méltóztatnak látni, hogy egy ilyen váratlan intézkedés mennyi súlyos következménynyel jár, milyen súlyos konzekvenciái vannak josri szempotból és az illető exisztenciája szempontjából. Emberileg és a lehetőség szerint tehát mindent el kell követni az előre nem látott eset következményeinek elhárítására. Engedelmet kérek, a mélyen t. Képviselőház fi-