Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-385
508 Az országgyűlés képviselőházának 385. ülése 1939 március 22-én, szerdán. nak a családanyának számára, aki hektikus ( kebléből már nem tudja szoptatni gyermeket, hanem át kellene térnie arra, hogy 30, egészséges tejjel táplálja gyermekét. Sajnálatos dolog az, hogy a Zöldkereszt Mozgalomnak, amely szociális vonatkozásban ideális dolgokat teremtett elő, ennek a nagyszerű intézménynek éppen az ilyen falvakban semmifele látszata nincs, semmiféle jelentős megmozdulását nem tapasztalja, az ember ott. Hogy egyszeregyszer propagandaelőadást tartanak, azt elismerem, ez kétségtelenül elsőrendű dolog. Die minden faluban, ahol az ilyen nyomor felüti a fejét, azonnal az emiberek segítségére kellene menni, he sem várva, azt, hogy ilyen irányiban egy képviselő felszólaljon. A földmívelésügyi miniszter úrnak a továbbiakra vonatkozó válaszát nagy örömmel veszem tudomásul. (Helyeslés a jobboldalon.) Meig vagyok róla győződve, hogy miután a parasztok ügyeit teljesen ismeri és azokat minden körülmények között a legjobb tudásával és akaratával megoldani kívánja, ezt a problémát is el fogja intézni. Válasziát köszönettel tudomásul veszem. Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az interpellációra adott miniszteri választ utdomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. T. Ház! Bejelentem, hogy Sulyok Dezső, Berg Miksa, Béldi Béla, Hubay Kálmán képviselő urak, valamint Meizler Károly képviselő úr két interpellációra, halasztást kértek. (Helyeslés a jobboldalon.) A halasztást megadtam. T. Ház! Hátra van még Tabler János képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz/Felkiáltások a jobboldalon: ö is kérjen halasztást! Megadjuk! Nincs itt a pénzügyminiszter!) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Csikvándi Ernő jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz. Van-e a pénzügyminiszter úrnak tudomása arról a feljelentésről, amelyet Tarr Lajos pestszientőrinci lakos a miniszterelnökséghez juttatott, amelyben súlyos vádakat emel Kuszenda Lajos pestszentlőrinci főjegyző ellen adócsalás ügyekben? Tud-e a pénzügyminiszter úr arról, hogy Kuszenda Lajos ellen (hosszú évek során adó'csalás miatt eljárásokat vezettek, amelyből kifolyólag többször pénzbírságra ítéltetett? Hajlandó-e a miniszter úr arról gondoskodni, hogy az ez ügyben évek óta folyamatban lévő vizsgálatok befejeződjenek és az iratok végre közmegelégedésre átkerüljenek a büntetőbírósághoz, hogy ezzel Pestszentlörinc városának nyugalma visszatérhessen és a kincstár sorozatos súlyos károsodása megakadályoztassák?« Elnök: Tobler János képviselő urat illeti a szó. Tobler János: T. Ház! Nagyon sajnálom, hogy ez alkalommal a Ház jelenlévő többségének akaratát nem tudom elfogadni. (Felkiáltások a jobboldalon: Kár!) El kell mondanom, el akarom mondani interpellációmat. T. Ház! Több fővárosi lap hetek óta foglalkoztatja a magyar közvéleményt a Pestszentlőrincen történt parcellázási és adócsalási ügyekkel. Pestszentlörinc egy 40.000 lakost számláló város, maga is évek óta foglalkozik ezzel a kérdéssel, hiszen az utóbbi időkben még külön a volt miniszterelnök úrhoz több pestszentlőrinci polgár felterjesztést tett, amelyben ennek a dzsungelnek végleges kitisztítását követelik. Sajnos, ezt a szót kell használnom, mert amint a t. Ház egyes adatokból maga is konstatálni fogja, ebben a kérdésben tényleg csak erős kifejezésekkel lehet élni. -. ,, T. Ház! Meg kell említenem, hogy ebben a kérdésben én magam 1937. május 12-én interpellációt mondtam, a Házban, s ebben a miniszter urat arra kértem, hogy további parcellázási engedélyt ne adjon, mert hiszen Pestszentlörinc városának kellős közepén, még ma is, közel 100 holdnyi szántóföld van, míg ezzel szemben a Szemere-féle birtok parcellázása kilométeres távolságban történt és így a város óriási terjedelmű lett. Lehetetlen ebben a kérdésben hallgatni, amikor súlyos visszaélések is történtek a parcellázás körül. A város volt főjegyzője, Kuszenda Lajos, mint ahogy azt 1937. év május 12-én elmondott interpellációmban is bátor voltam ismertetni, évekkel ezelőtt kényszernyugdíjba volt kénytelen menni és ahogy a lefolytatott fegyelmi eljárás megállapította (olvassa): »a volt főjegyzőnek a parcellázás körül hatalmas és hivatali állásával össze nem egyeztethető anyagi érdekeltsége volt, mert nemcsakhogy a parcellázással kapcsolatos adásvételi szerződést készítette, hanem az eladott telkek vételárából százalékszerűen meghatározott jutalékot is kapott a parcellázókól, így a volt főjegyző hatalmas vagyont is szerzett magának.« Ezt állapította meg évekkel ezelőtt a fegyelmi vizsgálat. Ez azonban, úgy látszik, nem elégítette ki a főjegyző urat, mert ahogy később kitudódott, ő nemcsak a parcellázás körül élt vissza állásával és a polgárok bizalmával, hanem egészen csodálatos és zseniális adócsalásokat is követett el. 1929-re nyúlik vissza az első nagyobbszabású és közismert eset, amikor is a budapestvidéki magyar királyi pénzügyigazgatóságnál a nyilvántartás 107. tétele alatt bizalmas büntetőügyként kezelt iratoknál elfekvő 89.165/1929. számú magyar királyi pénzügyminiszteri rendelet szerint Kuszenda Lajos az ellene adócsalás miatt vezetett vizsgálat befejezése után 9308 pengő megrövidített illeték és járulékának, valamint 9308 pengő pénzbírságnak megfizetésére köteleztetett. Ez volt az első eset. Ö erre kegyelmet kért azzal, hogy a bűnvádi eljárást ne foganatosítsák vele szemben. Kegyelmet is kapott azzal a feltétellel, ha 30 nap alatt^ — amint azt meg is tette — kifizeti a fentemlített, összeget. A főjegyző úr azonban nem okult ebből és nem is lett jobb, mert 1933-ban egyszer a GanzDanubius Rt., másszor a Magyar-Olasz Bank, majd a fertőző bacillus okát tenyésztő Liptáktelep, majd Szemere István külön-külön eszközölt parcellázásai során az előbb szóvátett adóeltitkolások miatt kirótt pénzbírságnál jóval nagyobb Összeggel, a megrövidített illetéken felül még körülbelül 48.000 pengő pénzbírsággal sújtatott. Ez volt az első két nagyobb eset; időközben tudniillik kisebbek is történtek. 1938-ban f a budapestvidéki pénzügyigazgatóságnál történt egy feljelentés, amelynek adatai eljutottak a múlt évben a volt pénzügyminiszter úrhoz is, aki tudtommal ezt a feljelentést a ; jelenlegi pénzügyminiszter úrnak adta át kivizsgálás céljából. A feljelentés a következőket mondja:
