Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-385
506 Az országgyűlés képviselőházának 385. ülése 1939 március 22-én, szerdán. csecsszopója, azt is gondozni kell. Látjuk tehát, hogy milyen elfoglaltságra kényszerül ez a szegény falusi nép. A mélyen t. miniszter úr, aki szintén gazdálkodik és aki közvetlenül ismeri ezeket a problémákat, nagy szeretettel van a paraszttömegek iránt és azért bízom abban, hogy ez a helyzet teljes orvoslást nyer. Szörnyű állapot az, hogy ez a két nagy zsidó uradalom még most is milyen zsarnoki módon kezeli a maga munkásait. Az aratáson és a kaszáláson kívül semmiféle munkát nem ad a férfinépnek, semmiféle alkalmat nem ad arra, hogy a férfiember csak a napi két pengőjét is megkeresse. Ilyen viszonyokat láthatnánk az ország területén a legtöbb nagybirtok környékén mindenütt. Sajnos, eddig még nem volt kellő hatalma a miniszter úrnak sem, de egyáltalán a kormánynak sem arra, hogy ezeket a visszásságokat megtorolhatta volna. Ebben a községben tudomásom szerint gróf Károlyi Imre cégére alatt (Ranniss Ferenc: Eli en Károlyi Imre!) Fuchs budapesti ügyvéd tejvállalata szed össze minden liter tejet (Egy hang jobbfelől: Mennyiért?) és még pénzért sem kap a falusi lakos a gyermeke számára egy csepp tejet sem. Tudnivaló, hogv a népi' táplálkozásnak és egyáltalán a növekvő szer-' vezetnek milyen segítségére van a tej. Ezeket a dolgokat szakemberek tudományos munkák-' ban fektették le. mindnyájan ismerjük. Amikor egy nyerészkedő, nem is gazdálkodással, vagy kereskedelemmel foglalkozó. (Zaj a jobboldalon. — Az elnök csenget.) vállalkozó budapesti ügyvéd gróf Károlyi cégére alatt ilyen nemzetrontó műveletekbe mer bocsátkozni, akkor én egyenesen a földmívelésügyi miniszter úr határozott lecsaoását kérem erre a palotási gyermekek érdekélben és kérem, hogyha a főjegyző közbenjárásával is. de mindenesetre hatékony megtorlást méltóztassék foganatosítani. Továbbmenőleg elmondom mélven t. Ház és ez a kultuszminiszter úrra tartozik, hogy mit tapasztaltam ebben a nógrádmegvei faluban, araikor az iskolába elhívtak a szülők, mondván, hogv ugvan nézze mp,g képviselő testvér, milyen állanot van itt 1 ? Láttam, hogv egy rom. katolikus felekezeti iskoláról van szó, de érdeklődésemre megtndtam, hogv a kö^sép" kiélésében van. Tény, bogy semmiféle ellenőrzés nem lőhet ott. sem a községet, sem pedig a tanítási módot illetően, közegészségüsrvi szAmpon+ból nedig abszurd áJllarvot van, röviden leírva (Eav hang iobbfelől: Naavon röviden!) tudniillik az a helyzet, hogy három léncsőn lefelé haladva beint az e^ber e^v ki^si, szűk előszobába, ahonnan jobbra-balra füstös, omladozó és. egészségtelen, alacsony gerendázott helyiség van, amelyen ablak csak imitt-amott látható. A terembe a becsukott ajtón természetesen nem mehettem be, de idáig bebújhattam és úgy néztem szét. Az iskolaterem nem volt takarítva, egészségügyi szempontból egyáltalán nem volt gondozva, porosan, az előírt padlóolajozás teljes hiányában találtam. Amint a főjegyzőtől értesültem, 217 gyermek van abban a községben, akik a napnak minden szakában járnak iskolába és három tanerőből álló tanítóság tanítja ezeket az apróságokat. Természetesen, amikor megkérdezi az ember (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) a kis III. elemista gyermeket, hogy tudsz-e olvasni, kisfiam, akkor látja, hogy egy mukkot sem tud és egváltalán nem ismeri még a betűket sem. A kultuszminiszter úrhoz az volna a tiszteletteljes kérésem, hogy ezt a hibát minél hamarább orvosolja és minden olyan helyen, minden olyan magyar faluban, ahol ilyen állapot van, — mert sajnos van ilyen állapot másutt is, — ezt a helyzetet minél hamaraább orvosolja. Nem. akarnék frázisokba bocsátkozni, hiszen sajnos, sok időt töltünk el ezzel itt a képviselőházban, (Rakovszky Tibor: Ez igaz!) de amikor ezek a kis apró magyarok minden komoly táplálék nélkül tengetik kis nyomorult életüket, r akkor még ehhez az a körülmény, hogy egészségtelen helyiségekben kell hosszú félnapokat tölteniük, egyenesen a tüdővész bevásárlását jelenti. A napokban volt alkalmam interpellálni a Szendehely községben létesítendő párthelyiségünkről, amelyre egészségügyi szempontból az engedélyt megtagadta a belügyminiszter úr főszolgabírája. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ha, a két épületet öszsze méltóztatnának hasonlítani, a megbotránkozásig, a kétségbeesésig, az igazságtalanság határozott megállapításáig jutna el a mélyen t. Ház. Egy prímán, pompásan, tisztán kezelt épületet, amely minden higiénikus és egyéb igényt kielégít és mégsem engedték^ meg, hogy felnőtt emberek.számára párthelyiségnek használjunk ... (Egy hang a jobboldalon: Nem halljuk! Rangosabban! — Zaj. — Elnök csenget.) Tessék csendben maradni, akkor meghallhatja a képviselő úr. (Derültség. — Mózes Sándor: Gyere ide! — Boconádi Szabó Imre: Húzd félre a bajuszt!) Ez mind igazolja az elhanyagoltságot; itt semmi kétség nem merül fel atekintetben, hogy ebbe a kérdésbe teljes önértékben bele kell nyúlnia a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak. (Mózes Sándor: És a közlekedésügyinek?) A közlekedésügyi, illetőiéig a kereskedelemügyi miniszter úrra tartoznék az, hogy a gyűlésünkön Apc község bányamunkásai megjelentek, — minthogy nincsen még a községükben szervezetük és elpanaszolták, hogy. a bányában a bányaigazgatóság nem foganatosítja azokat a törvényes rendelkezéseket, amelyeket a családi pótlékról szóló javaslatban a törvényhozás megszavazott. Rettentő állapot, hogy vannak az ország területén olyan vállalatok, amelyek nem honorálják és nem veszik komolyan a törvényhozás intézkedéseit. LTgy áll a helyzet, hogy ha valamelyik munkás felvételre kínálkoizik, akkor megtagadják a felvételt, ha bejelenti, hogy neki gyermekei vannak. Kellemetlen volna, (Rajniss Ferenc: Igaza van!) hogy amikor törvényt 'hozunk a magyar család megtámasztására és ezt a törvényt a vállalatok nyerészkedési vágyból semmibe sem veszik, akkor ezt nem torolná meig az iparügyi miniszter úr. A pénzügyminiszter úrra pedig az tartozik ebből a szomorú esetből, hogy a költségvetés előirányzásánál (Rajniss Ferenc: Igaza van! — Mózes Sándor: Adjon több pénzt!) legyen nagy gonddal erre, legyen áldozatkész és akármilyen módon teremtse elő azokat az összegeket, amelyeket a földmívelésügyi, a vallás- és közoktatásügyi és a kereskedelemügyi miniszter urak bizonyosan az ilyen szociális intézmények rendelkezésére bocsátanának, hogy ezek a torz állapotok megszűnjenek. Én tehát a távollevő pénzügyminiszter úrhoz azt a kérést intézem, hogy ezeket az állapotokat minél előbb szüntesse meg azzal, hogy kellő összeget bocsát az illetékes miniszter urak rendelkezésére. Várom a földmívelésügyi miniszter úr válaszát.