Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-385

Az országgyűlés képviselőházának 385. í nak a komolytalan intézkedéseknek egyike, amelyek játékot jelentenek exisztenciák százaival és ezreivel, ezért ezt a szakaszt ebben a formában el nem fogadhatom és törlését kérem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Fábián Béla! Elnök: Fábián Béla képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Képviselőház! Sajnálattal kell megállapítanom, hogy egy napról-napra rosszabb és rosszabb zsidójavaslattal állunk szemben. (Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj. — Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter: Éppen most jeleztem egy enyhítő módosítást!) Az igazságügyminiszter úrnak igaza van, éppen most tett egy módosító indítványt "az igazságügyminiszter úr, de végeredményben meg kell állapítanom, hogy minden áldott nap valahol megint • elveszik emberek kenyerét, anékül, hogy bárki is gondoskodnék arról, hogy azok az emberek, akiknek a kenyerét elveszik, hol fognak a legszűkösebb módon is kenyeret találni. Itt van megint ez a szakasz, amely az egyetemi és főiskolai hallgatók tanulási lehetőségének mértékét csökkenti és lehetetlenné teszi, hogy egyáltalában egyetemre járhassanak. (Vázsonyi János: Cinikus szadisták tobzódása!) Tisztelettel bátor vagyok felhívni t. képviselőtársaim figyelmét arra, hogy Magyarországon igen rövid időn belül ugyanolyan hiány fog beállni tanult munkaerőkben, mint amilyen felesleg volt belőlük az elmúlt esztendőkben. A megszállt területek visszanyerésével kapcsolatban nemcsak a közigazgatási állásokban, hanem a mérnöki és orvosi állásokban is olyan munkaerőhiány fog beállni az országban, hogy keservesen fogunk visszagondolni arra, hogy azi egyetemeken nem engedtük tanulni azokat, akik tanulni akartak. Ugyanakkor, amikor csökkenteni akarják azoknak a számát, akik az egyetemeken tanulhatnak, orvosokban és mérnökökben már ma is hiány van. Napokon keresztül folyt itt a vita például arról, hogy ÜjpeSt városában van-e olyan üresj állás, amelyre nem volt pályázó, különféle nyiatkozatok történtek arról, ^hogy van-e üres állás, vagy nincs-e üres állás, a tényleges helyzet azonban azi, hogy intelligens és tanult munkaerőket kívánó állásokra ma már igenis, pályázatokat kell hirdetni az országban, keresni kell az embereket, nem úgy mint ezelőtt, amikor százával és ezrével voltak pályázók a legkisebb állásokra is. (Nemethy Vilmos: Ez nem áll!) Igen t. képviselőtársam int, hogy ez nem áll, pedig én tapasztalatból tudom, hogy áfl. (Nemethy Vilmos: Ugyancsak tapasztalatból tudom, hogy nem áll!) Akkor én azt ajánlanám t. képviselőtársamnak, hogy ha tud valahol állást keresőket, legyen S'zívesj, (figyelmeztesse, őket arra, hogy Újpest városánál vannak állások üresedésben és hogy legyenek szívesek azokra az állásokra pályázni. T. Képviselőház! Sajnálattal látom, hogy amit a magyar törvényhoi egyik oldalon ad, azt a másik oldalon el is veszi. Az egyik oldalon, bár nagyon szűken, megállapítja a kivételt, •— aláhúzom, hogy nagyon szűken — azokra nézve akiknek különféle hadi érdemeit akarja elismerni a 2. ^ban, másutt azonban, ahol ezeknek a hadi érdemeknek valami jelentőségük, előnyük volna, úgy rendelkezik, hogy a 2. §-ban megállapított kivételek annal a szakasznál nem nyernek alkalmazást. Igen KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. "Mse 1939 március 22-én, szerdán. 463 t. képviselőtársaim, lehetetlenség ezt a gyakorlatot folytatni; hogy az egyik oldalon nagyon szuken megállapítják azoknak a kategóriáját, akik kivétetnek a törvény rendelkezései alól, másutt azonban, ahol kenyeret jelentene ez a kivétel, amikor tehát az az ellenforradalmi tevékenység, az a harctéri tevékenység, amelynek mindenütt nagyon maoas mértéke, standardja követeltetik meg, előnyt jelentene az úgynevezett hősöknek, úgy rendelkezik a javaslat, hogy ne vonatkozzék reájuk a kivétel. ,,, Nagyon sajnálom, t. Képviselőház, hogy állandóan olyan statisztikai adatokkal dolgozunk itt, a/melyek nem

1 felelnek meg a valóságnak. Aláhúzom, hogy azok a statisztikai adatok, amelyeket itt előhoznak, nem felelnek meg a valóságnak. Az Isten szerelméért, mindenütt van egy állami hivatal, amely megállapíthatja a valóságnak megfelelő számokat; ezek a számok minden képviselőtársamnak ugyanúgy rendelkezésére állanak, mint a lapoknak is. Ha a folytonos klotűr-rendelkezések ellenére szóhoz fogok jutni, akkor majd bátor leszek rámutatni egypár olyan statisztikai adatra, amelyek a kormánysajtó vezércikkeiben jelentek meg és amelyekből egy árva betű sem igaz. Meg kell állapítanom, azt, hogy a világháború alatt hivatalos statisztika szerint Lipótrendet kapott hat zsidó vallású tiszt, III. osz^ tályú vaskoronarendet 53 zsidó vallású tiszt, arany vitézségi érmet 95, nagy ezüst vitézségi érmet 656 zsidó vallású tiszt. Két olyan zsidó család van, amelyből 9 gyerek volt a harctéren, kettő, ahonnan nyolc gyerek volt a harctéren, azonkívül 259 olyan zsidó család van, 'amely ötnél több gyereket adott a harctérre. Én nem azt mondom, hogy a zsidók különbül vették ki réssüket a háborúból (Rupert Rezső: Ezt senki sem imondja!), mint bárki más. Ezt senki sem állítja. Rosszhiszemű dolog, ha valaki olyat mond, hogy mi bármikor ilyet állítottunk volna. Én csak azt mondom, hogy ők is kivették részüket a háborúból, és nem azt, hogy jobban vették ki részüket. Ebben az országban nem lehetett senkinek jobban, vagy rosszabbul kivennie részét a háborúból. De itt felállni és lelkiismeretlenül azt mondani, hogy a zsidó halottak arányszáma csaik egy százalék volt és ennyi meg ennyi halottal maradtak adósak a zsidók, noha a statisztikai adatok ennek ellenkezőjét mutatják, ez a legnagyobb lelkiismeretlenség. Volt rá példa az egyik vidéki községben, hogy felállt az egyik szónok és azt mondotta, hogy ebben a községben 12 zsidó halottnak kellett volna lennie, tényleg pedig csak 3 volt. Erre odavezették a szónokot ahhoz a kőoszlophoz, amelybe a halottak nevei be voltak vésve, és megállapították, hogy 21 volt abból a községből a zsidó halottak száma. Úgyis keserves a helyzet, úgyis annyi izgatásig anyag van és, véleményem szerint, ez az egész törvényjavaslat és mindaz, ami ezzel kapcsolatban történik, nemcsak az ország hazafias zsidó lakosságának nyomorúságát és baját fogja előidézni, hanem természetszerűleg^ elő fogja idézni az ország keresztény lakosságának baját és nyomorúságát is, mert nem lehet 600.000 lelket egyszerre kivetni egy ország életéből; kérem tehát aa urakat, legalább ne jöjjünk ide állandóan hamis statisztikai adatokkal. t Nagyon kérem a t. miniszter urat es at. Házat is egy szempontnak megszívlelésere. Az urak nem azt akarják, hogy Magyarország megszállt területeinek felszabadulásával kap69