Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-384

452 Az országgyűlés képviselőházának 38 • Elnök: Payr Hugó képviselő urat illeti a szo. Payr Hugó: T. Képviselőház! Nagyon sajnálom, hogy Meizler Károly t. képviselőtársam most elhangzott vádjaira nem tudok azoinnal válaszolni, (Bródy Ernő: Szegény kisemberek kenyerére utazik!) mert a fővárosi tanerőkre vonatkozó statisztikai adatok ma nem állnak rendelkezésemre. Holnap azonban valamelyik szakasznál, ha meg méltóztatnak engedni, ki fogok erre térni. (Felkiáltások jobbfetől: Nem engedjük meg!) Az igazság érdekében megengedheti a t. túloldal, hogy egy-két mondattal erre is kitérjek majd. Annyit most is leszögezhetek, hogy tudomásom szerint a legutóbbi 20 esztendőben a fővárosnál nagyon kevés zsidóvallású tanerőt neveztek ki, illetőleg ilyenek kinevezésére csak olyankor került sor, amikor keresztény vallású pályázó nem igen állt ezekkel szemben. (Felkiáltások jobb/elől: — Ugyan kérem! — Zaj és ellentmondások balfelől.) Mivel nem méltóztatnak ismerni a fővárosi adminisztrációt, legyen szabad egészen röviden tájékoztatnom t. képviselőtársaimat arról, hogy a székesfővárosnál 1925-től kezdve a kormány fővárosi pártszervezete és az, úgynevezett Keresztény Községi Párt a kinevezéseikre nézve a polgármester úrnak együttesen közös megbeszélés, megvitatás, elhatározás alapján tett indítványt és ezeken a közös megbeszéléseken minden egyes pályázó képességeit, kvalifikációját, sőt vallását is igen is megnéztük és megvizsgáltuk. (Müller Antal: De a Keresztény Községi Párt soha sem hozott be zsidót! — Fábián Béla: Még zsidó képviselő tagjuk is volt! Az országgyűlésen itt volt az Orosdyné! — Derültség.) Hiába nevetnek az urak, ez így van. (Malasits Géza: Most megtagadják! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Payr Hugó: Ennek a törvényjavaslatnak ez az, első szakasza, amelynek gazdasági, anyagi vonatkozása van. Éppen ezért szeretném az igen t, igazságügyminiszter urat megkérdezni valamire vonatkozóan. Ha tudniillik ő itt most az 5. §-tó'l kezdődően a következő szakaszokban egyre több és több megszorítást iktat törvénybe, amelyek a zsidók kenyérkereseti lehetőségét megnehezítik, sőt lehetetlenné teszik, akkor nagyon jó lenne, ha a képviselőházat előzetesen tájékoztatná arról, hogyan, mikép képzeli el azt, hogy azok a zsidók, akiket a kenyérkereseti pályákról, minden egyes pályáról külön szakaszban kiszorítanak, hol, hogyan, miképpen éljenek meg

1

? Hivatkozhatnék külföldi példákra, amelyek szerint egy esztendő alatt egyetlenegy városban a zsidó lakosság 25 százaléka vagy öngyilkos lett, vagy meghalt, vagy megszökött. Világosan és nyíltan szembe kell nézni ezzel a problémával. Ha erre az útra lépünk, ez azt jelenti, hogy a Magyarországon lakó zsidóság éppen úgy éhhalálnak, tömeges öngyilkosságoknak és pusztulásnak van kitéve, mint ahogyan egyes külföldi álla

1 mokban látjuk. Lehet, hogy képviselőtársaimnak ez a céljuk, sőt ha ezt a törvényt ezekkel a szakaszokkal megszavazzák, akarva, vagy akaratlanul, tudatosan, vagy öntudatlanul is ezt a célt szolgálják; mert azt is voltam hátor már kétízben elmondani e vita során, hogy a törvényhozásnak a jövőre nézve ez a joga is meg van. Visszamenőleg azonban, szerintem, ezt a jogot senki nem adta meg sem önöknek, sem nekünk, a jelenlegi parlament egyik tagjának sem. Azzal is tisztában vagyok, hogy jelenleg és az utóbbi évek során igen sok derék, jobbk. ülése 1939 március 21-én, kedden. sorsra érdemes keresztény magyar polgártársunk szinte az éhhalállal küzdött; tisztában vagyok azzal, hogy a gazdasági krízis idejében, de nemcsak a gazdasági világválság idején, hanem a legutóbbi esztendőkben és a legutóbi hónapokban is nagyon sok magyar testvérünk volt az éhhalál, a pusztulás, a romlerongyolódás, a nyomor legszörnyűbb helyzetében. Azonban a mai, a keresztényekre vonatkozó törvények szerint ezeknek legalább megvan a lehetőségük arra, hogy sorsukon javítsanak, mert a törvények módot nyújtanak nekik arra, hogy akár a szerencsés konstelláció kihasználásával, akár újabb állások megszervezésével, szorgalom és szerencse révén valamiképpen megélhessenek, sorsukat jobbá tegyék; sőt számtalan olyan esetről is tudunk, amikor szegény sorban lévő emberek magas pozíciókba kerültek, jó sorsra jutottak, meggazdagodtak a magyar törvények segítségével, az általuk biztosított lehetőségek révén. A zsidókra nézve azonban ez az egyenlő versenyfutás lehetetlenné van téve, a zsidókat beletaszítjuk a nyomorba, a pusztulásba és az éhhalálba. Csak azért szólalok fel ennél a szakasznál, hogy legalább tudatában legyen a képviselőház annak, hogy mit cselekszik. Ami az elbocsátandó tanerőket illeti, ebben a kérdésben az előbbiekhez csak még egy mondatot kívánok fűzni: azokat a zsidó vallású tanerőket, akiket a magyar állam vagy a különböző törvényhatóságok alkalmaztak, a kommün után az elképzelhető legszigorúbb vizsgálatnak vetették alá. Méltóztassanak elhinni, hogy ha azokat a kommün után megtartották, akkor azok az ő magyar mi voltukról, — és hogy egy újabban közhelynek minősíthető szóval éljek — az ő magyar szellemiségükről olyan tanúbizonyságot tettek, amelyet már semmiféle törvénnyel többé felülvizsgálni nem kell. Ha pedig az utóbbi időben történtek ilyen kinevezések, méltóztassanak elhinni, hogy ezeknek a kinevezéseknek meg voltak az okai, mert ismétlem, vagy kiválóságokról volt szó, vagy pedig olyan állások betöltéséről, amelyekre nem volt megfelelő keresztény pályázó. Ami a bírákra vonatkozó rendelkezéseket illeti, annak a szerény nézetemnek szeretnék kifejezést adni, hogy ez a rendelkezés meg fogja bontani az igazságszolgáltatás egyenlőségébe vetett -hitet. Rupert Rezső képviselőtársam az előbb azt mondta, hogy az igazságot kereső közönség meg fog ijedni és azt fogja mondani, hogy esetleg azért vesztette el perét, mert zsidóvallású bíró mondott abban ítéletet. Ezt a tételt fel lehet így állítani^ de meg is lehet fordítani és ha közönség azt látna majd, hogy a zsidóvallású bírákat elüldözik és a zsidóvallású, igen kiváló, munkájukat évtizedeken át nagyszerűen elvégző bírákat állásukból mint érdemteleneket kidobálják, a liberálisabb érzelmű közönség azt foeda hinni és azt fogja mondani, hogy a liberális érzelmű emberek részére a másik oldalon nem fognak egyenlő mértékkel igazságot szolgáltatni. (Rassay Károly: Támadás a bírói függetlenség ellen!) T. Ház! Van ennek az 5. §-nak egy bekezdése. Ebben a törvény kimondja, hogy a jelen szakasz rendelkezéseit a 2. §-ban meghatározott személyekre is vonatkoztatni kell. Ez ! tehát erre az első alkalom. Ma beigazolódott, | hogy egészen hiába tárgyaltunk órák hosszat arról, hogy kiknek biztosítsunk különböző ér-