Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-373

Az országgyűlés képviselőházának 373. területéről és a legszigorúbb rendelettel adott ki parancsot annak megakadályozására, hogy a zsidók visszaszivároghassanak Angliába. Éppen ez az oka annak, hogy Angliában ma a zsidóságnak a legkisebb a százalékos arányszáma. Ami a régi Olaszországot illeti, a zsidók helyzete a régi Olaszországban egészen a XIÍI. századig tűrhető volt. Ezért ott elég békességben éltek addig a zsidók, de már egy régi olasz törtvény is elrendelte, hogy a zsidóságnak feltüntető jelvényt 'kellett viselniök^a kereszténytől való megkülönböztetés céljából. A XV. században külön negyedbe, külön helyre, getthóba szorították törvényileg a zsidóságot, Szicilia-szigetéről pedig Ferdinand 1493-ban teljesen kiűzte a zsidókat. T. Ház! Sokszor hallunk hivatkozásokat arra nézve, hogy nem volt keresztényi cselekedet a zsidóság ellen erélyesen fellépni, de éppen Olaszország történelméből olvassuk, hogy igenis a pápák is és pedig VII. Gergely pápa és III. Ince pápa is a legszigorúbb törvényes rendelkezéseket hozta a zsidóság ellen. Zsinati határozatokat hoztak, ellenük. Sőt éppen most, a legutóbbi időkben is hoztak törvényes rendelkezéseket a zsidóság ellen Olaszországban, hiszen olvastuk és hallottuk rádión is, hogy törvényt hoztak Olaszországban arról, hogy nem szabad olasznak és kereszténynek zsidóval összeházasodnia, esak legfelsőbb engedélylyel, nagyon kivételes esetekben, katona és állami hivatalnok pedig, ha zsidót vesz feleségül, elveszíti állását. A régi Franciaországban a IX. századig a zsidók békében éltek és földműveléssel és kereskedéssel foglalkoztak és szabad költözködési joguk is volt. Éppen, mert szabad költözködési joguk volt, a városokban éltek és kereskedelemfmel foglalkoztak. így azután Párizsban is le akartak telepedni. Már 1181^ben azonban egy királyi rendelet a legszigorúbban megtiltotta, hogy a zsidók Párizsba költözzenek, sőt Párizsból és környékéről egyenesen kitiltották a zsidóságot. Törvényes rendelkezéssel jelölték meg a helyet, ahol a zsidóság letelepedhetett s csak ezen a megjelölt helyen lehetett a zsidóságnak letelepednie, tartózkodnia és jobbágysággal foglalkoznia. Szép Fülöp 1306-ban Franciaország területéről 100.000 zsidót tiltott ki. Később a zsidóság visszaszivárgott az. országba, de azután VI. Károly 1394-ben végleg kiűzte őket Franciaország területéről. Említettem azonban, hogy a zsidóság, — nem akarok bántó lenni — ha az ajtón kiküldjük, visszajön az ablakon és így itt is visszaszivárgott újból Franciaországba, úgy, hogy a nagy Napoleon császár azt mondja emlékirataiban a zsidóságról, hogy annyira szapora faj, hogy »olyanok, mint a sáskák vagy a hernyók, amelyek felfalják egész Franciaországot«. Legújabban Németországban hoztak törvényeket a zsidóság ellen, de ugyanígy a, körülöttünk lévő országokban is. Lengyelország is rendelkezéseket hozott a zsidóság ellen, sőt Cseh-Szlovákiában is előrehaladt állapotban van már a probléma megoldása, Szlovákiából pedig egyenesen átteszik a zsidóságot a magyar határra. (Rupert Rezső: Keresztény magyarokat is tesznek át!) T. Ház! Általánosságban elmondtam a régi nemzetek történetéből, hogy a zsidóproblémát hogyan és miként oldották meg. Minket legwiese 1939 február 28-án, kedden. 37 jobbam magyar részről érdekel a zsidóprobléma megoldása. (Halljuk! Halljuk a középen.) T. Ház! Amióta Magyarország fennáll, itt is állandóan volt zsidóprobléma és állandóan történtek annak megoldására intézkedések. Régi királyaink Szent István módjára — amint a történelem írja — részben harcokban elesettek pótlására, részben pedig az elnéptelenedett területek benépesítésére hoztak külföldről idegeneket az országba. Ezek az úgynevezett hospesek. Ilyen idegenek voltak a németek, olaszok, csehek, lengyelek, horvátok, bolgárok és velük együtt jöttek a zsidók is. Magyarország tö-rténetében a X. században találkozunk először zsidókkal, bolgár és zsidó kereskedőkkel, III. Béla király idejében a történelem tanúsága szerint a királyi pénzverést a mohamedának és zsidók kerítették a kezük közé, és a zsidókról azt írják III. Béla király történetében, hogy a zsidók az értékes magyar pénzt a lehető legrövidebb idő alatt, egy-két év alatt teljesen tönkretették, úgyhogy rendeletet kellett hoznia III. Bélának, hogy a királyi pénzverdéket a zsidók kezéből ^kivegyék, és mivel az országot 'megkárosították, vagyonuk elkobzását rendelte el. II. András király alatt a zsidók nagy befolyásra tettek szert, azonban ennek a nagy befolyásnak láttára II. András király kénytelen volt megkötni az úgynevezett híres 'beregi szerződést. A beregi szerződés érteimébén nem volt szabad zsidóval házasságot kötnie egy magyarnak sem, azonkívül a legszigorúbban eltiltotta a beregi egyezmény, hogy zsidó keresztény szolgákat és cselédeket tarthasson, és minden néven nevezendő hivatalból teljesen kizárta Őket. Később, az Arany Bulla idejében, 1222->ben szintén számtalan intézkedést találunk a zsidókra vonatkozólag. Nagy Lajos királyunk pedig 1360-ban egyszerűen az egész ország területéről teljesen kiűzte a zsidókat. A kiűzés után azonban újra visszaszivárogtali magyar területre, mert már a mohácsi vész után újra találkozunk zsidó lakosokkal az ország területén, és a mohácsi vész után újból rendeleteket és törvényeket kellett hozni, hogy eltűrik ugyan itt az orszáig területén a zsidókat, de kétszeres adót vetettek ki rájuk törvényileg. Mária Terézia hasonlókép cselekedett, ő is türelmi rendeletet adott ki a zsidókkal szemben, és e türelmi rendelet értelmében ia zsidókat a legkegyetlenebb módon megadóztatta azzal a megokolással, hogy »tűröm őket, azért fizessenek adót«. II. József császár idejéből is tudjuk a történelem szerint, hogy II. József császár a legszigorúbb rendelettel megparancsolta, hogy a zsidók mind német nevet vegyenek fel, azonkívül letelepedhetnek még a városokban is. A legtöbb szabad királyi város ugyan a legélesebben tiltakozott ez ellen és a legtöbb szabad királyi város be sem engedte őket, sőt nagyon jól tudjuk, hogy egyes vármegyék, mint Gömör, Bars, Hont és Zólyom vármegyék, egyáltalában nem engedték be területükre a zsidókat. II. József idejében történt, hogy kimondották törvényileg, hogy hivatalviselésre a zsidó alkalmatlan. Rendeletileg ugyan a gimnáziumokat ós felsőbb iskolákat megnyitották számukra, de a szabad pályákból egyet sem, csak az orvosit és az orvosi diplomát is csak úgy voltak hajlandók nosztrifikálni, ha Bécsben szerezték meg azt. II. József után szabad letelepedési jogot kapott a zsidóság, (mindenhol le is telepedett, és sajnos, akkor történt