Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-384

442 Az országgyűlés képviselőházának 384, hogy milyen kihágások, milyen választási terrorcselekedetek jellemezték éppen a legutolsó képviselőválasztásokat. T. Ház! Nagy veszedelmet jelent, ha ilyen vélelmezési hatáskört és jogkört adunk a választási funkcionáriusoknak, akiket utólag nem lehet felelősségre vonni, s akiknek munkáját éppen az idő rövidségénél fogva még csak ellenőrizni sem lehet. T. Ház Teljes lehetetlenségnek tartom, hogy a zsidók választási jogát ilyen módon és ilyen feltételek mellett korlátozzák, amelyeket sem az illető választók maguk, sem, — mint kimutattam — az állam teljesíteni nem tud. Lehetetlennek r tartom azt is, hogy a 2. §-fcan statuált kivételek nem vonatkoznak erre a szakaszra. (Rassay Károly: A törvény szerint vonatkoznak! — Zsitvay Tibor: Vonatkoznak! — Rassay Károly: Vonatkoznak, vagy nem^ vonatkoznak

1

? Az urak tudják! — Antal István: A törvény világosan megmondja! — Rassay Károly: Szóval vonatkoznak!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. (Felkiáltások jobbfelől: Leülni! Leülni!) Pay Hugó: Meghosszabbítást nem kérek, mert úgysem kapok. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem! Nem!) Kérem, méltóztassanak benyújtott módosító indítványaimat elfogadni. Elnök: Szólásra következik'? Szeder János jegyző: Zsitvay Tibor! Zsitvay Tibor: T. Ház! Arra szorítkozom, hogy beterjesztett indítványaimat felolvasom és röviden indokolom. Magát a szakaszt közjogi okokból nem tudom elfogadni. Az (1) bekezdés törlését javasolom. Indítványozom ezt azokon az okokon kívül, amelyeket az előttem szóló felhozott — mert hiszen ő is hasonló indítványt terjesztett elő — azzial is, hogy a felsőház struktúrája olyan hogy oda választás útján csak közvetetten lehet bejutni. Azok a testületek tehát, amelyek történetesen esetleg egy-egy zsidót küldenének be a felsőházba, már olyan szűrőn bocsátják át ezt az elemet, amelyet mindenhonnan ki méltóztatik zárni, hogy semmiféle ok nincs attól tartani, hogy a jövőben még sűrűbben küldenének be, mint a múltban. Már pedig tudjuk, hogy a múltban is alig fordult elő ilyen eset, csak egészen kivételesen és teljesen kifogástalan személyeknél. Indítványom a következő. Javaslom a (2) bekezdésben az első (»Zsidónak«) szó után a következő szavak beiktatását (olvassa): »hacsak nem magyar neimes, vagy nem tölt be, illetve töltött be magyar közhivatalt«. Ez az indítványom nem áll szemben a javaslattal és éppen ezért az a kérésem, hogy ezt a szakasz megszavazása esetén külön méltóztassék szavazás alá bocsátani úgy, ahogy ez a házszabályoknak megfelel. A magyar nemesség oszthatatlan, egységes, ennek következtében a már megszerzett közjogok tekintetében a most tervezett korlátozások teljesen indokolatlan törést eredményeznének az eddigi jogfejlődésben és jogállapotban. Ez az egyik indokom. Ami a közhivatalt betöltő vagy betöltött személyeket illeti, lehetetlennek tartom, hogy bármiféle korlátozás történjék olyan személy választójogában, akit akár a király, akár a kormányzó, akár pedig egy köztestület közhivatali állásba helyezett el és ott közhivatali jurisdikciót gyakorolt vagy gyakorol most is, esetleg a választójog tekintetében bíráskodik. Indítványozom továbbá, hogy a második beülése 1939 március 21-én, kedden. kezdésben az »egyéb feltételeken felül« szavak után a bekezdés szövege töröltessék és helyébe a következő szöveg iktattassék: »Igazolja, hogy ő maga, vagy apai felmenője 1868 január hó 1. előtt a magyar szent korona országai területén született, vagy legalább is »mint magyar állampolgár már itt lakott.« T. Ház! Ezt azért indítványozom elsőisorban, mert lehetetlennek tartom annak igazolását, amit a törvényjavaslat kíván, hogy t. i. valaki állandóan itt lakott. Az állandó ittlakást nagyon kevesen képesek bizonyítani, véletlen, ha valaki erre képes, mert nincsen olyan hatóság, amely az ittlakás nyilvántartásáról köteles volna gondoskodni, s nincsen olyan törvény sem, amely előírta volna az ilyen nyilvántartást. Nincsen tehát forum, nincsen jogszabály, amelynek alapján valaki az, állandó ittlakást bizonyíthatná. Ha tanukkal akarná valaki bizonyítani 70 évre visszamenőleg, hogy állandóan itt lakott, akkor tisztában vagyunk azzal, hogy teljesen kilátástalan feladatra vállalkozik. Ha pedig arra gondolunk, hogy azokhoz a hatósági közegekhez kell fordulni, akik 70 év alatt községi jegyzői hivatalt, vagy más hivatalt viseltek, akkor is tisztában lehetünk vele, hogy az illető csak egy-egy rövid időszakra véletlenül emlékezhetik egyik vagy másik személyre. Nem is szólva arról, hogy milyen lehetetlen megszállott területről, tehát idegen hatóságtól, amely nem köteles felvilágosítást adni, beszerezni ezeket az adatokat, méltóztassék arra is gondolni, hogy az állandó ittlakással szemben olyan momentumok is merülhetnek fel, amelyek az állandó ittlakást megszakító hatásuk ellenére is nemhogy csorbítanák az illetőnek a magyar közösséghez Vialó tartozását, hamem fokozhatják. Ilyen momentum például az, ha valaki négy esztendőn át az ország határain kívül, a világháborúban teljesítette honpolgári, katonai kötelességét, tehát négy évig nem lakott itt, vagy esetleg fogságban volt, akár rövid ideig, akár négy évig, de nem lakott állandóan itt; ha például valaki valamely közgazdasági poszton tehetségénél fogva — és mondjuk mindjárt hozzá: valamennyiünk által elismerten — jelentékeny szerepet töltött he és teljesítette kötelességét külföldön valamely gazdasági intézménynél, nem fogja igazolhatni az állandó ittlakást, nyilvánvaló tehát, hogy h ár igen jelentékeny érdemeket szerzett, nem fogja tudni igazolni azokat az előfeltételeket, amelyek alapján közjogi jogait gyakorolhatná. Aki például mint igen kiváló tanuló ösztöndíjat kapott és mondjuk, Amerikába küldöttek valamelyik egyetemre két esztendőre — mert kétesztendős ösztöndíjak is vannak — és onnan visszajött, lehet esetleg a legkiválóbb tudós, lehet esetleg igen értékes közgazdász, de az állandó ittlakást nem fogja, tudni igazolni. Kérdem, vájjon ki lehet-e zárni á választójoghói azokat a személyeket, akik 1848-as magatartásuk miatt több esztendőt Kufsteinban vagy Olmütziben töltöttek? Mindezeket csak azért hoztam fel, hogy méltóztassanak látni, hogy az állandó ittlakás bizonyítása teljesen tarthatatlan kívánság. (Drozdy Győző: Az a cél!) Ezért kérem en, hoffv méltóztassék helyette az itt való születés bizonyítását megállapítani és pedig csak a férfi-felmenőkre vonatkozólag; mert legalább is addig, amíg ez a 3. § életbe nem lep, a magyar köziog ősi álláspontja nyomán — amely I szerint az asszony követi férje állampolgarsa-