Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-383

Az országgyűlés képviselőházának 3í 1920-ban azzal, hogy ahol megtalálnak Érsekújvár határában, azonnal lőjjenek agyon. (Füssy Kálmán: Ezt miért nem olvasta fel?) Azonkívül kétszer megtiszteltek azzal, hogy megengedték, hogy megtekintsem, a börtönök belsőjét. E mellett 20 napig vendége voltam az egyik börtönben a Benes-i'éle csehszlovák rezsimnek. (Zaj a jobboldalon. — Horváth Zoltán: Megbocsátani egymásnak!) Azonkívül Érsekújvár város polgármesterválasztását kétszer semmisítették meg. (Zaj a jobb- és a baloldalon. — Az elnök csenget.) Méltóztassanak megengedni, hogy beszéljek. Személyes kérdésben szólaltam fel. Azt hiszem, még most az én csekély személyemnél tartok és ne méltóztassék rossz néven venni, ha még egy pillanatig annál tartok. Amikor Érsekújvár polgármesterévé, városbírójává választottak, ezt a választásomat a Benes-féle rezsim kétszer semmisítette meg és a képviselőtestületi választást szintén kétszer semmisítette meg. (Füssy Kálmán: Miért nem vették ezt tudomásul?) Szóval az én környezettanulmányomhoz ez is hozzátartozik. (Zaj.) Most méltóztassék megengedni, hogy tekintettel arra, hogy az én csekélységem 1920-tól, a kisgazdapárt megalakításától kezdve szakadatlanul résztvett a mi nemzeti küzdelmünkben, úgy is mint városbíró, úgy is mint a prágai parlamentnek háromszor egymásután beküldött nemzetgyűlési képviselője, kiterjeszkedjem az én képviselőtársam beszédének egy másik részére is. Nevezetesen ő felhozta azt is, hogy Schultz Ignác szociáldemokrata képviselő Érsekújvár piacán felszólalt s a magyar kisebbségi sérelmek orvoslását kérte. (Br. Vay Miklós: Haha!) Schultz Ignác tényleg felszólalt az utolsó években, de ő. úgy gondolta, hogy csak azoknak a magyaroknak a sérelmeit kell orvosolni, akik a cseh szociáldemokratapárt tagjai. (Felkiáltások a jobboldalon: Ahá!) Ez az egyik. A másik pedig az, hogy: ajánlom, hogy Schultz Ignác környezettanulmányával ne méltóztassék fáradni, mert naivon csúnya, nagyon szennyes dolgok fognak abból kiderülni. (Zaj.) Schultz Ignác annak a kormánysajtónak a feje, amely 20 éven keresztül azt a jelszót hirdette, hogy nyelvében magyar legyen a felvidéki magyar és lelkében csehszlovák. Én azt hiszem, hogy ez a nemzetárulás. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ez a sajtó írta azt is még 1926-ban,- hogy rosszak a határok, mert Vácnál kellett volna megvonni a magyar határokat. (Zaj a jobboldalon.) Ez a két momentum elegendő arra, hogy ezzel az úrral, volt képviselőtársammal ne foglalkozzunk, mert azt hiszem, ez a két ténykedés kimeríti — jogi nyelven szólva — a nemzetárulás összes ismérveit. Méltóztassanak még megengedni, hogy arra is reflektáljak, hogy ami küzdelmünket, a felvidéki nemzeti küzdelmeket természetesen innen sokan rossz beállításban látják. A mi ottani nemzeti küzdelmünket csak az ottani lehetőségekhez mérhetjük. (Rupert Rezső: Természetes!) 1920-ban, amikor megalakultunk, alkalmazkodnunk kellett ezekhez a lehetőségekhez. (Rajniss Ferenc közbeszól.) Elnök: Rajniss képviselő szíveskedjék lehetővé tenni, hogy Holota képviselő úr elmondhassa személyes kérdésben felszólalását. (Rupert Rezső: Kénytelenek voltak!) Csendet kérek! Rupert képviselő urat kénytelen leszek - KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. '3. ülése 1939 március 20-án, hétfőn. 401 rendreutasítani, ha állandóan közbeszól. (Rupert Rezső: Helyeslem, hogy azt mondta, kénytelen!) Csendet kérek! Ne tessék sem helyeselni, sem egyébként közbeszólni. Holota János: Méltóztassék megengedni, mi ott a háromszor szigorított cseh rendtörvény nyomása alatt voltunk kénytelenek nemzeti munkát, irredenta, vagyis revíziós munkát kifejteni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Kz bizo; nyos, hogy tiszta lelkiismerettel vonultunk mi be ebbe a parlamentbe, mert tény, hogy az első naptól kezdve a gazdakörtől a cigánynegyeden, az országgyűlésen, a tartomány gyűlés en, a városházán, az egyesületeken keresztül egyetlenegy célt szolgáltunk, ez pedig a revízió célja volt. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Természetesen voltak a mi életünknek fázisai. Amikor megjelent a köztársasági elnök, én, mint Érsekújvár polgármestere, mint a magyar párt és klub vezetője, mint házigazda a köteles úri tisztességnek, megfelelő tiszteletadást neki megadtam. (Felkiáltások a jobboldalon: Természetes!) Hangsúlyozom azonban, hogy mint elnöknek adtam meg. Hogy külügyminiszteri minőségében mi történt, az megint más lapra tartozik. Amikor mint külügyminiszter jelent meg Benes Eduárd a mi városunkban, magához rendelte a városi tanácsot, elöljáró testületet azzal, hogy őket az egyik szálloda termében fogja fogadni. Amikor pedig Benesnek a szertartásmestere vagy titkára, nem tudom minek hívták, bejelentette, hogy most következik Érsekújvár városi tanácsa és kinyílt az ajtó, akkor sem a polgármester, sem a tanács nem volt ott, hanem csak két cseh billegett be a fogadásra. Azt hiszem, hogy ehhez is kellett egy kis bátorság. (Ügy van! a jobboldalon.) Hogy pedig respektusunk volt, ezt bizonyítja az, hogy mégsem kergettek bennünket szét ezért a nagyszerű fogadtatásért, ezt lenyelték és minket meghagytak állásunkban. Ezt csak annak dokumentálására hoztam fel, hogy a különböző helyzetekben milyen különböző eszközökkel kellett küzdelmünket megvívnunk. Hangsúlyozom azonban, hogy minden lépésünk a revíziót szolgálta és nemzeti erőink konzerválását, megerősítését arra az időre, hogy ha majd eljön az óra, ne mondhassák, hogy rosszul sáfárkodtatok a nyájjal, mert felszabadítottunk benneteket, de nyájat nem találtunk. A mi célunk az volt, hogy a nyájat megőrizzük nemzeti mivoltában és nemzeti Öntudatában. Hogy ez így volt, erre vonatkozólag utalok arra, hogy Pozsonyban októberben, amikor a magyar klub kimondotta, hogy elszakad Csehszlovákiától — s ezt még a cseh impérium alatt mondotta ki — s kikiáltotta a magyar nemzeti tanácsot, valamenynyiünknek be volt csomagolva a ruhája, f abban a tudatban, hogy nem fogunk hazaérni. Mégis megtettük azt egyhangúlag. Ezzel nem kérkedni akartam, csak azt akartam szeretetteljesen és szerényen megvilágítani, hogy ha valaki ilyen környezettanulmányokkal kapcsolatban egyes eseményeket ragad ki, mint amilyen volt például a Benesféle fényképküldés, akkor elvárhatjuk képviselő kollégáinktól azt, hogy az egyes eseményekkel kapcsolatos egész történelmi hátteret is mutassa be. Az az egy bizonyos, hogy mi ebbe a parlamentbe emelt fővel jöttünk be, mint olyanok, akik jól végeztük munkánkat és akiknek nincs semmiféle korrigálni valónk. 60