Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-382

Az országgyűlés képviselőházának 382. Kérdem, hogy ha mi ilyen törvényhozási aktusokkal szétromboljuk, kockázatossá tesszük egész gazdasági életünket, ha lehetetlenné teszszük iparunknak nemcsak fejlődését, hanem fennmaradását is, amely ipar és kereskedelem termeli az ország jövedelmének több mint kétharmadrészét, akkor hova fognak vezetni az ilyen akciók? Oda, hogy majd el akarunk helyezni keresztényeket — természetesen ez csak úgy volna lehetséges, hogy tömegeket helyezzünk el — s akkor egy napon arra ébrednek majd még azok a keresztények is, akiknek már állásuk és jövedelmük van, hogy az ő anyagi bázisuk is megingott. Lehet-e lelkiismeretesen ilyen irányban haladni, lehetséges-e, hogy amikor a Ház legjobbjai, közgazdasági életünk kitűnő szakemberei nyilatkoznak meg ilyen irányban (Gr. Festetics Domonkos: A kegyelmes zsidók!), efelett egyszerűen napirendre térjenek, és különösen lehetséges-e az, hogy amikor az ember ebben a tekintetben szót emel, kigúnyolják és beszédében is megakadályozzák {Felkiáltások jobbfelől: Elég volt! Hagyja abba! — Elnök csenget.), még azt is megadályozzák, hogy a lelkiismeret szavával legalább még az utolsó pillanatban tiltakozzék ez ellen. Ennek nem lesz jó vége. (Gr. Festetics Domonkos: A Békefikabaréban mondja el ezt! Kap egy ingyen jegyet! Ott elmondhatja, mint jó viccet!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben maradni! Rupert Rezső: A bizottsági tárgyalások alkalmával egyik képviselőtársunk — talán éppen Farkas István — azt mondta, hogy ha már az urak akarnak valamit s ha már az urak gyűlölik a dolgozó zsidóságot, legalább egyet tegyenek meg: ne gyűlöljék a magyar népet, ne legyenek annak ellenségei, mert mindaz, amit cselekszenek, végeredményben a magyar nép rovásjára (Mózes Sándor: Nem hisszük!), különösen pedig a magyar középosztály rovására fog menni. (Zaj a jobboldalon.) Igenis, ebből az érdekből és ebből a szempontból is szólunk a javaslat ellen, nemcsak keresztényi szempontból, nemcsak az irgalmasság, nemcsak az emberiesség szempontjából, amelyeket a gazdasági érdekek mellett elsőrendű fontossággal bíró érdekeknek és a magyar nemzet becsületügyének is tartunk. Mert miről van itt szó, mit jelent ez a javaslati Talán szabad hivatkoznom a sok kevésbé megbízható és kevésbé klasszikus tanú mellett a külföldön élő magyarságra is. Még Imrédy kormányelnöksége alatt juttatott el Magyarországra a detroiti magyar egyházak és magyar egyletek nagybizottsága egy feliratot, amelyben a nagybizottság többek között a következőket mondja (olvassa): »Mi, idegenben élő magyarok szorongó szívvel látjuk a magyar szülőhaza válságos helyzetét és vallásra, politikai vagy társadalmi felfogásra való tekintet nélkül: a születés, a nyelv és a kultúra közösségénél fogva reszketünk Magyarország jövőjéért s annak válságba jutott államalkotó népéért«. Ugyancsak ebben a feliratban mondják (olvassa): »Például a magyar testvéri ragaszkodás és jóindulat sugallata következtében arra szeretnők kérni Magyarország nagyméltóságú kormányát, hogy tőle telhetőleg minden lehetőt kövessen el egyrészt Magyarország függetlenségéért, másrészt pedig azért is, hogy a polgárjogok teljességének minden magyarra való kiterjesztésével az anyaországhoz való ragaszkodásunkban minél ülése 1939 március 16-án, csütörtökön. 393 inkább megerősítse azokat, akiket akár a békeszerződések kegyetlensége, akár pedig a sors mostohasága szakítottak el a magyar földtől.« T. Képviselőház! Több mint egymillió magyar cl Amerikában, ennek a több mint egymillió magyarnak a szava talán mégis tiszteletet érdemel. Nem akarom annak a feliratnak egyéb gyönyörű és f klasszikus részeit felolvasni, csak megemlítem azt, hogy erre a feliratra felelt Imrédy akkori kormányelnök és azt mondotta (olvassa): »Amikor a vezetésem alatt álló kormányhoz intézett feliratuk igaz magyar érzéseiért, derék szándékaiért és elsősorban bizalmukért köszönetet mondok, biztosítom a felirat beterjesztőit arról, hogy a magyar kormány mindenkor, minden erejével arra törekszik, hogy Magyarországnak a legjobb helyet biztosítsa a nap alatt.« A kormányelnök úr tehát megköszönte, amikor az amerikai magyarság, amelynek a száma szintén többre tehető egymilliónál, (Gr. Festetics Domonkos: A zsidók miatt mentek ki!) az ő aggódó szavát felemelte azoknak láttára, amik itt Magyarországon történnek. A köszöneten azonban túl nem jutottunk, mert a clevelandi Szabadság című lap legutóbbi számában kesergő hangon emlékezik meg (Zaj a jobboldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Szerződjön a »Pódium«-hoz! Ott adjon elő!) az amerikai magyarság arról, hogy pusztába kiáltott szó volt a szava. Azt mondja (olvassa): »Amikor a feliratot megszerkesztették és elküldték detroiti testvéreink, — tudniillik az egyházak és egyletek nagybizottsága — bizony, legfeljebb csak sejteni lehetett, (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) hogy Magyarország függetlensége, végigálmodott, de megvalósulásra sohasem kerülő demokratikus berendezkedése és a magyar polgároknak vallásra, politikai felfogásra és társadalmi állásra való tekintet nélküli jogegyenlősége rövid hónapokon belül végveszélybe fog kerülni.« (Egy hang jobbfeloí: Ez nem szónoklat, hanem felolvasás!) T. Képviselőház! Még egyéb kritikában is részesíti a clevelandi Szabadság mindazt, ami idehaza történt. Még csak a befejező szavait hadd olvassam fel. (Halljuk! Halljuk! a szelso, baloldalon.) Ez így szól (olvassa): »Az utóbbi idők óhazái eseményei, készülődései es a Dogfosztó alkotmányellenes lépések egész sorozata a lelkük gyökeréig megrázták Amerika magyarjait. A volt miniszterelnök levelénél sokkal világosabban beszélnek az azóta bekövetkezett és a bekövetkezés előtt álló keserű tények. A magyar nemzetben lévő bizodalmunk sohasem fog csökkenni, de szebb és jobb jövőről addig álmodni sem tudunk, amíg a jelenlegi irányzatokkal homlokegyenest ellenkező igazi népi, igazi magyar és igazi demokratikus politika nem fog kigyökerezni Magyarországon.« Ez talán mégis igazabb magyar szó, mint igen sokaké azok közül, akik máris türelmetlenkednek, hogy nem szavazhatják meg a javaslatot, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) vagy akik olcsó élcelődéssel próbálnak engem is megállítani kötelességein lelkiismeretes teljesítésében. (Yázsonyi János: A zsidó fiúk künn vannak Ruszinszkóban, itt meg zsidóznak és zsidótörvényt tárgyalunk! — Zaj a jobboldalon.) A t. igazságügyminiszter úr azt mondotta, hogy talán egyik nép sem annyira a lelkiség népe, mint a magyar. Ha a clevelandi Szabadságból felolvasottakat magunk előtt látjuk és