Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-381
382 Az országgyűlés képviselőházának 381 akarja vouna a következtetést, annak meg kell állapítania elsősorban azt, hogy a javaslat ellen felszólalók egész sora tudományos, közgazdasági, társadalompolitikai és történelmi szempontból mélyen behatóan megvilágította a kérdést és bebizonyította, hogy ez a törvényjavaslat nem illeszthető bele a magyar alkotmányosságba annál a fejlődési és történelmi alakulásnál fogva sem, amelyen Magyarország keresztül ment. A javaslat ellen a legsúlyosabb érveket hozták fel, mellette alig lehetett érveket felhozni. A miniszter úr középkori példákat hozott fel, olyan példákat, amelyeket más példák és más felszólalások ellensúlyoztak. Nincs időm arra, hogy sorra menjek a miniszter úr és az előadó úr felszólalásán. Az előadó úrral kell kezdenem és meg kell állapítanom a következőket. Makkai előadó úr azt mondotta, hogy (olvassa): »Mi, a mai alkotmányos berendezkedésünk folytán parlamentáris módszerrel vagyunk kénytelenek ezt a kérdést megoldani s a parlamentáris rendszer magával hozta azt, hogy ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása olyan erők bekapcsolásával is történik, amelyek a törvényjavaslatban érdekelve vannak és olyan sajtónak ellenőrzése mellett folyik ennek a törvényjavaslatnak politikai vitája, amely szintén érdekelve van.« T. Ház! Mi ez? A középkori földesúr hangja, a középkori földesúr logikája a paraszttal szemben: fogd be a szád, rólad nélküled akarunk tárgyalni. Önkéntelenül eszembe jut nekem a választói jog megszűkítése és ha azt a gondolatot veszem alapul, amely ebben a zsidótörvényjavaslatban és a választójogi törvényben van, ha a jogfosztást tekintem, akkor meg kell állapítanom, hogy az előadó úr szavainak ez a középkori szelleme teljes mértékben érvényesült az elmúlt két esztendő alatt. Meg kell állapítanom, hogy ez a jogfosztás, amely itt a magyar néppel történt, a magyar parasztságot, a magyar dolgozó néposztályt érte, annak szűkítették meg a választójogát, amikor a választói korhatárt 24 évről 26 évre és még magasabbra emelték fel. Kitaszították őket az alkotmány sáncaiból, most pedig a zsidók jönnek sorra, őket is ki akarják taszítani az alkotmány sáncaiból. Ha ezt a parlament szükségesnek és jónak tartja, azt meg lehet érteni annak az elgondolásnak az alapján, amelyből ez a javaslat kiindult, hogy egyrészt menjünk vissza a középkorba, másrészt pedig alkalmazkodjunk ahhoz a totális államformájú alakuláshoz, amely körülvesz bennünket és amely szívesen látja, ha idomulunk hozzá. Ezek azok a szempontok, amelyek a javaslat vitájában felmerültek. T. Képviselőházi Rövid az időm, ezért rövidre kell fognom felszólalásomat és mindjárt fel 'kell vetnem azt a kérdést, vájjon magyar nemzeti szempontból, a magyar közgazdaság, a magyar kultúra, a magyar civilizáció szempontjából szükség van-e erre a zsidó-javaslatra és hogy mi tette ezt a javaslatot szükségessé. Hivatkoztak arra és sokat h esz éltek itt arról, hogy a zsidóság a gazdasági élet területén helyezkedett el. Ez igaz, de ne felejtsék el a t. képviselő urak, hogy Magyarországon a 80-as években szintén ez volt a felfogás, hogy a munka, az iroda, a kereskedelem, az ipar nem nekünk való, lealacsonyító foglalkozás. A magyar gentry, a tönkrement magyar birtokososztály a hivatalokban helyezkedett eh . ülése 1939 március 13-án, hétfőn. (Ügy van!) Kényelmes állásokat akart. Nagyim igaza volt Friedrich Istvánnak, anvker a múltkor az egyik lapban nagyszerűen megírta, hogy mi, tisztelt adófizető polgárok, anynyira el vagyunk látva, van mit fizetnünk, mert itt mindenki abból akar megélni, hogy nyugdíjas állást keres, itt mindenki erre pályázik. A magyar gentry, a magyar középosztály is ezt az álláspontot foglalta el. Ebben a forrongó, változó világban, amelyben ma élünk, amikor a kapitalista rend válsága állandó és nincs belőle kivezető út, ne felejtsük el, legyenek vele tisztában az urak, hogy ha minden zsidótól elveszik a vagyonát, ha mindegyik helyébe beültetnek egy keresztényt, vagy kettőt vagy tízet is, akkor is meglesz a válság, mert ez a válság, a kapitalizmus válsága, hosszú, nagyon hosszú lefolyású lesz és mindazok, akik figyelemmel kísérik a történelem alakulását, a közgazdasági élet alakulását és akiknek van egy kis áttekintésük erről a történelmi távlatról, tisztában vannak azzal, hogy egy mélyreható, messzemenő, hosszú ideig tartó gazdasági válságot fog átélni minden állam, így mi is és az az állam lesz boldog, az fogja legjobban kibírni és az fog a legkevesebbet szenvedni, amelyik megérti ezt a válságot és ahhoz szabja a maga társadalmi átalakulását. Itt nemcsak arról van szó, hogy üljünk a zsidók helyére és hogy a zsidóság közgazdasági tényező lett, hogy benn ül a bankokban, mert benn ülnek a keresztények is. Majd fel fogom olvasni, történnek már elhelyezkedések, miniszteri tanácsosok, tábornokok foglalják el a pozíciókat és nem az az ifjúság, amelyről önök gondoskodni akarnakAz nem jut álláshoz, vagy ha jut is, 50 pengőt kap egy hónapra, elleniben a jobb állásokba mind azok a befolyásos politikusok vagy a kormánnyal jóviszonyhan lévő emberek helyezkednek el, akiknek összeköttetésük van, akiket oda beültetnek. (Kéthly Anna: A nyugdíj mellé egy új állás! — Buchinger Manó: Nyugdíjpótlékul 2—3000 pengő havonta!) Elnök: Csendet kérek! Farkas István: Hogyan akarják ezt keresztülvinni? Meg kell nekem emlékeznem a javaslat indokolásáról. Senki sem olvasta fel még a törvényjavaslat indokolásának, amely törvényjavaslat szégyenfoltja lesz a magyar törvénytárnak és amelyet szegyein! fognak, a következő részét. (Buchinger Manó: Halljuk! Halljuk!) A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló törvényjavaslat indokolása így összesíti a javaslat intézkedéseit. (Olvassa): »A zsidók (meghatározásán belül két csoportot állít fel a javaslat, jelesül egy tágabb csoportot, amelyre a törvény minden rendelkezését, és egy szűkebb csoportot, amelyre a törvénynek csak bizonyos rendelkezéseit kell alkalmazni. Megszorítja a javaslat a zsidókra nézve a magyar állampolgárság megszerzésének lehetőségét; módot ad az 1914. évi július hó 1. napja utáni honosítások felülvizsgálására; korlátozza a zsidók részvételét a törvényhozásban, a törvényhatósági és a községi önkormányzati testületekben és az ezekre vonatkozó választójog gyakorlásában ; a közhivatalviselési képességet a zsidóktól a jövőre nézve általánoságb an véve megvonja;
