Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-381

376 Az országgyűlés képviselőházának 381 örömmel volt eltelve, mindenki nagy fellendü­lést várt, a munkaalkalmak szaporodását várta, gazdasági újjáéledést várt, aminthogy logikusan ezt kellett is várni. Ilyen politikai síkra való áttolódást lehetett remélni, szociá­lis reformokat, gazdasági reformokat, a Fel­vidék jobb szociális viszonyainak átültetését az anyaországba. Sajnos, az ellenkezője tör­tént. Az urak közül is valószínűleg sokan jártak már a visszacsatolt északmagyarországi területeken, én is (bejártam az egész visszacsa­tolt részt és tudom, hogy fájdalmasan érin­tette a visszacsatolt országrész népét például a pengő 7-es átszámítása, ami azt jelentette, hogy abban a félórában, amikor meghozták a döntést, húsz százalékkal csökkent minden bér és minden fizetés, azután a munkaalkalmak is megritkultak, a munkanélküliség növekedett, a munkanélküli segélyt pedig máról-holnapra megszűntették, anélkül, hogy bármi másról gondoskodtak volna helyette. Egészséges re­formok kellettek volna az anyaország és a visszacsatolt Észak-Magyarország népe szá­mára, na de persze a zsidójavaslatot kaptuk és ia magyar társadalom erőszakos kettészakí­tását. Nem csinálok titkot belőle, hogy én például a felvidéki képviselő urak behívásától és bekapcsolódásától valami kedvező hatást vártam a magyar politikai életben. (Rupert Rezső: Kaptunk népbiztoshangot!) Semmi­esetre sem azt kaptuk, amit vártunk. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nagyon meglepett például Gürtler képviselő úr felszólalása, aki valóság­gal kisajátította Reb Menáchem Cicesbeiszert, a régi Borsszem Jankónak azt az átkozódó alakját és átkot szórt a felvidéki zsidóságra, a képviselőház többségének tapsai között- Pap létére »feszítsd meg«-et kiáltott, a felvidéki zsidóságra és példákért visszament három és félezer esztendővel, egészen Mózes születéséig. (Rajniss Ferenc: Mózesre hivatkozott a kép­viselő úr is!) De nem mint példára hivatkoz­tam. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak­Propper Sándor: Azt mondta a képviselő úr, hogy ha három és félezer évvel ezelőtt va­lamelyik vérszomjas fáraó a zsidó gyermeke­ket a Nílusba ölte, akkor miért ne lehetne 1939-ben Magyarországon a zsidókkal ha­sonlóképpen elbánni. Azután megemlítette a spanyol inkvizíciót. Végigment az egész tör­ténelmen és ahol csak felfedezhetett a törté­nelemben valamilyen kilengést, azt mind fel­hozta -példának, mégpedig követendő példá­nak. (Rupert Rezső: Majd ha a katolikusokat fogják üldözni, akkor az" Íreket fogja felhozni!) Meg akarom állapítani, hogy a katolikus pap nem Krisztusra, hanem a fáraókra és Torque­mada-ra, a spanyol főinkvizítorra hivatkozott. (Gürtler Dénes: Honnan veszi ezt? — Rajniss Ferenc: összetéveszti a toreadorral! — Elnök csenget.) Gürtller képviselő úr ráolvasta a zsi­dóságra az ő bűneit, de az erényeit nem emlí­tette. Csak az igazság kedvéért idézek néhány tételt Voit György könyvéből, amelynek a címe: Húsz év története, s amely mostanában jelent meg. Bizonyára önök is megkapták. Azt írja például Kassáról (olvassa): »Nézzük meg a városi képviselőtestület összetételét. 48 tagból áll. A múlt év áprilisában választották őket. Van benne 14 magyar ellenzéki, 9 kom­munista, akik szintén magyarnak vallják i£a­ülése 1939 március 13-án, hétfőn. gukat, 2 magyar szociáldemokrata, egy iparos­párti magyar és 2 zsidópárti, akik szintén nem zsidóul 'beszélnek, összesen tehát 28 magyar képviselő ül Kassa város parlamentjében és 20 cseh-szlovák.« Később a következőket mondja (olvassa): »A népszámlálásra nézve jellemző volt, hogy pl. a munkácsi főjegyzői hivatal rakásra •büntetett magúikat imagyárnak valló zsidókat — most jön egy csomó konkrét példa: 500 koronára, egyhónapi elzárásra és a többire ítéltek zsidókat — azért, mert magyarnak val­lották magukat.« (Baross Endre: Ez 1921-lben volt!) Ezután a következőket mondja (olvassa): »Lehetetlen, hogy az őszinte megihatottság ezen az egész értekezleten — itt tudniillik egy értekezletet ír le — a szívébe ne markolt volna mindenkinek, aki az értekezleten részt vett. Különösen figyelemreméltó jelenet volt az, hogy amikor az egyik szónok megemlítette, hogy a zsidóvallású polgároknak nem szabad magyaroknak lenniük, akkor, mint hatalmas vihar tört ki egyszerre a jelen volt zsidóval­lású polgárok ajkáról a vallomás: magyarok maradunk mindhalálig.« Gürtler képviselő úr erről nem tud? (Rupert Rezső: Vozáry sem akar tudni! — Mózes Sándor: ö a munkácsi rádióról tud! — Elnök csenget.) Gürtler kép­viselő úr csak a vádpontokat tudta előhozni, hogy felkavarja a hangulatot és megmérgezze az indulatokat! (Gürtler Dénes: Jobban tu­dom, mint maga, hogy mi volt ott!) Mésr a legszigorúbb törvény alapján is a vád előterjesztése előtt vaery után következik a védelem előterjesztése. Egy katolikus pap résziéről joggal elvárhatja az ember, ihogy tár­gyilagos legyen. (Nagy zaj a jobboldalon és a középen. — Rajniss Ferenc: Azt 'bízza a püsnöki karra! — vitéz Mikolay József: Mi­csoda beszéd ez!) Elnök: Kérem Rajniss kénviselő urat, szí­veskedjék csendben maradni! (vitéz Mikolav József: Ne támadja a katolikusokat! — Raj­niss Ferenc: Micsoda beszéd ez! — Folytonos nagv zaj a jobboldalon és a középen. — Rímért Rezső: Nem értette meg, mit mondott!) Csen­det kérek, Rupert képviselő úr! (Esztergályos János: Miért? Nem mondott igazat? A kato­likus nap legyen elfogulatlan! — Állandó naqy zaj.) Csendet kérek a Ház tminden oldalán. (Gürtler Dénes közbeszól. — Malasits Géza, közbeszól.) Malaisitte képviselő urat kérem, ma­radjon csendben, (vitéz Mikolav József : Hagyja békében a, katolikusokat! — Rainiss FP^ATIP; Semmi köze hozzájuk ! — Zaj.) Csöndet Tíérek képviselő urak. (Eay hona a sMUöbaJortalöw • Nem, bántotta őket! — vitéz Mikolav József: Ne í« beszéljen róluk 0 Csendet ké-rék. Propper Sándor: Én a papság érdekeit kép­viselem, amikor elvárom tőlük,^ hogy tárgyila­gosak legyenek.^ (Nagy zaj a jobboldalon és a középen. — Rajniss Ferenc: Ön képviselő és nem pap!—vitéz Mikolay József: Legyen nyu­godt, tárgyilagosak!) Elnök: Csendet kérek! (vitéz Mikolay Jó­zsef közbeszól.) Mikolay képviselő úr is marad­jon csendben, (vitéz Mikolay József: Ezt nem engedjük! Mindent lehet, de ezt nem! —Raj­niss Ferenc: Nem lehet ilyet mondani. — vitéz Mikolay József közbeszól. —Egy hang a szélső­baloldalon: Nem magát kérdeztük 1 . — vitéz Mikolay József: Nyugodtan megkérdezhet.) Mikolay képviselő urat kénytelen vagyok

Next

/
Thumbnails
Contents