Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-381

Az országgyűlés képviselőházának 381. országon azt a furcsa történelmi jelenséget, amelynek célja a kulturális és a gazdasági színvonal csökkentése?! Mintha csak szándé­kosan a tehetetlenek, a jelentéktelenek korsza­kát akarnók előidézni, mintha csak szándéko­san az alaesonyabbrendűtség társadalmát akar­nók kitermelni, azt a korszakot, amelyben min­dent üldöznek, aimit az utóbbi évtizedekbein a magyar föld géniusza kitermelt. Üldözik és ímegtagadják nemcsak a zsidó írókat és tudó­sokat, hanem — méltóztassék érdeklődni ^ a Turul Bajtársi Egyesület egyik legutóbbi ülése iránt — ma már anatémát kiáltanak Kodályra, Bartókra, Dohnányira, Szőnyii professzorra és Medgyessyre, aki tavaly Párizsban aranyér­met nyet. (Gr. Festetics Domonkos: Ez nem áll egészen! Bosszul van informálva a kép­viselő úr!) Keresztény tehetségek egész sorára mondják ki az anatémát azok az emberek, akiknek egy dolog fáj csupán, az, hogy tehet­séges emberek vámnak előttük. En (megértem, t. Ház, ha egy éhes emiber, egy elkeseredett ember felvesz egy követ ési betöri egy palotá­nak az ablakát, de hogy a magyar államiság ingyenes haszonélvezői belülről törjék ki az ablakokat, ilyet még nem láttam. (Rupert Re­zső: Úgy van!) Náluntk pedig ez történik. Mert mi más az, ha az ország gazdasági éle­tét lerombolják, (mielőtt egy 'másikat tudná­nak a helyébe tenni? Iimrédy szebb jövővel biztatott, de odáig — mondja — nagy rázkódtatásokat kell elszen­vedni. Minden operáció fájdalmas, — teszi hozzá — de azt nem mondja meg, hogy miért kell egy egészséges és fejlődő testet operálni. (Propper Sándor: TTgy van!) Nem mondja meg azt sem, hogy miért kell egy virágzó gazdasági életet előbb tönkretenni, hogy az­után egy bizonytalan jövővel kecsegtessen minket. (Propper Sándor: Miért kell az ele­fántot beengedni a porcellántoronyba?) Ezzel a kérdéssel kapcsolatban végre fel kell világosítani a közvéleményt arról is, hogy Imrédy miniszterelnök úr nem azért mondott le, mert kiderült róla, hogy anyai ágon zsidó származású. Imrédy megbukott és lemondott volna enélkül is. Meg kellett buknia és le kel­lett (mondania azért, mert az országot politikai­lag és társadamilag széttépte, mert az országot gazdasági válságba juttatta. Lemondásának zsidó származásával való indokolása csak; egyike azoknak a játékoknak, amelyekkel az or­szág érdekét oly sokszor tette kockára 9 hónap alatt, saját hatalmi pozíciójának megmentése érdekében. Annál csúnyább volt ez a játék, mert az ellenzék nem használta fel ellene ezt az ütőkártyát. A bajai beszéd után közülünk senki sem állt oda, hogy az ő árja származásáról szóló mesét megcáfolja. Nem akartuk az orszá­got a külföld előtt köznevetség tárgyává tenni­(Rupert Rezső: Megtette ő maga!) Imrédy mi­niszterelnök úr agytrösztjével együtt kieszelte, hogy ha beismeri lemondásának tényleges okait, akkor politikája és ezzel együtt messzemenő ha­talmi aspirációi is végleg megbuktak, ha azon­ban zsidó származásával indokolja meg buká­sát, akkor csak az ország hírneve szenved de­fektust, ő maga pedig a mártír szerepében tet­szeleghet és politikájával tovább bomlaszthat ja a nemzetet. (Rupert Rezső: Nevetségessé vált, nem mártírrá!) Imrédy mártíromsága az egész világ előtt, ahol értelmes emberek vannak, (Propper Sándor: Ahol szabad, ott mindenhol röhögnek rajta! — Elnök csenget.) legalább is KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. ülése 1939 március 13-án, hétfőn, 365 komikus, mert hiszen ő puhára esett, míg azok a százezrek, akiket Imrédy tudatosan és szán­dékosan dob ki az utcára a vele való fajrokon­ság miatt, az éhhalálnak népnek elébe. Mégis hiábavaló fáradság volna megmagyarázni akár neki, akár híveinek, hogy üyen malőr mással is megeshetik. A keresztény mentali­tású ember azonban ilyenkor félreáll, visszavo­nul és levonja a konzekvenciákat. Mert nekünk, ha nem is üldözzük a zsidókat, nem tetszik az á mentalitás, amikor a kreizleros csődbe megy és másnap stróiman útján tovább folytatja a gsef­telést. (Sulyok Dezső: Követi a csodaszarvasos népuralom!) Keresztény mentalitású embernek sokkal inkább tetszik egy Tisza István, aki in­kább meghalt, inkább agyonlövette magát, de mégis vállalta a felelősséget azért a háborúért, amelyet pedig egyedül ő ellenzett. T. Képviselőház! Szorosan idetartozik ez a téma ehhez a javaslathoz,, mert megvilágítja azt a kétségbeejtő elfogultságot, amellyel a ke­resztény középosztály telítve van. Az egész or­szág visszhangzik a zsidóellenes jelszavaktól, amelyekkel egy kis klikk gyújtotta fel a közvé­leményt. A kormánysajtó a Vörös Újságot túl­szárnyaló hangon ír a zsidókról és kommunis­tának kiált ki mindenkit,^ akiben emberi érzé­sek, liberális hajlamok, szépre, jóra, magasabb­rendűségre való törekvések vannak. (Zaj a bal­oldalon.) Ha valaki a klikkbe tartozik, arról kiderülhet, hogy kommunista volt, arról kide­rülhet a zsidó származás: elnézik neki. Az Uj Magyarság t kiadóhivatali igazgatójáról, aki a többi kormánylapnak is kiadóhivatali igazga­tója és^ vezeti ezeknek a lapoknak az üzleti gesztióját, itt a képviselőház színe előtt bebizo­nyítottam, hogy vörös dandárparancsnok volt, hogy magyar ellenforradalmárokat agyonlöve­tett, métris a keresztény nacionalizmust hir­dető, a keresztény nacionalizmusért izzó lapok tovább is megtartották őt kiadóhivatali vezető­nek és igazgatónak, sőt olyan hírem is van, hogy fizetésjavítást kapott kárpótlásul. (Ru­pert Rezső: Törs Tibor pedig, aki ma olyan na­gyon hangoztatja a keresztény szellemet, nép­biztos titkára volt!) De idézhetnék egy másik példát is. E ja­vaslat bizottsági tárgyalása során Mecsér kép­viselőtársam azt fejtegette, hogy a kereszté­nyek és zsidók keresztezéséből származók kö­zött sok idegibeteg és elmebajos van, továbbá, hogy a félvéreket hetedüziglen kell megvizs­gálni, mert csak hat visszakeresztezés útján lesznek ismét fajtiszták. A nagy katasztrófa, a súlyos eset azonban, mondotta Mecsér And­rás, éppen a második és harmadik generáció­ban szokott mutatkozni. (Propper Sándor: Passzol, stimmel!) Ugyanaz a Mecsér András, aki ilyen radikálisan üldözi hetediziglen a félvéreket, Imrédyvel szemben sokkal elné­zőbb volt. Amikor ugyanis Imrédy beismerte, hogy édesanyjának nagyapja Volljud volt, Mecsér András azt mondotta, hogy azért nem kellett volna lemondania. (Zaj a baloldalon és a középen.) Ebből eléggé méltóztatik látni, hogy ez a csoport, amely az országot saját hatalmi pozíciója érdekében izgató, lázító, heccelő jelszavakkal elárasztotta, a hozzá tar­tozókkal szemben sokkal elnézőbben értelmezi az érveit. Én elhiszem, hogy a tudatlan, saját érde­keit momentán fel nem ismerő tömegek egy része ma vakon követi azokat, akik felelőtle­nül izgatnak ós heccelnek; elvégre mi sem 53

Next

/
Thumbnails
Contents