Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-381
Az országgyűlés képviselőházának 38i. lyett, hogy súlyos szociálpolitikai kérdéseket oldana meg és gondoskodnék arról, hogy ennek az országnak függetlensége a maga erős, gazdasági rendszerében fennmaradjon. De amikor ilyen dolgokkal játszik ez a parlament és zavarja a kis zsidókat, ugyanakkor pénzért mentesítik, a választási kasszába befizetett százezrekért és milliókért, ahogyan mondják, a kartelzsidókat. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, hovatovább közeleg az az idő, hogy a munkások összefognak a parasztokkal meg a cigányokkal és kiverik azokat, akik nem méltók arra a helyre, ahol az ő sorsukról határoznak. (Buchinger Manó: Ez lesz!) Elnök: Mégis erős kezd lenni a képviselő úr! (Élénk derültség. — Propper Sándor: Az ember belejön lassan!) Reisinger Ferenc: Nem erről van szó! Nem akarok mindent elmondani, amit ennél a kérdésnél el kellene mondanom, de ez egy olyan történelmi dokumentum előttünk, a mi szemeink előtt, amellyel mégis kell számolnia még Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter úrnak is, akiről pedig úgy hírlik a folyosón, hogy ő sem merné már a szívére tenni a kezét és úgy mondani, hogy nincs az elődei között egyáltalán »beszivárgás«. (Derültség a baloldalon.) T. Ház! Menjünk tovább! (olvassa): »Kolozsvárott május elején 18 zsidó keresztelkedik ki, mégpedig luteránusokká lesznek, mivel a rumén ok ellen ezáltal látják magukat leginkább biztosítva.« — Rumének, ma románok, akkor így hívták őket. Látjuk, hogy a magyarok ellen a románok összefognak s a zsidók kénytelenek kikeresztelkedni és a luteránusokkal összefogni a Ratiuk, a románok ellen. Hát ez mégis csak történelmi tanulság, erre mégis fel kellene figyelni. Ezt mondja továbbá (olvassa): »Anyagilag is ki akarják mutatni, hogy hálásak azzal a magyarsággal szemben, amely elvileg kimondotta a vallási egyenlőséget. A debreceni vásárkor például a zsidók 1000 forintot adnak jótékonycélra hálából azért, mert a keresztények békésen viselkedtek.« Akkor még Balogh István képviselő úr nem élt, (Derültség.) s nem ment oda Festetics elszédíteni a debrecenieket, (tovább olvassa): »Amikor a kormányjelentésből kiderül, hogy az államnak nincs pénze, akkor Wodiáner pesti nagykereskedő két ládányi arany- és ezüstneműt tesz le »a hon oltárára«, — ahogy az egykori tudósíts mondja. S amikor az idők élesebbre fordulnak s most már a kormány is szívesebben látja, ha a zsidók nemzetőrökké lesznek, akkor a pesti izraeliták elhatározzak, hogy ők is 100 embert állítanak ki, s ezek fizetésének biztosítására 10.000 forintnyi tőkét tesznek le.« T. Ház! Amint méltóztatnak látni, a 48-as idők bizonyos megnyilatkozásai végtelenül hasonlítanak a mai idők megnyilatkozásaihoz. (Farkas István: Most a pártkasszába fizetik!) Itt találom én annak pontos magyarázatát, hogy a mélyen t. keresztény közvélemény, amelyre a miniszter úr hivatkozott egy elámított, elszédített, politikailag abszolút járatlan köztisztviselői keresztény közvélemény. Unne : pélyesen bocsánatot kérek a köztisztviselői kartól. Én 17 éves korom óta politizálok. Mint mezőkövesdi asztalosinas kezdtem, ott kaptam érte az első csendőrpofonokat is. (Derültség.) De hosszú politikai pályafutásom alatt azt tapasztaltam, (hogy Magyarországon politikailag ülése Ï939 március 13-an, hét fon. ?M legkevésbbé képzett a köztisztviselői kar. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) Ez lehet kellemetlen megállapítás, de mindenkinek akceptálnia kell. Tisztelet a kivételnek, nem azt mondom, hogy kivétel nélkül így van, én ezt a tömegre értem. Én nem. tehetek arról, hogy a köztisztviselői kar politikailag nem képezte ki magát és minden idegenből jött egyén uszításának felül. Egyesek vizsgálatába is bele lehetne menni, de azt hiszem, hogy erre nincs idő. Az önök egyik híres emberének, Málnásinak a könyvét olvasgattam, ahol többek között olvastam egy úrról, aki annakidején Magyarországot szállította a bécsi kamarillának. Bizonyos hasonlóságot látok abban, amikor ezt az esetet olvasom és amikor itt azt mondja valaki, hogy Magyarországon elnyomják a németeket. Én mint szociáldemokrata kijelentem, hogy lehetett Magyarországon elnyomás, de olyan értelmű elnyomást, hogy a németeket, vagy a tótokat elnyomták volna, soíha életem ben sem tapasztaltam. Itt a németből, a tótból, a ruszinból, a zsidóból képviselő, főszolgabíró, vasutas, kisutas, nagyutas, miniszter is lehetett, (Derültség.) de azt állítani, hogy ebben az országban elnyomják a nemzetiségi polgártársainkat, az én megítélésem szerint ugyanaz, amiért Festetics 215.000 hold földet kapott annakidején Bécstől a Rákóczi-szabadságharc elárulásáért. Ezt az adatot Málnási Ödönnek, az önök patentírozott jolbbszélső írójának könyvéiből vettem, ne méltóztassanak tehát rám haragudni, mert ha valaki hibát követett el, akkor ő az és nem én. T. Ház! De még egy nagyon érdekes dolgot tapasztaltunk az utóbbi időben. A nélkül, hogy ezt a magyar közvélemény, a keresztény közvélemény, a zsidó közvélemény, vagy a vegyes közvélemény akarná, kialakult itt a német népcsoport. Amint méltóztatnak tudni, ebben az országban a Basch urék-féle agitáció következtében külön német iskolákat követeltek és kaptak ugyancsak a legkifogástalanabb 'magyarnevű közoktatásügyi miniszterünk segítségével. Elődei — azt hiszem — Rákóczi booskorosai között szolgáltak, mert igen tótos a neve. Most kialakult a ruszin népcsoport. Van itt egy fekete ingben járkáló képviselőtársunk. Kézlendítéssel és egyéb testvériségi mókákkal szédített bennünket. Kialakult tehát a ruszin népcsoport is. És most méltóztassanak idenézni: Itt van a kezemben egy plakát, amelyen nagy betűkkel áll rajta: »Dahrá sa: Zlety Zrebec«, magyarul zárójelben alá írva: »Sárga csikó«. Tehát egy műkedvelő előadáson színre kerül a Sárgái csikó: Ezen a Zlety Zrebecen Bakaj András mind Andrej Bakaj szerepel. Ne méltóztassanak engem félreérteni: nem azért hoztam ide ezt a sárgaszínű lapot és nem azért említem ezt fel, mert van német nemzetiségi csoport, nem azért említem fel, mert; itt van Fencik volt miniszter úr, akinek pályafutása rettenetes nagy ködbe van burkolva, akinek bizonyos cikkei és más megnyilatkozásai most vannak útban hozzánk, mondom, nem azért említem ezeket a dolgokat, mert én mint szociáldemokrata ellensége vagyok a nemzetiségi rétegnek, mint olyannak. Pártállásomnál, keresztényi mivoltomnál és becsületes, magyar érzésemnél fogva azonban talán erről is beszélhetek, mert elvégre Balogh Mária fia, akinek apja aiz abáüszalóki temetőben. Gömbös Gyula volt kerületében nyugszik, mégis csak formálhat valami jogot ahhoz, hogy úgyis megszólaljon, mint magyar ember.
