Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-381
Az országgyűlés képviselőházának 381. mokban igen jelentős mértékben megduzzadt a zsidók arányszáma, A törvényben mindenesetre ki kellene mondani azt is, hogy a zsidóknak külföldön szerzett diplomája Magyarországon soha és semilyen körülmények között nem nosztrifikálható. (Propper Sándor: Míg Hóman itt van, biztos lehet benne, hogy nem fogják megtenni!) A részletes vita folyamán lesz még mód a javaslat egyes apró, konkrét, részlethibáira is rámutatni. Itt végezetül mindössze egyetlenegy kérdésre szeretném felhívni a t. Ház figyelmét. Ügy érzem, hogy ez a kérdés valóban az, amely a törvényjavaslatot igazán rosszá teszi. T. Ház! Az a gazdasági rend, amelyben ma Magyarország él, liberális gazdasági rend. Ezt a liberális gazdasági rendet a magyar kormány valószínűleg fenn akarja tartani a jövőben is, mert hiszen komoly, európai hírű tudósokat is, akik ez ellen a gazdasági rend ellen agitálni mertek, csak nem is olyan régen internálótáborba szállítottak. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ki az 1 ?) Például Vágó Pál. — A liberális gazdasági rend nekünk, szélsőjobboldaliaknak, nemzeti szocialistáknak, sőt azt hiszem, az igen t. túloldal jobbszárnyának szemében is zsidó gazdasági rend. Zsidók csinálták a saját képükre és hasonlatosságukra, zsidók érzik magukat benne jól, zsidók tudnak benne jól tájékozódni, zsidók azok, akik ennek a gazdasági rendnek minden fonalát a saját kezükben fogják össze és — t. Ház — mi most hozunk egy törvényt, amelyben a zsidókat ki akarjuk és ki fogjuk zárni a zsidóság képére és hasonlatosságára teremtett gazdasági rendből. Ebből olyan kétértelműség, olyan gazdasági vacuum következhetik be, olyan gazdasági letörés szakadhat ránk, amelynek az előjeleit már most is igen súlyosan érezzük. Az igen t. kormánynak akkor, amikor a zsidótörvényt a képviselőház elé hozta, de már előzőleg is, legkésőbben azonban ugyanabban az időpontban feltétlenül gondoskodnia kellett volna arról, hogy ez a liberális gazdasági rend a nemzeti pénzgazdálkodási renddel cseréltessék fel es ilyenformán a gazdasági folyamatok zökkenés nélkül mehessenek át a zsidótlanított magyar életbe. Mert, ha ez megtörtént volna, akkor a zsidóság nem lett volna abban a helyzetben, hogy az első zsidótörvény megszavazása után, de még inkább a második zsidótörvény benyújtása óta értékeit, vagyonát, mindenét, ami kimenthető, kimentse az országból. És ha mi a zsidótörvény megszavazása után sem fogunk tudni megszabadulni a liberális gazdasági rendnek bilincseitől és törvényeitől, akkor valóban beköszönt reánk a gazdasági válság (Vázsonyi János: Az már itt van!) és a zsidóság a maga agitátori készségével valóban el fogja tudni hitetni a magyar parasztsággal, vagy munkássággal, hogy gazdasági életet nélkülük nem lehet csinálni. E nélkül a nemzeti pénzgazdálkodási rendre való áttérés nélkül ez a zsidótörvény nem jelenthet mást, mint népszerűségi akciót, esetleg választási agitációs eszközt, hatásában pedig esetleg azt fogja jelenteni, mint a Bethlen-féle földbirtokreformtörvény, amely miatt a parasztnak akkor egyszer s mindenkorra elment a kedve mindenféle földbirtokreformtól. T. Ház! Nekünk akkor, amikor a magyar életet igen helyesen, igen szükségesen meg akarjuk szabadítani a zsidóságtól, igenis be kell bizonyítani, hogy nemcsak tudunk nélkülük élni, de csak nélkülük tudunk élni. Ehhez ülése 1939 március 13-án, hétfőn, 351 mindenesetre az kell, hogy az igen t. kormány ne tekintse közellenségnek azokat, akik ebben az országban az új világnak új nyelvén szólnak ^és akik ebben a nagy erjedésben, nagy forrásban nemzeti és szociális célokat tettek magukévá. (Helyeslés a középen.) Elnök: Szólásra következik"? Vásárhelyi Sándor jegyző: Reisinger Ferenc! Elnök: Reisinger Ferenc képviselő urat illeti a szó. Reisinger Ferenc: T. Képviselőház! Hubay Kálmán előttem szólott képviselőtársam fejtegetéseivel nem foglalkozom, mert beszédének túlnyomó nagy részében olyan mersze időkbe kalandozott, amelyekről már a történelem sem tud megfelelő adatokat elénk tárni, részben pedig olyan közismert és általános szólamokkal kísérte a t. képviselő úr ezt a törvényjavaslatot, hogy azt hiszem, nem veszít vele semmit a közvélemény, ha én nem reflektálok ezekre az általános szólamokra. (Hubay Kálmán: Nem is számítottam rá!) Tessék várni, értsük meg egymást! A képviselő úrnak beszéde végén mégis volt valamilyen megnyilatkozása, amelyet én, — hogy úgy mondjam — nem egészen tartok ostobaságnak, (Derültség.) nevezetesen azt mondta a képviselő úr, hogy ez a törvényjavaslat, ha törvény lesz, körülbelül annyit fog jelenteni, hogy megmarad a rendszer, azonban kiüldözi a zsidókat, elveszi azok vállalkozási kedvét és akkor itt fogunk állni egy olyan összerombolt közgazdasággal, amelyre azután majd a javaslat kiagyalóinak is szomorúan kell tekinteniök. Körülbelül és nagyjából ez volt beszédének az értelme. T. Képviselőház! Nagyjából aláírom a képviselő úrnak ezt a vélekedését és hozzáteszem azt, ihogy ha pedig ez így igaz, — aminthogy az előjelek már most nagyon keményen azt mutatják, hogy így lesz igaz — akkor azt kell mondanunk, (Vázsonyi János: Zseniálisan tudnak rombolni!) hogy az emberek még soha az életben nem férceltek össze szerencsétlenebb alkotást, mint amilyen ez a javaslat, amely előttünk fekszik. Gróf Teleki Pál miniszterelnök úr bemutatkozóbeszédében azt mondotta, hogy két törvényjavaslat van, amely a közeljövőiben az ország közvéleményét elsőrendűen izgatja és amelyekkel ő is kötelességének tartja foglalkozni: az egyik a zsidójavasiát, a másik a földbirtokjavaslat. A zsidójavaslatról azt mondta, hogy nem az utca kívánja, hanem van egy keresztény közvélemény, amely ezt a zsidótörvényt, a zsidókérdés megoldását akarja, ő erre a komoly keresztény közvéleményre kénytelen adni és majd ennek a ke resztény közvéleménynek a nyomására ő is magáévá teszi és idehozza a Ház elé a zsidóiavaslatot. Én nemcsak most, amikor a miniszterelnök úr ezt a kijelentést tette, hanem ezt megelőzőleg is és azóta is vizsgálgattam azt a mélyen t. keresztény közvéleményt, amely olyan rettenetesen és mindenáron akarja a zsidókérdés megoldását és különösen olyan megoldását, ahogyan ez a javaslat kontemplálja. Egész nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, hogy ilyen keresztény közvélemény nincs Magyarországon, (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Mocsáry Dániel: A Conti-utcában!) illetőleg azokban a körökben, amelyekben volt ' szerencsém és lehetőségem megfordulni, ilyen 51*
