Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-380

Az országgyűlés képvis.elöházának 380. konkurrálták le a szocialistákat, ahogyan most egy hivatalos, vagy félhivatalos mozgalom konkurrál le egy nemrég feloszlatott mozgalmat. Akkor sem tűrte a hirtelen hatalomba csöppent társaság a versenytársat. Az egyik izgathat szabadon, a másik nem. Ez monopólium. Szerintem pedig, ha bárki is csinálja, bűn. A nemzeti és polgári irányzat szempontjából Károlyi Mihály és Kun Béla között csak árnyalati lett az idők során a különbség, s ugyanez áll ma is a különböző uszátó alakulatok tekintetében, legyenek azok akár élő hivatalosak, akár ellenzéki feloszlatottak. Nekem azt kell mondanom erre, hogy nekem tökéletesen mindegy abban az esetben, ha halálra ítélnek, hogy ki akaszt fel, Bali Mihály-e, vagy Kozarek és hogy melyik országból importálják a kivégzésnél használandó kötelet. Ez a javaslat az adagolás politikájának a következménye. Az adagolás politikája Darányi Kálmán miniszterelnök úr alatt kezdődött, aki brómot adagolt a, polgárok részére. Folytatódott Imrédy Béla miniszterelnök úr alatt, aki tekintélyt és szabadságot adagolt a polgárság részére, egyformán jobbra és balra, olyképpen, hogy ha betiltotta a Magyarságot, akkor betiltotta a Népszavát is, ha elkobozta a Népszavát, akkor elkobozta az Összetartást is, ha betiltotta a Magyarságot, akkor betiltotta a 8 Órai Újságot is. (Egy hang a jobboldalon: A H.ólna'pot new, akarta! — Rátz Kálmán: Félig! — Fábián Béla: Nem merte! — Buchinger Manó: A Holnapot már tegnap betilthatta volna! — Zaj.) Gróf Teleki Pál kormánya nádpálcát adagolt és csodálatos módon ezt a nádpálcát egyszerre mérte (ki jobbra is, balra is, mert ugyanazon a napon, amikor a zsidótörvény javaslatot kezdte tárgyalni a Ház, oszlatták fel a hungarista mozgalmat és a hungarista pártot, (Br. Berg Miksa: Miért! Azok zsidók?) A monarchia idejében

1 ezt a politikát úgy híivták, hogy divide et impera, de ma már más jelszó is született az úgynevezett gazdasági őrségváltással kapcsolatban. Ma már az is jelszó, hogy dividenda et impiera. Különösen a legutóbbi bank- és vállalati közgyűlésekkel kapcsolatban állapíthatjuk ezt meg, akár a Kereskedelmi Bank legutóbbi közgyűlésével kapcsolatban, ahol az igazgatóság tagjai egyes politikai hatalmasságokkal való rokonságukat mutathatják fel, (Fábián Béla: Sógor, úgy-e jó bor!), akár a Földhitelintézetben történt őrségváltásnál, aíhol'ugyan nem volt zsidókérdésről szó, hanem csak politikai érdemek jutalmazásáról, egyazon időben pedig a képviselőház a keresiethalmozási törvényjavaslatot tárgyalta és szavazta meg. T.. Ház! Távol áll tőlem bárminek általánosítása, de kérem ugyanakkor, hogy velünk szemben se általánosítsanak. Ha azt mondja valaki, hogy én felelős vajgyok Szamuelli Tiborért és Kun Béláért, akkor talán ugyanúgy felelősek e törvényjavaslat alkotói és hívei akár a anadocsai rémért, akár a Cserny-fiúkért. Ha én egy kalap alá kerülök a valutasiberrel és az uzsorással, akkor e törvény alkotói és hívei is egy elbírálás^ alá kell, hogy (kerüljenek a rablógyilkosokkal és az uzsorásokkal. Nem lehet azonosítani, nem lelhet általánosítani sem bűnöket, sem érdemeket. Nem minden arisztokrata Széchenyi István, nem minden magyar nemes Deák Ferenc, Berzsenyi, Kossuth ülése 1939 március 10-én, ,pénteken. 321 . vagy Kölcsey — az elhunyt Kölcseyre gondolok — (Derültség balfelőL), nem minden felvidékiben él Rákóczi vagy Bercsényi szellem, nem lesz minden asszimilált szlávból Petőfi vagy Damjanich, nem lesz minden asszimilált németből Herczeg Ferenc vagy Rákosi Jenő és nem teheti meg minden zsidó azt, hogy összehasonlítsa magát Horn Edével vagy Heliffy Ignáccal. De ugyanakkor nem lehet az sem, hogy Kun Bélának és Korvin Klein Ottónak a bűneiért ártatlanok szenvedjenek ma is, csak azért, mert zsidó vallásúak. Ugyanúgy nem volna lelhetséges az sem, hogy az egész arisztokráciát sújtsuk Károlyi Mihály grófért vagy az egész katolikus papságot Fáber Oszkárért vagy az egész magyar tisztikart Linder Béláért. Ez az általánosítás ép ésszel nem. fogható fel, de ez az általánosítás csodálatos módon mindig csak a zsidóval szemben érvényesül. Ez a politika a pótanyag politikája, amely , az észszerűség helyébe gyűlöletet tesz, ha-mis vádból r törvényt gyárt és amint máshol faháncsból csinálnak ruhát és halból virslit, úgy itt keresztényből gyártanak zsidót és fából vaskarikát. (Fábián Béla: Azt mondják, Imrédy csinálta a legtöbb zsidót Magyarországon! (Derültség balfelőL) Méltóztassanak nekem megengedni, hogy a kollektív fájdalom mellett egyéni fájdalmamnak is kifejezést adjak. Ez az egyéni fájdalmam az, hogy ez a törvényjavaslat az igazságügyminisztérium épületében készült, éppen abban az épületben, amelynek dísztermében ott függ édesatyám képe is. Azt a kérdést kell feltennem az igazságügyminiszter úrhoz: vájjon nem gondolja-e, hogy ez némileg halottgyalázást is jelent? (Buchinger Manó: Bizony!) És ahányszor átmegy Budára minisztertanácsra az igen t. igazságügyminiszter úr, kérdem; nem áll meg soha a Lánchíd főjénél, nem olvassa el soha a felírást? Vagy nyugodtan megy el amellett is? Nem olvassa el azt a felírást, amely a Lánchídfőnél aranybetűkkel bevésve áll örök időkre és amely a következőképpen szól (olvassa): »V. Ferdinánd király országlása alatt gróf Széchenyi Istvánban támadt a gondolat Buda és Pest városát lánchíddal összekapcsolni s a nagy hazafi ezen óriási mű kivitelére báró Sina Györggyel egyesült, ki is József főherceg, Magyarország nádora, mint az országos küldöttség elnökével az 1840: XXXIX. te. által helybenhagyott szerződést kötvén, annak alapján míf^? báró Rotschild Salamon és Kapriorai Wodianer Sámuel József csatlakoztak a vállalathoz. Az építmény Tierney Clark/Vllmós angol mérnök tervei szerint helyettese, Clark Ádám mérnök által tíz év alatt -víttetett véghez és a híd 1849 november 21-én adatott át a nyilvános közlekedésnek. Isten áldása legyen e művön s alapítóinak i emlékezete éljen a hazában.« Vessük egybe e felírást, vessük egybe az ! Isten áldását, alapítóinak emlékezetét, RotI schildot, Wodianert és a zsidó javaslatot, valamint annak indokolását. T. Ház! Ezt a javaslatot magyartalannak, a valláserkölcsi szeretet parancsát megtagadónak és embertelennek tartom. Ellene szólok, ellene szavazok és ha törvény lesz, ellene fogok dolgozni és mégis ugyanazt mondom, amit ugyanezen a 'helyen édesapám mondott 1925 december 17-én. Azt mondom (olvassa): »Bár-