Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-380
304 Az országgyűlés képviselőházának 380. ülése 1939 március 10-én, pénteken.. zsákmányolás miatt, mert hiszen a zsidó tőke, mint minden tőke, mint általában a tőke, amelynek nincsen vallása, felekezete lés faja, finom szimatával már berendezkedett erre a nagyszabású kisajátításra. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Elment már!) Hajszálcsöveken át szívták ki már tőlünk azokat az ipari tőkéket, amelyek előkészültek arra, hogy kisajátításra kerülnek. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Magántulajdonát elviheti magával az, aki máshol alapít új vállalatot, új kereseti lehetőséget, máshol gazdagítja a vendéglátó államot és máshol ad munkaalkalmat a vendéglátó állam népének, nem azért, mert ez a tőke . hazafiatlan, mert a tőkének semmiféle hazája sincsen, hanem azért, mert a tőkének az a természete, hogy profitot akar szerezni magának. A német zsidóüldözésnek megvoltak a jól átgondolt gazdasági és lelki mozgató erői. Gazdasági fegyverként használták fel ezt a problémát. Amikor a német kancellár azt mondja, hogy »exportunkkal állunk vagy bukunk«, ebben a kijelentésben és az e kijelentés körüli egész tevékenységben benne van az, hogy náluk a zsidók is a gazdasági . fegyverek egyik nemét teszik. Minden jószívű emberrel megtörténhetett már, hogy megy az utcán és gonosz fiúkat lát, akik madarakat kínoznak, amelyeknek a fészkét feldúlták. Akkor a jószívű ember odalép hozzájuk, ad nekik a megkínzott madárért néhány fillért, hogy engedjék szabadon. így a német zsidók ügyében Angliának és az egész világnak emberi érzéseire spekulálnak azok, akik a zsidók üldözését kormányprogrammá teszik, hogy felvásárolják tőlük ezeket az üldözött zsidókat... Elnök: Ismiételten kérem a képviselőtársamat, hogy az ilyen beállításoktól és sértő ha sonlatoktól szíveskedjék tartózkodni. (Farkas István: Nem sértő! — Propper Sándor: Költői hasonlat. Nagyon szép. — Zaj a szélsőbáloldalon.) Kéthly Anna: Meghajlom az elnök úr intézkedése előtt, de kénytelen vagyok az egész világnak nem is szocialista, hanem kapitalista sajtójára hivatkozni, amely ezt a kérdést ugyanilyen beállításban tárgyalja. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Azok a lapok bejönnek hozzánk, nincsenek kitiltva, tehát ha nem az én számból hallja meg ezt valaki, éppígy elolvashatja a Manchester Guardianben, az Economist-ben, vagy akármelyik angol lapiban. Elnök: Én arra kértem képviselőtársamat, hogy sértő hasonlatoktól tartózkodni^ szíveskediék. Nem tények közzétételét kifogásoltam, hanem a sértő beállítást. Szíveskednék magát ehhez tartani. Kérem- szíves'kedTák beszédét folytatni..(Buchinger Manó: Seftelő antiszemitizmus.) Buchinger képviselő urat kére™, maradjon csendben. Már elmondotta a mai nap folyamán a beszédét. (Buchinger Manó: Sajnos, csak egyet.) Kéthly Anna: Ezt jelenti az a módszer is, amely az utóbbi hetekben a fiatalok ki vándor. lásánafk elősegítéséről tárgyal azért, hogy erek a fiatalok odakünn keressék meg nemesvalutában az öregek (kiváltásának költségeit. MR már azonban ez a. módszer, sajnos, nem sok eredménnyel jár. MacDonald angol gyarmatügyi miniszter jelentette ki néhánv hónappal ezelőtt, hogy ez nem humanitárius, hanem gazdasági és politikai kérdés. Azt kérdezem, miért kell nekünk ezehkel a módszerekkél versenytfutnunk, vagy miért keli versenyt futnunk a német gazdasági terjeszkedés hazai exponenseivel. Ezeknek az exponenseknek soha nem lesz elég semmiféle intézkedés, amely belsőleg gyöngít bennünket, amely belsőleg megfoszt bennünket az erőinktől és szabad prédájává doh oda olyan törekvéseknek, amelyek bennünket vazallusokként vagy gyarmatokként akarnak kezelni. De az első zsidótörvénynek tapasztalatai megtanítottak bennünket arra, hogy annak a rétegnek, amelynek érdekében állítólag készült ez a törvény, nem is használtak azok az intézkedések, amelyek az első törvényben voltaik. A keresztény középosztályú fiatalság nem is jut el az őrségváltással a zsidó kapitalistának helyére, a, zsidó kisemberek helye pedig annyi nélkülözést, annyi nyomorúságot, annyi megaláztatást jelent, hogy ezeknek helyére alig van jelentkezőDe miért nem mentek ezek. eddig is ezekre a pályákra! Azért, mert az állam nagyjában és egészében a keresztény középosztályú fiatalságot el tudta helyezni olyan állásokban, amelyeket úri foglalkozásnak kell neveznem. (Propper Sándor: Szolgabíró, alispán. Nem akar az boltoslegény lenni.) Nem kell egyébre hivatkoznom, mint az előttem szólott t. képviselőtársam adataira, aki egyebeik között azt mondotta, hogy az a miniszteri tanácsos, akinek fia ipari pályán akar elhelyezkedni, fiát is, önmagát is agyonlövi. (Mozgás és zaj a szélsőbáloldalon.) Nos, az úri állások fönntartásának lehetőséige' meglehetősen összezsugoro- * dott. A megcsökkent állami adminisztráció, az. újfajta terheket, mint a légvédelem, a fegyverkezés^ stb. viselni kénytelen állam nem tudja szélesíteni az adminisztráció kereteit, most már kénytelen tehát - az elhelyezkedni iparkodó keresztény fiatalságot bizonyos nyomással mégis csak ezek felé a pályáik felé terelni. Ezzel azután kettős célt ér el. Ha sikerül ezzel a nyomással a zsidók helyére ültetni őket, akkor ezzel a fenyegető súlytól megszabadítja magát és ez szerencsés megoldás. ITa nem sikerül, akkor ebből, átmenetileg legalább, oivan zűrzavar támad, amelv a többi szociális és gazdasági kérdés jelenlétét el fogja homályosítani és az ér^t+ük való hpreot háttérbe fogia szorítani. (Prnnne** Sándor: Ez olyan, mint a hírlnvóihj^. 5^«nrlf\Wal !) T. Képviselőház! A »zsidó mesterség«, az ipar és a kereskedelem hosszú évtizedekig nem volt nálunk elfogadott hivatás. Tessék elolvasni Páy Andrásnak azokat az írásait, amelyek a Pesti Hazai Első Takarékpénztár megalapításáról szólnak, Széchenyinek, Kossuthnak azokat az írásait, amelyekben valósággal könyörög a nemzetnek, hogy ezeket a területeket foglalják el, amelyeken nálunk a zsidók első foglalók voltak. Azokat a területeket, amelyeket az igen t. miniszter úr könnyű mesterségnek, Imrédy volt miniszterelnök úr pedig súIvos és nehéz foglakozásnak mond. Ezt a vitát különben nekik kell egymás között elintézniük. (Egy ha>ng a s?élsőbalodalow: Egyik sem próbálta. — Propper Sándor: Mindegyik jobb foglalkozást keresett.) Mert, ha a zsidóknak a gazdasági pályán való elhelyezkedése könnyű mesterség volt, «azt hiszem, ennél sokkalkönyI nyebb volt a nyugdíjas. állásokban való elhe-