Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-380

298 Az országgyűlés képviselőházának 380. van! a szélsőbaloldalon.) Köszönettel tartozom az igen t. miniszter úrnak azért, hogy az erről szóló bizonyítékokat oly kimerítően sorolta fel, (Derültség a szélsőbaloldalon.) mert így szükségtelen, hogy én vonjak most párhuzamot a javaslat és a középkori szellem között. Mindig büszkék voltunk arra a megbecsülésre, ! amelyben a civilizáció élén haladó nagy nemzetek a magyar nemzet szabadságszeretetét részesítették és amely — azt hiszem — egyike volt azoknak a nagy aktívumoknak, melyeket egyes nagy magyar államférfiak a mai nemzedéknek hátrahagytak. Középkori példák utánzásával ezt a megbecsülést tesszük kockára. A magyar törvényhozás igazi szellemét nem a miniszter úr által idézett régi törvényekben találjuk meg, aminthogy nem ez a szellem érvényesült 1867 óta lefolyt alkotmányos életünkben sem, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert ézt a szellemet sem azoknak a csekélyfajsúlyú politikusoknak véleménye alapján lehet megítélnünk, akikre a miniszter úr hivatkozott, (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) akik annakidején jóformán elszigetelten hangoztatták — ugyancsak külföldi példákat követve — ezeket az elveket. (Rassay Károly: Azok sem hitték volna, hogy majd rájuk hivatkoznak.) Nekem úgy rémlik, hogy a javaslat felett tulajdonképpen az a legsúlyosabb kritika, hogy a javaslat intézkedéseinek és szellemének alátámasztására nem lehet más tekintélyekre hivatkozni, mint ezekre a politikusokra. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A magyar alkotmányosságnak és a magyar törvényhozásnak szellemét sokkal jobban jellemzi az idegen fajokkal szemben tanúsított türelmesség, amely leginkább járult hozzá ahhoz, hogy a magyar nemzet annyi idegen faj beolvasztására volt képes. Jellemzi az, amit szentistváni gondolatnak hívunk. (Halljuk! balfelől.) Üjból rá kellene eszmélnünk arra, hogy ez az a szellem, amelyre a magyar nemzet joggal büszke lehet, ne akarjunk tehát magunkra ölteni valami idegen ruhát, amelyet más nemzetek a maguk testére szabtak, ahol az védelmet és kényelmet is tud nyújtani, amely azonban a más körülmények között elő magyar nemzetre sehogyan sem talál, sőt nálunk esek káros és végzetes hatásokat válthat ki. Mindenki ismeri Macchiavellinek azt a bölcs mondását, hogy minden országot csak azoknak az eszközöknek segélyével lehet fenntartani, amelyekkel azt az országot felépítették. Lehetséges, hogy azok a népek, amelyek egy bizonyos, különböző országokban elszórtan élő fajnak egyetlen államban való megszervezése és ez állam népének faji egységgé való összekovácsolása útján keletkeztek, haszonnal alkalmazhatják politikájukban a faji szempontokat. Magyarország azonban nem ezekhez az országokhoz tartozik. Magyarország a szentistváni gondolat jegyében lett naggyá, lett azzá, ami ma, — és ez a gondolat nem az idegenfaju polgároknak a közös munkákból való kizárására, hanem azoknak a közös munkába való bevonására törekedett. Ha mi ettől az eszmétől eltérnénk, ha faji alapon akarnók újból megszervezni a magyar nemzetet és azt a magyar államot, amely nem faji alapon keletkezett, akkor egy a magyar nemzet fejlődésének kiindulási pontját alkotó eszméhez válnánk hűtelenné és ez a magyarság történeti fejlődésébben olyan forradalmat jelentene, amely megdönthetné poülése 1939 március 10-én, pénteken. íitikai fejlődésünk és összes alkotmányos intézményeink legmélyebb alapjait. A tárgyalás alatt lévő javaslatban az első lépést látom egy ilyen forradalmi változás felé és ezért azt a magam részéről nem fogadhatom el. (Élénk taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Gaal Olivér jegyző: Schmidt Lajos! Elnök: Schmidt képviselő urat illeti a szó! Schmidt Lajos: T. Ház! Őszinte elismeréssel adózom azoknak a zsidó képviselőtársaimnak, akik a most szőnyegen lévő törvényjavaslat ellen foglaltak állást, mert ilyenképpeni ma" galartásukat ha nem is jogosnak, de — saját faj iik védelméről lévén szó — mintegy kötelességüknek tartottam. Nem csodálkozom azon sem, hogy őskeresztény képviselőtársaim a zsidótörvényjavaslat ellen foglaltak állást, mert ez el végje az ő egyéni meggyőződésük, ellenben kétkedéssel fogadom azoknak a törvényhozó társaimnak szélsőjobboldali magatartását, akikben benősülés vagy leszármazás tekintetében zsidó vonatkozás áll fenn, mert ezek akaratlanul is a törvényjavaslat komoly megvalósításának megakadályozol. Nem tudom elhinni ezeknek a törvényhozóknak, akik már keresztények és leszármazásuk folytán önmaguk, nősülésük folytán pedig gyermekeik már zsidó vérrel keveredtek, hogy ezek a zsidóság eddig élvezett egyenjogúsága ellen komolyan foglaljanak állást, mert hiszen ezzel sajátmaguknak és gyermekeiknek ártanának. Csodálalatos, hogy éppen ilyen származású törvényhozók között vannak egyesek, akik ennek a törvénynek legradikálisabb megoldását propagálják. (Farkas István: Kik azok?) Ezt én a magam részéről komolyan nem veszem. Nem ^ is vehetem komolyan, mert én a zsidótörvény megvalósulását sem bosszúból, sem gyülöletérzésből, sem olyan lehetetlen módon nem tartom kivihetőnek, amely előreláthatólag már eleven ennek módosítását fogja magával hozni. A magam részéről ezt a fontos javaslatot, mint mondottam, nem a bosszú és a győlölet érzésétől vezetve óhajtanám megoldani, hanem keresztény megértéssel, fajvédelmi alapon. Mivel pedig az előttünk fekvő törvényjavaslat, ha nem is hibamentesen, de az ilyen alapon való elgondolás mellett alkottatott meg, azért azt a magam részéről elfogadom. A törvényjavaslatnak sok hibája^ van, amint már előttem felszólalt képviselőtársaim rámutattak és mivel nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, csak egy-két olyan hibára mutatok rá, amely könnyen korrigálható. Első hibája a törvényjavaslatnak az, hogy túlkomplikált. Ha ez a törvényjavaslat mostani formájában megvalósul, akkor Budapesten legalább 25 törvénymagyarázó irodának kell majd létesülnie, (Derültség.) ahová az érdekelt felek egyénenkint be fognak járni érdeklődni, hogy a zsidótörvény érinti-e őket és milyen mérvben. Hasonló irodáknak kell majd az ország minden nagyobb városában létesülni. Egy második szempontból azért tartom főképpen hibásnak, mert azt ilyen formáiában ki lehet játszani és éppen ezért mindjárt rá akarok mutatni arra a módra, amellyel ennek kijátszását meg lehet akadályozni. E javaslat szerint, ha egy megkeresztelkedett zsidó férfi nőül vesz egy őskeresztény leányt, akkor az ebből a házasságból származó gyermekek zsidóknak számíttatnak. Mi-