Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-380

284 Az országgyűlés képviselőházának 380. ülése 1939 március 10-én, pénteken. magyart fogadott be Amerika! — Kertész Miklós: Sok millió magyarnak adta meg az állampolgárságot ezen az alapon!) Azt kell kérdeznem végül, hogy milyen jogon történik mindez? (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Egy a nyelvünk, egy a sorsunk, egy földben vannak eltemetve apáink, nagyapáink, őseink. Miért, milyen címen történik ez a megbélyegzés, ez a lesújtás, ez az — igazán így lehet mondani — tömeggyilkosság, (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ez a véres igazságtalanság és csúf jograblás? Hogyan higyjen így a polgár és a társadalom tagja a törvény előtt való egyenlőségben, hogyan higyjen a társadalmi rendben, az erkölcsben, hogyan ne legyen csúf materialista és földalatti összeesküvő forradalmár, ha minden emberi jogától meg akarják fosztani? (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Én ezt abszurdumnak, csúf igazságtalanságnak és végzetes dolognak tartom, amelynek kárát az ország, á magyar nemzet fogja vallani. A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Huszár Mihály jegyző: Drozdy Győző! Elnök: Drozdy Győző képviselő urat illeti a szó. Drozdy Győző: T. Ház! Figyelemmel hallgattam végig előttem szólott t. képviselőtársam értelmes, logikus, nyugodt beszédét és ha nem is értek vele mindenben egyet, el kell ismernem, hogy túlságos szordinóval dolgozott, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert hiszen neki kettős joga is lett volna arra, hogy élesebben támadja ezt a javaslatot. Születésénél fogva is azok közé tartozik, akiket sérelem ért (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és elvileg is egy olyan fronton állott egy egész életen keresztül, ahol mindig küzdöttek az emberi jogok minden sérelme ellen. Csodálkoznám azonban azon, ha az ilyen szolid felszólalást is csak pártszempontokból fognák fel eben a Házban. Én magam ezit a javaslatot elfogadom, (Propper Sándor: Nem -méltó egy Drozdy múltjához! A múltjaihoz nem méltó, Drozdy képviselő úr!) mé? pedig jóízlésből teszem ezt. Nem szeretem azokat az özvegyeket, akik a temetésről egyenesen az esküvőre mennek. Hiszen alig pár hónapja, mindössze két-három hónapja hagytam el a sírboltot, r nem illenék tehát most már megtagadnom édes szülőm elveit azzal, hogy annyi méltányossággal sem Viseltetném vele szemben, hogy ha az alapeszmében egyetértek vele, akkor ezt a javaslatot el né fogadjam. El kell fogadnom már csak azért is, mert ma bizonyos oldalról szinte kritériumnak tartják azt, hogy azs aki ezt a javaslatot megszavazza, a reformok híve. Márpedig — őszintén szólva — nem szeretnék abba a helyzetbe kerülni, hogy báríki is: azzal vádolhasson meg, hogy a refoirmok útján nem vagyunk hajlandók egy lépést sem előre tenni, (ProDper Sándor: Szén kis reform ez!) Ebből az alkalomból vissza kell utasítanom nem a pártom megbízásából, mert hiszen a oártonv mal e tekintetben még nem-r volt alkalmam értekezni, hanem csak a saiát felelősséffemre utasítom vissza a kormánypárti sajtónak ma reggeli tudósítását, amelvben a függetlenségi r>árt tegnapi megalakulásával kapcsolatban igen érdekes dolgokat írtak. Azt írja a kormánypárti főlap, hogy (olvassa): »A harminchat képviselő névsora mutatja, mennyire nem volt egyetértés az új párt tagjai és a hozzájuk nem csatlakozók között. A harminchat tagból álló disszidens párt jórészt azokból áll, akiket néhai Gömbös Gyula csáklyásoknak nevezett el és akik mindig gróf Bethlen István világszemléletéhez és világpolitikájához állottak közel. Politikai körökben valószínűnek tartják, hogy gróf Bethlen István hamarosan mint vezér az új párt élére áll és ezzel véglegesen tisztázza azt a helyzetet, amely egyébként ma sem kétséges már: a meg nem alkuvó, keresztény fajvédő, jobboldali politikát nem sikerülhet többé a liberális, csáklyás irányzattal összekeverni.« T. Ház! Szabad-e feltennem a kérdést, hogy amikor arról az oldalról azt állítják, hogy ebben a pártban nagyrészt olyanok foglalnak helyet, akiket Gömbös Gyula csáklyásoknak nevezett, vájjon nem akad-e a pártban rajtam kívül csak egyetlen egy is, akit nem maga Gömbös Gyula hívott ide és választott meg? Gömbös Gyula még a régi ciklusban használta először ezt a kifejezést bizonyos csoporttal szemben, ellenben e párt tagjai igenis azok közé tartoznak, akiket Gömbös Gyula idehívott, ennek a pártnak egyik ver zére Sztranyavszky Sándor volt az, aki Gömbös Gyulával együtt megszervezte, összehozta a parlamentnek azt a pártját, amely ma csáklyásoknak nevezi azokat az embereket, akik egyáltalán közel sem állanak ahhoz a reakciós szellemhez, amely bennmaradt a pártban. T. Ház! A kormánypárti sajtónak az ilyen impertinensnek nevezhető kifakadását visszautasítom, mert a csáklyásság tőlem is épúgy távol áll, mint az ő pártjuknak bármelyik tagjától és ha csáklyás alatt azt kellene érteni Magyarországon, aki nem akarja megszavazni a reformokat, hát felszólítom az igen t. .túloldalt, felszólítom az igen t. kormányt, ám álljon elő reformokkal, hozza azokat a népies reformokat és ám lássuk, vájjon nem fogjuk-e mi azokat a reformokat megszavazni. (Jenes András: Nem meri azt hozni, amit mi szeretnénk hozni!) Nem is volt alkalmunk arra, hogy az utolsó kormányzat alatt bebizonyítsuk azt, hogy a reformoknak hívei vagyunk, mert hiszen Tmrédy kormányzása alatt egyetlen reformjavaslat sem került a Ház elé, csak azok. amelyek most itt fekszenek, Imrédy országlása alatt a reformoknak csak az ígéretét hallottuk, azoknak zacskóba zárt szelével dudálták tele az országot minden alkalommal, minden népgyűlésen hirdette a földreformot, a részvényjog reformját, az adóreformot, a társulati adó reformját, stb., valójában pedig a parlamentet alig akarta összehívni és amikor össze is hívta, úgy foglalkoztatta, hogy ezekre a reformokra pedig ne kerüljön sor. Visszautasítjuk tehát azt a vádat, mint hogy ha mi a reformoknak nem volnánk hívei és felszólítjuk azokat, akik így merészelnek írni és így félre merészelik | vezetni Magyarországot, hogy áin. nevezzenek meg közülünk egyet is, aki az egészséges, népies és korszerű reformok útjába bármi akadályt is tett volna. (Mózes Sándor: Hol vannak azok, akik nem akarják a reformokat? Jelentkezzenek!) Én, mint mondottam, elfogadom ezt a javaslatot, mert mindent megszavazok, ami a keresztény magyar ifjúság javát szolgálja. Elfogadom, mert remélem, hogy a város keresztény társadalma és politikusai cserébe viszont segítenek majd a földkérdés megoldásánál nekünk, harmadszor, mert remélem, hogy a részletes tárgyalásnál azokat a módosító indítványokat, amelyeket be fogunk terjeszteni, mél-