Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-380
Az országgyűlés képviselőházának 380. ülése 1939 március 10-én, pénteken. lőséget jelenti, akkor nem tehetek róla, mégis csak eszembe jut Troekijnak az a mérgeskedő mondása, hogy a burzsoázia a modern korszak vívmányait, a civilizációt voltaképen sohasem tudta megemészteni és ezért most egy nem nagyon esztétikus formában, a torkán szaladt ki az egész polgári civilizáció és kultúra. (Beisinger Ferenc: Ezek az urak a múltkor hivalkodtak azzal, hogy minden este Moszkvát hallgatják! Imrédyék is meg a nyilasok is Moszkvát hallgatják a rádióban!) Ezek nagyon szomorú jelenségeik. T. Ház! Eddig azt igyekeztem néhány mondattal megmagyarázni és kifejteni, hogy ennek a javaslatnak a lényege a harc a rút anyagiakért. (Úgy van! a szélsőbalodalon.) Ami ezenkívül benne van, az a bántó és igazságtalan faji megbélyegzés s ezen túlmenőleg csúnya, közönséges hipokrizis-, Az én igénytelen véleményem szerint azonban még ennél is bántóbb az, hogy voltaiképen nem is a nép érdeke az. ami ebben a törvényjavaslatban kifejezésre jut, (Farkas István: t)e nem ám!^ hanem egy könnyebben élni akaró keskeny társadalmi rétegnek az érdeke (Úgy van! a szélsóbaloldalon. — Kertész Miklós: A mások agyon ütése árán!) Ha ez nem így volna, akkor önöknek módjuk volna ezt dokumentálni azzal, ha kimondanák, — ezt melegen aiánlom a nagyon elsiető igazsáffügyminiszter úr figyelmébe —. hogy a zsidók távozása után felszabaduló helyeknek mondjuk 50%-a csak olyan fiatalembereknek juthat, akiknek parasztszüléik vannak. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Némethy Vilmos: Száz százalékig elfogadjuk!) Ez azt mutatná, hogy önök helyesnek tartják, hogy miután az ország lakosságának 50%-a parasztság, ne holmi ficsurak üljenek az állásokba, hanem a parasztság fiai. (Kertész Miklós: Nvugdíjas méltóságos urak ülnek be! — Füssy Kálmán: Talán szégyen lesz, ha a parasztság foglalja el a helyeket?) Dehogv lesz szegvén, hiszen éppen azt követelem. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ezt sem érti meg? — Proper Sándor: Ezt az egyszerű doleot sem érti meg? — Némethy Vilmos: Ezt elfogadjuk, de nem azért, hogy ellentéteket szítsunk!) Ezt csak nem nehéz megérteni, de talán a t. kolléga lírnak még bizonyos fajta paraszti kisebbrendűségi érzése van és ugylátszik, emiatt a paraszti kisebbrendűségi érzés miatt nem tudja hamarjában megérteni, (Füssy Kálmán; Ugyan! Ugyan!) én a parasztság érdekében, a parasztság felemelése)érdekében óhajtottam ezt a módosítást megtenni. (Kertész Miklós: A méltóságos urak kisasszonykái foglalják el a helyeket! Legyünk ezzel tisztában! — Zaj. — Elnök csenget.) Azonkívül, miután ennek az országnak körülbelül 10—15%-a az ipari munkás, mondják ki, hogy azokat az állásokat, amelyek felszabadulnak, 15% erejéie* ipari munkások, vagy az inari munkások közül való fiatalemberek foglalhassák el, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) nem pedig az az tigynevezett aranyifjúság, amelyért önök harcolnak. (Farkas István: Amely megtanult verekedni, de nem tanult meg dolgozni!) Mondom tehát, megbélyegezni, sújtani, kiirtással fenyegetni és kiirtásra ítélni majdnem egy millió embert néhány ezer fiatalember kedvéért: ez annyira nem keresztényi, hogy ilyet még a zsidók sem tesznek. (Derültség.) A legszomorúbb természetesen az, hogy mindez a kereszténység morális fedezete, a keresztény világszemlélet morális fedezete mellett történik meg. Ennek a keresztény morális világszemléletnek a védelme természetesen nem én reám tartozik, fennhéjázva azt mondhatnám, hogy nemcsak én reám tartozik, mert én is értékesnek tartom, amelyet meg kell védelmezni, de — mondom — nemcsak én reám tartozik. Zichy János gróf képviselőtársunk a bizottságban nagyon helyesen beszélt arról, hogy voltaképpen a vallás és a vallási érzés devalvációjára, értéktelenítésére és csökkenésére kell vezetnie annak, ha anyagi érdekeket kapcsolnak össze a vallási érzülettel. Ugyanezt mondotta a magyar egyházak számos prominens harcosa és férfia. A vallási érzület devalvációjára vezet, ha a vallási viszonyokat gazdasági érdekekhez fűzik, vagy fordítva, a vallás devalvációjára vezet, ha a vallást akarják holmi üzleti érdekek alapjául megtenni. Nóta bene, itt nemcsak erről van szó, hanem még arról is. hogy voltaképpen a vallást aprópénzre akarják felváltani, hamis aprópénzre, amit legjobban bizonyít az, hogy Kertész képviselőtársam tegnapelőtti kitűnő beszédében rámutatott arra, hogy itt tulajdonképpen olyan állások tömege szabadul fel, amely állások havi 100—120—150 pengővel vannak dotálva, amire — hogy kissé parasztosan fejezzem ki masram — az a fiatalember, akit önök protezsálnak, agyonprotezsálnak, fütyül, azt meghagyná szívesen a zsidónak, de önök nem hagyják meg. Tehát hamis aprópénzre való felváltásról van itt tulajdonképnen szó. T. Ház! Ki kellene még néhány mondattal térnem arra, hogy mint mondottam, minden javaslat, amelyet önök az utóbbi esztendőkben a Ház elé terjesztettek és törvényerőre emeltek, , alkalmas arra, hogy a munkásosztály érdekeit még külön is sújtsa és sértse. Beszéltek itt már arról, hogy ennek a javaslatnak a munkásosztály, a dolgozók fogják elsősorban kárát vallani, mert ennek bérleszorító, bérlenyomó hatása lesz. (Kertész Miklós: Már van!) Már van is és lesz ezentúl is abban a formában is, hogy egyrészt az a szegény megtűrt zsidó alkalmazott és munkás örül, ha dolgozhat majd ingyen, ha dolgozhat éhbérért, ha viszont ő ilyen helyzetbe kerül, akkor ez azt jelenti, hogy a mellette dolgozó keresztény munkásnak ós alkalmazottnak munkabére is természetszerűen csökken. (Úgy van! Úgy van! a zsélsőbaloldalon.) Természetszerűen csökken, amikor az a bizonyos munkanélküli tartalékseres: ezen az úton folyton növekedik. Van ennek a törvényjavaslatnak egy paragrafusa, amely speciálisan a munkásosztályt akarja sújtani, még pedig elsősorban a munkásosztály elitjét, a szervezett munkásságot, amely szakasz azt mondja, hogy zsidó nem vehet részt szakszervezet, vagy egyéb munkásszervezetek vezetőségében. Miért? Mivel érdemelte ezt meg 1 ? (Schmidt Lajos: Szomorú a tapasztalat!) Ezt a t. képviselőtársam nem tudhatja, mert valószínűleg nem látott még soha egy eleven szakszervezetet. (Sehmidt Lajos: Nem!) Akkor ne szóljon bele. (Schmidt Lajos: De látom az utcán!) Én ellenben ebben a szakszervezetben gyermekkorom óta élek és becsületesen dolgoztam benne. (Sehmidt Lajos: Láttuk a forradalomban!) A forradalomról beszéltem az előbb, de a képviselő úr nem volt jelen, Nem tudott volna ellene semmit sem
