Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-379

Az országgyűlés képviselőházának 379. magyar fejedelem floreál, mert különben gallérunk alá pökik az német«. (Derültség: — Antal István: Szekfű Gyula megcáfolta Kemény Jánosnak ezt a kijelentését! — Fábián Béla: Nem Kemény János, hanem Pázmány Péter írta! — Antal István: Ez Kemény János követjelentésében foglaltatik. De Szekfű megcáfolta, hogy Pázmány ezt mondta volna! — Rasay Károly: Akkor is igaz, ha Kemény János mondta! — Antal István: Ez Kemény János követi jelentésében volt és kiderült, hogy hamisítás!) Akkor is igaz, ha Kemény János mondta. Az azonban egészen bizonyos, hogy aki ma a pártszenvedélyektől fűtötten nekimegy ellenfelének, a »zsidóbérenc«-től kezdve minden becsületbevágó jelzőt elordít róla és mint utolsó vádat, főként azt vágja oda, hogy a népi politika ellensége és elgáncsoló ja, az meg van győződve róla, hogy most jól megmondta róla, jól kivégezte a nép igazi ellenségeit és ezek után a gallérunk alá pökhetik akárki, mert minket már baj nem érhet. (Ügy van! Úgy van! bal felől.) Hogy mit értenek népi politika alatt azok, akiknek a szája mindig tele van a népi politika jelszavával, azt nem tudom egészen pontosan megmondani. Semmiesetre sem nemzeti politikát. Magyarországon pedig a népi politika és a nemzeti politika egy és ugyanaz, nem lehet két különböző dolog, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) egyszerűen azért nem, mert Magyarországon 1848 óta a nép és a nemzet egy. Itt tehát csak az csinálhat népi politikát, aki magyar nemzeti politikát csinál. A nemzeti politika pedig az, amely elsősorban ennek a nemzetnek a függetlenségét és szabadságát, az egész nemzetnek, mint összességnek a függetlenségét és a nemzet egyes tagjainak szabadságát szolgálja, mert csak ezzel szolgálja a nemzet egységét, megerősödését és csak egy megerősödött nemzetben lehet szó egészséges népi politikáról. (Ügy van! Úgy van! balfelől.) Nemzeti politikát parancsuralmi módon, vagy parancsuralmi institúciók lekopírozásával csinálni nem leheti (Ügy van! Ügy van! a balés a szélsőbaloldalon.) mert az hozhiat mindenféie eredményt, csak azt az egyet nem, hogy itt a nemzet saját önkormányzata által, önmaga kormányzásával erősödjék meg és tudja akaratát kellőképpen kifejezni. Akik ma az újdivatú, idegen eredetű alapokra felépült úgynevezett népi politikát hirdetik, olyan politikát hirdetnek, .amelybe mindenkinek van beleszólása, csak a népnek nem. (Ügy van! Ügy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Ezt nevezik ők népi politikának. (Farkas István: A népnek elvették a választójogát!) Természetes, hogy nehéz meggyőzni azokat, akik a kérdést csak egy egyoldalú, elfogult szemszögből nézik. E tekintetben azonban nem szabad véleménykülönbségnek lennie a magyarság sorsát és az ország jövőjét valóban féltő magyar emberek között. Mi köze ehhez annak, hogy valaki szereti, vagy gyűlöli a zsidókat? Még az utóbbiak vonatkozásában is kötelesség jobban szeretni a magyart, mint gyűlölni a zsidót. Igen szomorú példáját adta az elfogultságnak (Mozgás jpbbfelől. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbalodalon.) és a meggyőzetni nemakarásnak az a beszéd, amelyet tegnapelőtt az igazságügyminiszter úr mondott el a Házban. (Halljuk! Halljuk! balfelől. — Rupert Rezső: Simonyi Ivánra hivatkozott! A Westungarische Grenzbote szerkesztőjére hivatkozott tekintélyként!) Az igazságügyminiszter úr teljesen elfoKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XXII. ülése 1939 március 9-én, csütörtökön. 269 gult és egyoldalú beszédében hivatkozott arra, hogy a vita egyes szónokai nem parlamentáris hangon foglalkoztak a javaslattal (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) és embertelen és gyűlölködő törvényjavaslatról beszéltek, holott őt nem fűti gyűlölet. Utóbbi kijelentését szívesen elhiszem az igazságügyminiszter úrnak, de ha kifogásolja egyes ellenzéki szónokoknál a parlamentáris hang hiányát, talán méltóztassék még egyszer elolvasni ennek a törvényjavaslatnak sajátmaga által aláírt indokolását. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Pamflet!) Bizonyos fölényeskedő gúnynyal foglalkozott azután a miniszter úr Rassay Károly beszédével is s annak különösen azzal a részével, amelyben Rassay Károly olyan megoldást javasolt, amely valóban kompromisszumot jelentett volna. Szellemeskedve jegyezte meg a miniszter úr, hogy a parlament legkisebb pártjának elnöke úgy értelmezi a kompromiszszumot, hogy a legnagyobb párt vonja vissza a javaslatot. Itt van az a pont, ahol maga a miniszter úr adta a bizonyítékát annak, hogy a t. túloldal egy része, sajnos, beleértve a miniszter urat is, mennyire előre elhatározott meg nem értéssel és nem túlzok, ha azt mondom, hogy ab ovo elutasítóan fogad minden gondolatot, amely erről az oldalról jön, még ha az a kérdésnek valóban nyugvópontra való juttatását célozza is. Önöknek, uraim, nem az a fontos, hogy a kérdés valóban nyugvópontra jusson, mert hiszen egy ilyen törvényjavaslattal kitenyésztett közhangulat nem alkalmas arra, hogy bármit nyugvópontra juttasson és megnyugvást idézzen elő. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Majd csak azután kezdődik! —Buchinger Manó: Meizler már bejelentette igényét a pogromra!) Az agitáció éppen úgy, mint ahogy az 1938 : XV. te. életbelépte után tovább folyt, tovább fog folyni ezután is. Meizler képviselőtársunk is kifejezte a múltkor azt a reményét, hogy a második zsidótörvény után nemsokára jön a harmadik zsidótörvény. (Buchinger Manó: Igénybejelentés a pogromra!) Meg kell tehát kérdeznem az igen t. kormányt, hogy ezt akarja-e? Mi ezt a javaslatot azért utasítjuk vissza, mert a kérdésnek további kiélezése és napirenden tartása, eltekintve attól, hogy embertelen és igazságtalan, a magyar közéletet tovább mérgezi és további engedményt jelent a szélsőséges demagógiának. Azok, akik elfogadják a javaslatot, azzal nyugtatják meg a maguk lelkiismeretét, hogy azért fogadják el, mert ez is csak egy kezdeményező lépés és a második zsidótörvény után jön majd a harmadik zsidótörvény. Zsidóság ide, zsidóság oda, most a zsidóságé minden részvétem, minden együttérzésem és minden felháborodásom a javaslat igazságtalan és embertelen intézkedései miatt és azok miatt a megállapítások miatt, amelyek az indokolásban vannak. De a főok, aimiért itt voltam hátor felszólalni ós amiért kénytelen vagyok arra kérni — bár, sajnos, kevés reményem van arra. hogy kérelmem meghallgatásra talál — at. túloldalt, hogy mégegyszer fontolja meg ezt a javaslatot, az, hogy a javaslat nemcsak embertelen, nemcsak igazságtalan, nemcsak ellenkezik a tradicionánális magyar nobilitással, (Bródy Ernő; Az ország érdeke ellen van!) a keresztény és úri szellemmel, hanem nagy veszedelmeket is idéz elő az egész magyarság létérdekei és létkérdé41