Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-379

250 Az országgyűlés képviselőházának 379 vonatkozólag — a társadalmi béke megteremtésének a leghatalmasabb eszköze. Ez vonatkozik a zsidókérdés mikénti elintézésére is. Pártunk tagjai már olyan időben is vallották és hirdették, amikor az ilyenfajta állásfoglalás a közéleti érvényesülésnek súlyos akadálya volt, hogy a zsidóság túlságos térfoglalása, — egy részének türelmetlen érvényesülési vágya — a nemzeti vagyon és jövedelem terén elért aránytalan részesedése, a társadalom békés fejlődésének aggasztó jellegű megzavarodására fog vezetni. Ugyanezt birdettük és valljuk a zsidó elemekkel erősen összeszövődött szabadkőművességgel szemben is. Kívántuk és sürgettük régtől fogva, hogy a magyar keresztény ifjúság szerezzen a maga számára gazdasági jártasságot és vegye fel a versenyt az üzleti téren a zsidósággal és része^ süljön ebben a törekvésben erős közhatalmi támogatásban. Éppen ezért az 1938:XV. te,, megalkotását az ellene felhozott aggodalmakkal szemben is általában helyesnek tartottuk és nagy figyelemmel óhajtottak kísérni ennek a törvénynek a hatását a külpolitikai helyzet, a gazdasági élet, a kultúra, a tudomány és műszaki élet stb. terén. Látni óhajtottuk volna, hogy fiatalságunk kellő kitartással és hozzáértéssel végzi-e az fítváH.ozás során n zsidó szakértőktől átvett. feladatokat. Az így szerzett tapasztalatokból alaposabban lehetett volna megállapítani, mennyiben van szükség további intézkedésekre. A társadalmi béke fenntartásának igen fontos feltétele, hogy komolyan védekezzünk a társadalmi béke és az ország törvényes rendje ellen intézett támadásokkal szemben. (Helyeslés a balközépen.) Bízunk abban, hogy a kormány gróf Teleki Pál vezetése mellett az izgatás, rendbontás, a társadalmi és állami rend megzavarására irányuló minden törekvés, minden terror ellen az állam egész tekintélyével és kormányzata teljes h at almával fog fellépni. Bízunk abban* hosry a kormány útjába áll minden forradalmasító törekvésnek, politikai, társadalmi, gazdasági téren egyaránt és felhasználja a megelőzésre a kellő szociális reformokon kívül a közigazgatás minden erejét s a megtorlásra az állam büntetőjogi hatalmának teljes szigorát (Helveslés a balközépen.) Érvényesíteni óhajtjuk az államigazgatás minden megnyilvánulásában azt a deákferenci elvet, hogy a jog kötelesség nélkül kiváltság s a kötelesség iog nélkül szolgaság. (Ügy van! Ügy van! half elől.) A közigazgatás a gyakorlatban is ezt az elvet különös figyelemmel kísérje. A parancsok és büntetések tömege helyett a nemzet és polgárai által önként elhatározott és tudatos meggyőződéssel végrehajtott cselekedetek létrejöttére kell törekedni. Ez az az elv, amit más szóval önkormányzatnak nevezünk, amelynek növelése a szabadság érzetét, korlátozása a szolgaság érzését kelti a nemzetben. Fejlesztenünk kell tehát az önkormányzatot, a polgárok szabad részvételét cselekvésük elhatározásában. A központosítás minden látszólagos és főleg hivatalnoki szempontból kimagasló előnye mellett nem pótolja a helyi igazgatás, helyi végrehajtás (decentralizáció) nagy gyakorlati előnyeit. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Csökkenteni kell a bürokratizmust és nemcsak rendelkezések kiadására, haülése 1939 március 9-én, csütörtökön. ' nem a rendelkezések végrehajtásának ellenőrzésére, a számonkérésre is gondot kell fordítanunk. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) El kell kerülnünk az államigazgatás minden ágában az olyan közhatalmi berendezkedést és szervezést, amely azzal a kockázattal jár, hogy valamely megszervezett kalandortársaság a központi hatalom kézrekerítésével a nemzet minden önálló életlehetőségét megszünteti. A túlságos központosítás az állam hatalmi szerkezetét, széles alapon nyugvó piramis helyett a központi hatalomra ráakasztott, levegőben lógó tömeggé alakítja át. Nem óhajtunk ide vonatkozóan részletes programmot adni s így csupán egy-két feladatot emelünk ki. A kormányzás minden lépésénél a családvédelem gondolatára igen nagy figyelemmel kell lenni. Nálunk az állam bevételeinek túlnyomó nagy része forgalmiadókból, fogyasztási adókból, vámokból és a forgalmat terhelő illetékekből ered. A nagy család, amelynek ezekkel a közterhekkel sújtott elsőrendű fogyasztási cikkekből nagyobb a szükséglete, ezeknek a közterheknek viselésében fokozott mértékben vesz részt, mert a család ezekből a közterhekből annyiszoros részt visel, ahány családtagból áll. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Ha ehhez még hozzászámítjuk a házbérben ; rejlő adóterhet, amely mindenütt több a házbér fele összegénél, akkor világos, hogy a nagy családokat a közterhek aránytalanul sújtják. Ezek a terhek nemcsak a kereső családtagokra nehezednek, hanem minden eltartottra, minden gyermekre. Nincs tehát a könnyítésnek, visszatérítéseknek, kedvezmény-nyújtásoknak az a menynyisége, amely elegendő volna ahhoz, hogy ezt az adórendszerünkből folyó aránytalanságot meg lehessen szüntetni. Mmden jogszabályban, minden intézkedésben szem előtt kell tehát tartani a családvédelem nagy gondolatát. Lelkiismeretesen ügyelni fogunk arra, hogy a ma még — főleg az adózás terén — érvényesülő szociális igazságtalanság a családvédelem gondolatának legteljesebb győzelmével szociális igazsággá alakuljon át. Szemünk fénye, jövőnk záloga a magyar ifjúság. Fiatalságunk sorsát az fogja gyökeresen megjavítani, aki a gazdasági élet fellendítésével, a vállalkozói bátorság, ötletes kezdeményezés feltámasztásával iij munkalehetőségeket tud teremteni. Mi erre fogunk törekedni, a mi reformjaink ennek a célnak elérését szolgálják és reméljük, hogy sokat szenvedett, sokat tanult, tehetséges, ötletes és szorgalmas fiatalságunk egészséges,^ élénk gazdasági élet kialakulása során új értékek önálló termelésére és eb ben való részvételre tudja majd fordítani ma parlagon heverő nagy képességeit. Ebben a gondolatkörben kívánjuk a nemzeti önállósítási alap továbbfejlesztését, de még inkább kívánjuk annak a gazdaságpolitikának visszafejlesztését, amely ma minden gazdasági önállóságot, minden egyéni vállalkozást és kezdeményezést úgyszólván kilátástalanná tesz. A külpolitikáról is kell pár szót szólnunk. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) A magyar nemzetnek vannak olyan törekvései, amelyekről soha sem fog elfelejtkezni, de amelyek valóra válásában az a legfontosabb, hogy minél kevesebbet beszéljünk róluk,