Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-378

Az országgyűlés képviselőházának 378, 100 munkát bocsátott közre s több mint 60 me­morandumot és tiltakozó emlékiratot küldött el nemcsak a prágai kormánynak, hanem Eu­rópa Összes kormányainak is. Ezt a nagy iro­dalmi munkásságot itt nincsen időm jellemez­ni, csak annyit jelentek ki, hogy ezekkel az irodalmi termékekkel bizonyíthatólag a kár­pátorosz népet nyelve és szokásai sohasem kapcsolták az ukrán néphez. Ukrán-ruszin nyelv nincs is, ukrán-ruszin nép nincs is! El­lenben van az orosz nyelvnek több nyelvjárása és ilyen nyelvjárás a kárpátorosz nyelvjárás is, éppen úgy, mint a galiciai kisorosz nyelvjárás. A imagyar tudományos világ is 1868-ban ki­adta jogi forrásait, lefordíttatta kárpátorosz nyelvre is, amely nyelv, amely dialektus a mai napig is a kárpátoroszok hivatalos ínyelvé vei azonos. Az a sok könyv és népiskolai tan­könyv, ia Szabó-nyelvtanok, a kárpátorosz iro­dalomtörténetek és sok más kiadás, amelyet a imagyar koranány aninakide jén a kárpátorosz népnek juttatott, úgyszintén az egész kárpát­orosz irodaltwn, nagynevű költőink, azok iratai, versei, tudományos szótárai, főleg a Mitrák­féle szótár, amely több mint százezer szót tar­talmaz, miind ezt a nyelvet használják. Világos oninden filológus és etnológus előtt — ^raég az esetben is, ha moszkvai és a pétervári^ tu­dományos akadémiák 1905-ben történt megálla­pításaival szemben lehetne is beszélni ukrán nyelvről —, hogy a kárpátorosz nyelv még nyelvjárása seimi lehet az ukránnak és a kár­pátorosz nép neun tekinthető ukrán népnek. Az 1930. évi cseh statisztika szerint csak 2355 ukrán volt Kárpátalján, ugyanakkor pedig 446.916 kárpátorosz. Az 1938. évi népszavazás alkalmából a Volosin-féle ukrán nyelvirány 12%-ot kapott, dacára annak, hogy a hivatalos apparátus, iá tainfelügyelők, ukránérzelmű kommunista-szociáldemokraták voltak, mint Markus, Pazuchanics, Bartos, Husznai, Mar­kovics. Nem akarom itt felhozni az amerikai kár­pátoroszokat, akik a imainapig száz százalékban kárpátoroszok és az ukránokkal soha semmiféle közösséget nem vállaltak és nem vállalnak. Teljesen érthetetlen az a beállítás és az a tény, hogy a kárpátoroszokból bizonyos politikai el­gondolások miatt csinálnak ukrán népet. Ez éppen olyan természetellenes, mint amilyen ter­mészetellenes akció lenne a Kárpátokat ketté­hasítani és a Tisza folyását megváltoztatni, hogy a Tisza ne a Dunába hanem keletre a Dnyeperbe vagy a Dnyeszterbe vagy a Dóimba ömöljék. Ha megnézzük ennek alapján azt hogy az európai nagy politikusoknak és tudósoknak mi a véleményük akkor egészen világos előt­tünk hogy a kárpátoroszok nem ukránok és hogy a kárpátoroszok gazdaságilag történel­mileg jogilag és stratégiailag is természet­szerűen a Duna medencéjéhez tartoznak, de világos az is, hogy a magyar kormány és a magyar parlaimeint sem tekintett el e kérdéstől. Érthető iaz a nagy érdeklődés, amely ebben a kérdésben Európaszerte megnyilvánult. Leg­nagyobb barátunk, Mussolini 1937 december 18-án; majd Runeimain-hoz írt levelében 1938 november 15-én ezt az elgondolást megerősíti, amikor hangsúlyozza, hogy a károátonoszoknak joguk van sorsuk felől dönteni. "Ward Price a Daily Mail-bem, továbbá a News Chronicle és a Daily Telegraph című lapok egyhangúlag ülése 1939 március 8-án, szerdán. 227 megállapítják, hogy »Britannia támogatni fogja a kárpátoroszok önrendelkezési jogát«. A francia Liberté ehhez hozzátéve azt mondja: »az új Macedónia Európa szívében tartós nem lehet«. Nagyon érdekes Philippe Henriotnak ja­nuár 20-i beszéde a francia parlamentben a kárpátorosz problémáról, amikor is azt mon­dotta, hogy: »bizonyos tévedések és intrikák következtében lettek a kárpátoroszok Cseh­szlovákiához hozzácsatolva«. Majd így foly­tatta: »Igaz az, hogy e földet minden életlehe­tősége Magyarországhoz köti, s ezért e terület előbb-utóbb vissza fog térni Magyarországhoz«. Dudzsinszky 1938 december 2-án a lengyel parlamentben interpellált és követelte a len­gyel-magyar határt. Ugyané napon hasonló interpelláció hangzott el Rhys Davies képvi­selő szájából az angol alsóházban. E mellett az^ elv mellett harcolnak úgy szóban, mint írásban Carlo Cordero olasz tábornok, Mattia Farina szenátor Rómában, dr. Paul Bang ál­lamtitkár Berlinben, Downok képviselő a varsói parlamentben, H. Prater és Mad Laren angol alsóházi képviselők, Paul Creysser és Baranger tábornokok Párizsban, Tykrol né­metalföldi képviselő stb. Mind a lengyel-ma­gyar határ megoldása mellett törnek lándzsát és a kárpátoroszok Magyarországhoz való csa­tolása mellett szólalnak fel. Talán legérdekesebb ez irányban F. de Ge­rardo: Le Complet Rouge en Ruthénie (Vörös összeesküvők a Rutén földön) című munkája, amely pontos történelmi adatokkal bizonyítva világosan kifejti azokat a tévedéseket, ame­lyek a kárpátoroszságot Csehországhoz csatol­ták és ellenzik a lengyel-magyar határt. Ezek­hez a nyilatkozatokhoz hozzá lehet tenni Aldo Dami francia író műveit, amelyekben kifejti, hogy (olvassa): »Az európai béke csak úgy biz­tosítható, ha a kárpátoroszoknak megadják az Önrendelkezési jogot, mert Kárpátaljának egyetlenegy piaca a magyar Alföld«. Nagyon érdekesek azok a cikkek, amelye­ket az orosz nacionalisták amerikai, párizsi, berlini, szófiai és vilnai lapjaiban olvasha­tunk. Akár a Nácia-ról, akár az Imperskaja Rossia-ról, az amerikai Rossia-ról vagy a Slovo-ról van szó, ezek mind egyhangúlag megállapítják, hogy (olvassa): »A kárpátorosz­ságnak nemcsak az igazság követelményei miatt kell Magyarországhoz visszakerülnie, hanem azért is, mert a Kárpátok a magyarság természetes bástyája (Ügy van! Ügy van!) és a ká.rpátoroszok a magvarok hűséges szövetsé­gesei voltak ezer éven keresztül«. Ezen nagy tények és igazságok alapján igaza volt Divéky Adorján könyvének, amely a lengyel-magyar határt, vagyis a kárpát­oroszok Magyarországhoz való csatlakozását gazdasági, történelmi, politikai és stratégiai érdekek alapján természetes szükségszerűség­nek tartotta. Az orosz nacionalista lapoknak az utóbbi években megjelent cikkei óriási erővel és je­lentőséggel bírnak a kárpátorosz népet illető­leg és pedig két szempontból is. Az egyik az, hogy a nagyoroszoknak nincsenek imperialisz­tikus törekvéseik a Kárpátokon túl, a ^másik pedig az. hogy lemondanak^ a pánszlávizmus­ról, arról a pánszlávizmusról, amelyet eddig a csehek és ukránok képviseltek. Ezeket a nagy igazságokat akarta meg­dönteni február 12-én Volosin és Revaj ope-

Next

/
Thumbnails
Contents