Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-378

224 Az országgyűlés képviselőházának 37, kik azok, akik annak idején a francia-spanyol határt átlépték. Hiszen nem (maradhatott titokban külügyi kormányzatunk előtt az a körülmény, hogy a francia-spanyol határon igen könnyű volt az átkelés, mert még az újságokban is intervju alakjában megjelentek olyan közlések, melyek arra utalnak, hogy a franciák nagyobb csoportokban is könnyűszerrel engedélyezték a kilépést a vörös kormányt támogatók számára. így tehát a magyar kommunisták névsorának is meg kell ott lennie. Köztudomás szerint a francia tisztek pontosam megálLapították az összes átkelő embereknek, valamint hadianyagoknak la pontos névsorát, illetőleg jegyzékét. Felül kell vizsgálni a spanyolországi magyar önkénteseik rendőri priuszait is, mert nagyon valószínűnek látsszák, hogy elvakított kommunistákon kívül csak olyan magyarországi származású önkéntesek vettek részt a Madrid-barcelonai oldalon a polgárháborúban, kik rovott előélettel rendelkeztek idehaza. (Meizler Károly: A börtöntöltelékek!) Miután most már a Magyarországra való — hogy ezt a szót használjam. — visszaszivárgásuk veszélye forog fenn, vagy esetleg más államokban helyezkedhetnek el, semmiesetre sem a magyar nemzeti dicsőség emelésére, ezért erre kénytelen voltam a kormány figyelmét felhívni. A magyar külügyminiszter úr ezzel a gesztusával mindenesetre fokozottabban ibe fogja bizonyítani Franco tábornoknak, Hitler kancellárnak és Mussolininek egyaránt, hogy azok a magyar származású egyének, akik akár Franco fogságába estek, vagy esni fognak, akár Franciaországba menekült vörösök, itt, hazájukban társadalmon kívülálló egyének. Ezek névsorát sürgősen közölni kellene természetesen nemcsak a spanyol kormánnyal, hanem az olasz és a német kormánnyal is, hogy megakadályozható legyen oda való beszivárgásuk, illetőleg, hogy a kiadatási eljárás, rendőrségi priuszuk alapján már jóelőre folyamatba tehető legyen. Ezek a vörös dandárok, amelyeket Moszkva, — miután a világ összes toborzó helyein összeszedték — felfegyverzett és kitűnően pénzelt, új háborús elemet képeznek, mint amilyen eddig a haditörténétben a zsoldos hadseregek felállítása óta tulajdonképpen nem létezett. Ezek az emberek ma szétszóródhatnak hazájukba, vagy máshova vándorolnak ki, de olyan állandó veszélyt jelentenek, amellyel számolnia kell nemcsak minden katonának, hanem minden politikusnak is. Éppen ezért, magyar szemszögből vizsgálva az ügyet, meg kellene kétszerezni azt az eddig is kitűnően bevált intézményt, amely külföldi munkásainkat ellenőrzi és amely például többek között Franciaországban is 'kitűnően állotta meg helyét. Hiszen valószínűnek látszik, hogy ezeket az önkénteseket a francia és belga szénbányák mélyéből és gyárak műhelyeiből toborozták öszsze az idegenfajú bolseviki agitátorok. De a jobboldali közvélemény idehaza is kívánja és elvárja, hogy a kormány ilyen irányú intézkedéseket tegyen, hiszen nem kell bővebben fejtegetni, a hivatása színvonalán álló m. kir. ügyészség azonnal készen van a vádirattal, ha esetleg egy túlzottan jobboldali embernek kiszólásáról van szó. Éppen ezért ma, amikor az orgyilkosok és a rablók ellen

1 vádiratot adnak ki, nem kételkedhetünk abbain sem és én sem. kételkedem, hogy ki fogják adni a vádiratot ezek ellen a személyek ellen, akkor is, ha jelenleg nem Ma?. ülése 1939 március 8-án, szerdán. gyár ország területén tartózkodnak. A külügyi kormányzattól pedig elvárjuk és tisztelettel kérjük, hogy ma a honvédelmi törvény életbeléptetése, vagyis a fegyverkezési egyenjogúság elismerése után, ha már a közelmúlt kormányok közül igen sok keveset, vagy semimlt sem tudott tenni az idegen járom alatt, sínylődő magyar kisebbségeink érdekében, ebben az esetben bizonyos aktivitást tanúsítson. A külügyi kormány tevékenysége a jövőben különbem sem merülhet ki tisztán abban, hogy egyes urakat küld el a fényes genfi palotába, a Népszövetségnek tnevezett egyveleghez (Gróf Festetics Domonkos: Sóihivatal az, nem egyveleg), hogy ott az adófizetők pénzéből még egy szobára való bútort ajánljon fel ennek a díszes társaságnak, mint ahogyan a múltban történt. Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja az illetékes miniszter úrnak. Következik Fenéik István képviselő úr interpellációja a miniszterelnök és a külügyminiszter urakhoz az Európát és Magyarországot veszélyeztető kárpátoroszországi piroblémák tárgyában. (Halljuk! Halljuk!) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Csikvándi Ernő jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak és a külügyminiszter úrnak arról a terroréi, azokról az egészj Európát és főleg Magyarországot veszélyeztető propagandáról, amik Kárpátoroszországban folynak és amik az őslakó kárpátoroszokat és magyarokat életbenimaradásukfoan veszélyeztetik és így ez teljesen ellenkezik a müncheni megállapodás alapelveivel, vagyis a népek önrendelkezési jogával is?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti i a szó. Fencik István: Igen t. képviselőház! Két gondolat, helyesebben két esemény az, ami alkalmat ad nekem arra, hogy a magyar parlamentben felszólalhassak a kárpátorosz kérdést és a kárpátorosz földet illetőleg. Az egyik a február hó 12-én végrehajtott kárpátalja parlamenti választás, a másik a február hó 25-én a magyar külügyminiszter úr által aláírt antikomintern szerződés. E két nagy eseményt össze akarom fűzni és a magyar parlament tekintélyén keresztül tulajdonképpen Európa lelkiismeretéhez, barátainkhoz és a nagyhatalmak jóakaratához akarok folyamodni a kárpátoroszok helyzetét, szenvedését, helyesebben jogait illetőleg. ÍAz elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) A kárpátorosz népnek kétségtelenül éppen olyan jogai és kötelességei vannak, mint bármely más európai népnek. A kárpátorosz népre éppen úgy vonatkozik Wilsonnak 1918-ban 14 pontban lefektetett alapelvei, a népszövetségnek, a müncheni új világkonferenciának, vagy pedig a bécsi arbitrage-nak határozatai, mint bármely más népre. Ezen négy nagy és Európát újra rendező esemény közül bármelyiket vegyük fontolóra, mindegyik a népiség elvén alapszik és mindegyik elismeri a népek önrendelkezési jogait. Ezekre az elvekre, mint biztos bázisra támaszkodva, alkotják meg a München—Bécsi elgondolásban született legújabb Európát. A népek önrendelkezési jogát nem látjuk azonban a maga teljes egészében