Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-378
222 Az országgyűlés képviselőházának 378 Jiiszter úr súlyt fektetne arra^ hogy a papok tartsák távol magukat a politikától. Jellemzésül arra, hogy a nemzeti szocializmus hogyan viseltetik a vallással szemben, többek között meg kell említenem azt, hogy egy olyan ember jött el velem akkor ® templomba, aki a saját bevallása szerint harmincegy esztendeje nem volt templmoban, mert azt tartja, hogy neki a pap nem mondhat olyant, ami az ő lelkiségével összefér. Néhány szóval igyekeztem és sikerült is meggyőznöm arról, hogy a nemzeti szocialista gondolat, a nemzeti szocialista lelkiség nem nélkülözheti azt, hogy hívei csakugyan istenimádó, hithű emberek legyenek és ha már a papjuk eltéved, akkor ők legyenek sokkal inkább hithű és komoly keresztény embereik. De ezek a zaklatok még tovább is terjednek. Az ügyészség vádat emelt ifjabb Lok'rios József és Bikfalvi Máthé István ellen, ennek a kezemben levő röpcédulának a tartalma miatt. Ez a röpcédula 28.99Ö/Í938. számú főszolgabírói engedéllyel bír, azonkívül az ügyészség is adott rá engedélyt; ma megfogjak ennek a röpcédulának a szerzőjét és vádat emelnek ellene. Ha csak egy kicsi jogérzéke van egy bíróeimibernek, egy ügyészembernek, alkkor el «em tudom képzelni, hogy odacitálhassa, odavonhassa törvényes elintézés elé ennek a röpcédulának szerzőjét, amelyből már több mint százezer, talán többszázezer darab kijött s amely röpcédula mint kiáltvány tárgyalja a Magyar Nemzeti Szocialista Mozgalom, mint öntudatos felébredés elgondolásait, világnézetét. Mozgalmunk nem politikai párt, hanem tiszta magyar és szocialista népmozgájtaan. A harcunk az anyagias világnézet alapján álló liberális, kapitalista társadalom és gazdasági rend ellen irányul, ez kétségtelen. A harcunk a nemzetközi osztályharcot (hirdető materialista- szocializmus és (marxizmus ellen irányul. A harcunk a magyar faj külső és belső ellenségei ellen irányul. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Ifi. Balogh István: Kérek 15 percnyi idő- meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni 1 ? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Ifj. Balogh István: Légy mindenek felett magyar! Legyen neked előbbre való testvéred a magyar koldus, mint az idegen koronás király. Ezek az inkriminált gondolatok. Légy egyenes, őszinte, becsületes ember! Légy mindenek felett szocialista! Ha nem vagy szocialista, nem igazi a becsületed és a magyarságod. — A fajvédelemről és a szocializmusról beszél egy másik pontban. Azt kérdezi, hogy mi a faj védelmünk*? A válasz a következő: Faj védelmünk a magyar faj jelen és f jövő ezeréves életének és uralmának biztosítása a Kárpátok medencéjében, a magyar birodalomban. Ennek megvalósítására megszerezzük a hatalmat, amellyel megtörjük a nemzetközi tőke és a nemzetközi zsidóság hatalmát^ a nemzeti szocialista társadalmi és gazdasági rend bevezetésével pedig életerőssé és sziklaszilárddá tesszük a magyar társadalmat és félelmetessé a magyar hadsereget. Mélyen t. Ház! Ezeket a gondolatokat, amelyekkel az izig-vérig magyar fajiság, magyar sovinizmus, magyar öntudat, magyar öncélúság, magyar önellátás, magyar szilárdság kifejlesztését célozza a nemzeti szocialista mozgalom, nem lehet kifogás tárgyává tenni senkinek ebben a hazában, aki valóban komolyan ülése 1939 március 8-án, szerdán. vallja a nemzeti szocialista elgondolásokat. Már pedig a kormányhatalom és a mögötte álló párt a nemzeti szocialista elgondolásokat tartja magáénak és adta közkézre nyomtatásban megjelent programmjában. (Meizler Károly: Olyan biztos vagy te ebben?!) Hallottam és olvastam. Éppen tetemrehívás az, amikor ezeket a gondolatokat idehozom és amikor az ország színe előtt valóban bizonyságot kellene tenni viselkedéssel és intézkedéssel erről a gondolkodásról, ugyanakkor pedig úgy viselkednek és bánnak azokkal a nemzeti szocialista eszmehirdetőkkel, ahogyan mondottam. Immár (hetedik esztendeje állják ki a kormányhatalom meghurcolását, kegyetlenkedéseit, a bíróság elé való húzgálásukat és minden vonatkozásban való bántalmazásukat. Akár személyekről, akár pedig közösségről legyen szó, így bánni legalább is nem illik és nem helyes velük. A zaklatásoknak még más fajtája is van. Köztudomású, — éppen Meizler képviselőtársam említést tett róla — hogy a szabadcsapatok, illetőleg a lövészszázadok megalakításánál az embereket főleg a jobboldali nemzeti szocialista mozgalom, mondhatnám, majdnem kizárólag egymaga adta. Amikor ezek hazajöttek, (Rátz Kálmán: Akkor toloncházba kerültek!) mint nemzeti szocialisták a legkegyetlenebb elbánásban részesültek. (Rátz Kálmán: Törvényen kívül helyezték őket!) Egy együttes felemelő megnyilatkozásról akarok itt említést tenni a képviselőháznak, Pestszenterzsébeti csoportunk nemzeti szocialistái abban az időben, amikor szabadcsapatbeli embereink hazakerültek, Pestszenterzsébeten meg akarták kegyeletesen koszorúzni a Kossuth-szobrot a városháza előtt azok emlékére, akik annakidején még az illavai táborban maradtak. A pestszenterzaébeti hatóság akadályozta meg ebben a legkellemetlenebb módon ezeket a derék magyar fiúkat. Amikor a kivonulásra felkészülve állottak a párthelyiségben, akkor jött egy olyan félhivatalos hírnök azzal, hogy ne vonuljanak fel, mert a rend-őrség nem vette tudomásul a felvonulást és ma nem mehetnek megkoszorúzni a szobrot. Más elbánást érdemelt volna az a lelkiség, amely erre a kegyeletes elhatározásra indította ezeket a derék fiatalokat, akiknek nem volt és nincsen ma sem — s ha így tartanak a közállapotok, a jövőben sem lesz — más áldoznivalójuk a nemzet oltárán, csak a sanyarú, ártatlan magyar életük. Ezeknek az embereknek több elismerés járna a kormányhatalom részéről. Nem merek már hivatkozni a magam személyére, arra a pártra, amelynek az emberei ellen én sem adtam és nem adtak a mozgalom tagjai sem alkalmat kifogás emelésére, akármelyik rendőrhatóság részéről sem. Borzasztó az a felelőtlenség, amely mifelénk is áramlik és szinte elviselhetetlen. Meg kell hogy inogjon a jóérzés, a nemzeti érzés, a hit, a hűség a nemzeti szocialista eszmeiség iránt és tényleg agresszív útra kell hogy terelődjék azoknak a jóhiszemű embereknek a gondolata és a ténykedése is, akik eddig bíztak a kormány hirdetett jóakaratában. De sajnos, az utóbbi időben mindig arra jövünk rá, hogy a legellen szenvesebbek vagyunk és hogy nem magát a tartalmat, a belső értéket, a magyar kvalitást látják ebben a mozgalomban, hanem talán a »ki mint él, úgy ítél« törvénye alapján a poh tikus mozgalmat látják benne. Már pedig az igazi nemzeti szocialista mozgalom nem tűri a
