Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-378

Az országgyűlés képviselőházának 378. állatért a gazda egy pengő körüli árat kap, és ugyanakkor azok a kis, törpeembereik, akik szorgalmasan hizlalnak — a mi vidékünkön is majdnem mindenki, még a nincstelen földmíves is hizlal —, nemhogy élősúlyban, de levágott állapotban kapnak sertéseikért 70—80 fillért. Ezek teljesen ki vannak szolgáltatva a vidéki kishenteseknek, akik a gazdáktól megvásárolt sertést a szomszéd városokban értékesítik hús formájában. A , szövetkezeti értékesítésről már tettem említést. Hála Istennek, a Hangya átvette az értékesítésnek azt a módját, amellyel jobban segíthet a falnn, mintha paprikát vagy sót árusítana. Nagyon helyesen teszi, hogy végre erre a nagyon szükséges értékesítésnek a szervezésére fekteti a súlyt. En nem vagyok benn a Hangya igazgatóságiban, sem azzal semmiféle összeköttetésben nem állok, de rendkívül különösnek tartom, hogy ennyire háttérbe szoruljon imás vállalatokkal szemben egy ilyen óriási szervezet, amely 72 állatbeszerzési körzetet szervezett meg (Ügy van! Ügy van!) és azt lehetne mondani, ezt felkérésre szervezte meg"! Kérek 15 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghoszszabbítást megadta. Csikvándi Ernő: Amikor ezt a nagy kiadással járó szervezkedést megcsinálta, most egyszerre nem kap kiviteli engedélyt és hiába propagálja a szövetkezeti értékesítést, mert ez csak kiviteli engedéllyel lehetséges, a kiviteli engedély tekintetében pedig a Hangya háttérbe van szorítva. Két nagy szövetkezetünk van: a Hangya és a Mezőgazdák Szövetkezete. Szerencsésebb megoldásnak tartanám, ha ez a két szövetkezet nem csinálna egymás közt megosztást és nem foglalkoznék egyik kizárólag a nagybirtokosokkal, a másik pedig a kisbirtokosokkal. Inkább konkurráljanak egymással, mert egy konkurrencia mindig egészségesebb állatárakat fog eredményezni. Különben sem vagyok barátja a monopóliumoknak, mert a monopolizálás mindig az adminisztráció túltengésével és az üzlet lanyhulásával jár, ami semmiesetre sem egyeztethető Össze a termelők érdekeivel. A imásik károg folyamat az egykézrendszer bevezetése óta — talán látszólag ellenmondásba keveredem, de a valóságban ez nem ellenmondás — a szövetkezetek túlságos kedvezményezése volt az egyéni kereskedők és egyéni akciók rovására. Ez azonban nem lenne baj, ha a tisztességes, rendes és becsületes szövetkezeteknek lett volna belőle haszna a kereskedők rovására, a íbaj azonban az volt, hogy ebben az országban egymásután alakultak olyan szövetkezetek, amelyek mindennek nevezhetők, csak szövetkezeteknek nem. Álszövetkezetek ezek, amelyek a legkülönbözőbb eszközökkel ragadták magukhoz az ország állatkereskedelmét, aminek illusztrálására bátor leszek néhány példát felhozni. (Halljuk! Halljuk!) Itt van az Eke-szövetkezet. (Halljuk! Hall juk! jobb felöl.) Ez egy teljesen hungarista szövetkezet. »Kitartás« és »Éljen Szálasi!« kiáltásokkal, hatalmas nyilaskeresztekkel jelennek meg a sertésvevők és így mázsálnak. Hungarista propagandát folytatnak kinn a faluban. Zöld ingben, antant-szíjjal és csizmában jönnek, mindez azonban nem akadályozza ülése 1939 március 8-án, szerdán. 219 meg őket abban, hogy a Hermes Bank, tehát egy teljesen zsidóbank, finanszírozza őket, igaz, úgy hallottam, már az is megvonta a támogatást. Mindenesetre jellemző erre a bankra, hogy amikor üzletről van szó, akkor még a hungaristákkal való üzlet is jó nekik. Üzleteket kötnek olyan kereskedőkkel, akik a pénzt adják, ők meg a kiviteli engedélyt adják hozzá. Méltóztassék megengedni, hogy néhány számot hozzak fel ezzel kapcsolatban. (Halljuk! Halljuk!) A legutóbbi két hónapban a Hangya 72 állatértékesítő csoportja 359 vagonra szóló sertéskiviteli engedélyt kapott, ugyanakkor az Eke, amely a Hangyához képest senki és semmi, 161 vagonra szóló engedélyt kapott. A Magyar Mezőgazdák, amely az egész országra kiterjedő régi szervezet, mindössze 182-t, tehát alig néhánnyal többet kapott, mint az Ekeszövetkezet. Az Eke külkereskedelmi tanácsosát, — ilyen címet adtak neki — akit Rothennek hívnak, internáló táborba vitték hungarista szervezkedés és (működés miatt; nem tudom, kieresztették-e azóta. (Sulyok Dezső: Kezdenek az urak ébredezni? Kicsit későn ébredeznek!) T. Ház! Természetes dolog, hogy inkább azokat a tőkeerős vállalatokat kell pártfogolni, amelyek már régen be vannak vezetve az üzleti világba és nagy összegeket fektettek be, és nem az ilyen jelentéktelen szövetkezeteket. Felhívom erre nemcsak a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét, hanem kérem ezt a dolgot megbeszélni a legfőbb rendőrrel, mert nemcsak a párthelyiségeket kell bezárni, hanem az ilyen hungarista szövetkezeteket is meg kell szüntetni. Egy másik díszes szövetkezet a hangzatos Bátorság címet viseli. Nem tudom elképzelni, hogyan jegyeztette be magát ez a Bátorság című szövetkezet és hogyan kapott engedélyt ilyen címmel. Meg vagyok róla győződve, hogy 'ha egy szövetkezet Nep. vagy csodaszarvas címen kért volna engedélyt, biztosan nem engedélyezték volna, vagy ha engedélyezték volna is, borzasztó^ nagy felzúdulást hallhattunk volna, úgy látszik azonban, hogy ha Bátorság címen kérnek engedélyt, azt megkapják. Ez a szövetkezet különben majdnem kizárólag borjúkereskedéssel foglalkozik és a bevásárlóktól és sofőröktől kezdve minden alkalmazottja galíciai zsidó. (Derültség és felkiáltások jobb felől: Ehhez kell bátorság! — Elnök csenget.) Néhány szót szólok a Felsődunántúli Értékesítő Szövetkezetről is. Ennek vezetője Csányi Aladár zöld ingben jár kint a falvaikban »bátorság« felkiáltással. Nem tudom, melyik frakció érdekében dolgozik, de mindenesetre nyilas és mindenesetre tudom azt is, hogy csak akkor veszi meg a sertést, ha az illető gazda belép a nyilas pártba és 5.20 pengős tagdíjat szed be, amelyet már sokan visszakértek, de nem kaptak vissza. Nagyon szomorú, hogy állítólag százezer pengő forgótőkét kapott ez a szövetkezet az államtól, amelyet arra használ fel, hogy nyilas agitációt folytasson. Van azután még nagyon sok más kisebb szövetkezet is. Ezekkel nem foglalkozom, esak egyet említek még meg. Itt van egy Aranykalász nevű szövetkezet. Azt hiszem, sokkal kevesebb ebben az aranykalász, mint az aranyzsidó. Méltóztassék megengedni, hogy rámutassak az orvoslás módjára. Tudom, hogy ez nem megy száz százalékig, de azt is tudom, hogy